szerda, január 31, 2007

Vihar

Mivel mostanában hó helyett orkán van, most viharos képek kerülnek ide. Prága visszatérő momentum, most a Károly híd fele veszem az irányt, ahol ránk tört egy kis felhőcske. Megigértem, hogy szobrok mentén haladok, ez a híd ismeretében nem nehéz
(30 db is van rajta).


















srácok, mintha vihar közeledne...













szerintem ebből semmi nem lesz




















dehogynem, én két felhőt is látok
















ja! onnan jön, nagyon durva...













































az emberek már húznak el











na, fel a propellert és nyomás!

kedd, január 30, 2007

Illés

Meghalt Illés Lajos. 65 éves volt.
Gimnazistaként nagy kedvencem volt a zenekar, a legjobbfej hippiknek tartottam őket.
Bye, bye, öreg tengerészek, játszatok tovább!
Az Oxford street-i délelőtt napsugár dalát.
Hyde Park Corner, ezentúl is türelmes legyél,
Bárki bármit szónokol, hallgasd, mit beszél!

hétfő, január 29, 2007

Swing heil!

1938. január 16. - na, ki tudja mi történt aznap este? Egy koncertet adtak az 57. és a 7. utca sarkán található épületben, mely Carnegie Hall néven ismert. Apukám szerint ez volt a jazz történetének legnagyszerűbb show-ja, és mióta megvan a hanganyag (4 napja), Ő ott ül az Ájtiti előtt, és ezt hallgatja. Szombaton reggeli közben meg is mutatta egy nagy karéj lekváros (házi fahéjas szilva) kenyérrel a kezében, hogy hogy hadar a kezével Krupa, amit leellenőriztem, és tényleg hadonászva dobol, gondolom ez akkoriban nagy szám volt. Hát nem tagadom, tényleg jó a koncert, és Benny Goodman (természetesen magyar származású) beírta magát a zenetörténelembe ezzel a megmozdulásával. A kor legnagyobbjait szedte össze aznap estére (Count Basie, Harry James, Lionel Hampton, Lester Young, Johnny Hodges, Cootie Williams, Harry Carney, Gene Krupa), és a hihetelenül drága jegyeket elkapkodták, mint a cukrot. A legnagyobb siker a Sing Sing Sing volt, amiről viszont egy nagyszerű film ugrik be, a Swing Kids (Mindhalálig Swing). Most nem írom le miről szól, akit érdekel a náci német éra és/vagy az amerikai zene beáramlása oda, az vagy megnézi, vagy már látta.

Íme a film legjobb táncos jelenete és a Sing Sing Sing. Aki ezután nem iratkozik be táncsuliba...



Akit érdekel a film, az inkább ezt nézze meg, ez összefoglalja a sztorit is:

szombat, január 27, 2007

péntek, január 26, 2007

Uszi

Tegnap kiklóroztam magam. Nyitott medencében úsztam le az 1200 méteremet, ami nem sok, de épp elég volt, és direkt lassanként növelem a távot, nehogy csalódást okozzak magamnak (vagy ne fáradjak el?). 26 fokos volt a víz, kint pedig mínusz 6-ot mértek. Ez azért jó, mert az ember nem tökölődik kint a parton, hanem alig várja, mikor éri el a vízet, utána meg nehezen megy ki, inkább úszik még 1-2 hosszt. Ráadásul sejtelmes pára száll fel a vízről, amiből meglepetésszerűen kerülnek elő az úszók. Nem irigylem az úszómestert. Úszás után nokedliként lebegtem a termálvízben pár percet, nagyon kellemes dolog, ellazítja az izmokat, és közben lehet nézelődni, hogy kin van a legviccesebb úszósapka. Sakkozó bácsik nem voltak, de volt kézenálló néni és tengelye körül forgó fiatalember. A kabinos bácsi egy különös karakter, befele egy csomag Mozart golyót akart eladni valakinek a szekrényéből, kifele már egy rúd szalámit kínált fel. Lehet, hogy egyszer viszek egy kis marha nyelvet, és mire kiérek, már el is lesz adva.



A Dunában a legjobb úszni, mert senki más nincs a pályádon

csütörtök, január 25, 2007

100

Ez a századik bejegyzésem. Szeretem az ilyen dolgokat, ilyenkor ünnepelhetnékem támad. Majd koccintok magammal, van is nálam zöld tea. Október 1-től írom ezt a blogot, és majdnem minden napra jutott valami, elvétve egy napra kettő is. Még nem unom, sőt kicsit motiválva is vagyok, hogy utánanézzek dolgoknak, ezért egy ideig még megtaláltok itt, az biztos.
















Megy körbe egy lista, hogy ki mit szeret, amit szívesen leírok, de nálam meg fog akadni, mert nincs több blogoló ismerősöm. És nem is tudom, mire jó, meg nem is fog eszembe jutni mindenki, de azért tessék:
Film magyar: Kopaszkutya, Roncsfilm, Csak szex és más semmi
Külföldi: Amélie csodálatos élete, Házasságszerzők, Brian élete, Cinema Paradiso, Bridget Jones naplója I., Csak ön után, Arthur (hogy legyen egy full amerikai is :-)
Animációs: Shrek, Szörny Rt., Belleville Randevú
Zene magyar: HOBO, Fabula Rasa, LGT, régi Kispál... meg kis Quimby, meg Amorf... ezt így nem lehet, hangulat függő.
Zene külföldi de magyar zenekar: Fianna, Supersonic, Wine Not, (kedvenc válogatásom játszák, és már van benne U2 is!), Electric Ladyland (Hendrixet játszanak élvezhetően! nagy szó)
Zene külföldi: The Rolling Stones, U2, Yann Tiersen, Beatles, Flook, Janis Joplin, The Doors, Manu Chao, Eric Clapton, Elvis... meg még ezernyi zenekar, mostanság best of mindenzenekaravilágon-t hallgatok...

szerda, január 24, 2007

mali jelenti

Most írhatnék arról, hogy az élet, a világmindenség meg minden, de folyton csörög a telefon... mi van ma? Minden nap jön hozzánk (a boltba) telefonálni egy alkesz bácsi, mindig a fiát hívja, hogy levele jött, és jöjjön le. A múltkor vettem tőle egy babkonzervet, mert neki elege lett belőle. Azt ígérte, hogy hoz egy orchideát. Mégis hogy jut ilyen eszébe? Egyszer azt mondta, hogy meghalt az apja, ezért eladja a cuccait, aztán egy nap bejött az apa... élve. Huh.
Most fogom elmajszolni az utolsó mézeskalit, amit december elején sütöttem. Üzenem a nagyfogyasztóknak, hogy vége... de már csak 11 hónapot kell aludni, és máris sütöm a következő adagot :-)


és mali mit jelent?




hogyhogy mit jelent? ez a nevem...
mali

kedd, január 23, 2007

Reklám

Te belegondoltál már, hogy mennyien mennének el a temetésedre? Én igen. Biztos sokkal kevesebben, mint a kokakólás reklámban az autóéra. Ez el is komoríthatna, de nézhetem a dolgot a másik oldalról is, hogy miattam kevesen lennének szomorúak. Mondjuk így még mindig az a béna autó nyer, mert az ő temetésén sokan voltak, és még a hangulat is jó volt. De ez attól is függhet, hogy ki meddig él. Nekem most épp nincs sok ismerősöm, mert nem járok suliba, csak 1 kollégám van, és a házunkban is sok az új lakó. Aztán lehet, hogy megismerek még csomó embert (akik viszont nem biztos, hogy eljönnének a temetésemre), de az is előfordulhat, hogy olyan baromi sokáig élek, hogy mindenki meghal körülöttem (így én mehetek a temetésekre), én meg ittmaradok egyedül. De a lényeg az, hogy hogyan élünk, igaz? Hát előre! Gyúrjunk a temetésünkre, aminek a végén akár be is kaphat egy nagy hal! (a reklám egyébként bejön, csak most olyan cinikus vagyok ;-)

Ide be akartam tenni a szóban forgó reklámot, de találtam egy másikat, ami nem megy a tv-ben... nézzétek reklámzabálók!

hétfő, január 22, 2007

Irdatlan pizzázás

Tegnap pizzát sütöttünk... Ez nem nagy hír, de érdemes megszemlélni a végeredményt, mert igencsak fincsire sikeredett. Voltunk rá hatan, plusz 2 kis asztronauta, de ők ugyanolyan éhesen érkeztek, úgyhogy nem volt nehéz elpusztítani közel 5 pizzaterméket.


a halmozás...














és íme egy kész példány mmmm...












A program szerint filmnézés volt kilátásba helyezve, de Bill Murray nem ért rá, Brian (Blájen) pedig eltűnt. Mit tehettünk? Maradt Irdatlanka... de félreértés ne essék, nagyon jó volt.

szombat, január 20, 2007

Emmett Ray


Ő volt a világ második legjobb gitárosa, harmadik legjobb biliárdosa és a hatodik legjobb pókerosa. Elsírta magát, ha meghallotta Django Reinhardtot játszani, és elájult, ha meg is látta. Ahhoz képest, hogy a harmincas években élt és amúgy fiktív személyiség, van saját myspace oldala. Ő Emmett Ray. És miközben hallgatom a Minor Swinget, arra gondolok, hogy én írom a világon a legjobb blogbejegyzéseket, csak az a "francia cigány" ne lenne...

péntek, január 19, 2007

Radiátor

A minap találkoztam egy régi kedves ismerősömmel, aki bejelentette, hogy filmet szeretne forgatni. Ez meglepő is lehetne, mert végülis történelem tanárnak edzettünk, de mostanában kezdem megtanulni, hogy vannak dolgok, amiknek nincs okuk, csak úgy megtörténnek. Miért, belőlem talán tanár lett? Hát nem nagyon...
A filmforgatásról viszont eszembe jutott valami...
Ez kapcsolódik az előbbi anyaghoz, mert szintén akkor készült, csak Frankfurttól nem messze (pedig az összes táblán ez állt: Messe Frankfurt :-), az unokatesóméknál. És ők történetesen egy búzatábla mellett laknak... Szóval operatőri és filmrendezői ambícióim szárnybontogatásának lehettek tanúi. Komolytalan...

Majomparádé

Ez egy kisfilm, amin semmi különös nincs, csak 1-2 aranyos majom, és már feledésbe is merültek volna, ha nem kerül szóba véletlenül az állatkert. Nagy mulasztásomnak tartom, hogy 2006-ban nem jártam egyetlen állatkertben sem, pedig az az egyik legjobb kert a világon. Ez a felvétel a frankfurti ZOO-ban készült másfél éve, és azért rázkódik a kép, mert végigröhögtem az egészet. Így filmről nem olyan vicces a dolog, de mi ott álltunk fél órát a ketrec előtt, és teljesen lekötöttek minket ezek a kis bohócok. A felnőtt majmok nyugodtan aludtak, a gyerekek meg teljesen feltalálták magukat játékilag, nem kellett ehhez más nekik, csak egy műanyag doboz, egy szénaboglya és egy zokni...
Ha eljön az igazi tavasz, irány az állatkert!

szerda, január 17, 2007

Olvasólámpa

Miért vagyok képtelen elolvasni egy Henry James regényt azután, hogy négy évet töltöttem el történelem szakon (remek monotómiatűrésre nevelő intézmény), szeretem a könyvek szinte összes válfaját, és kíváncsi voltam a történetre?
Nyár közepén láttam neki az Egy hölgy arcképe című hosszadalmasnak, de kellemes kikapcsolódásnak igérkező olvasmánynak. Semmi komolyra nem vágytam, gondoltam pár napig elleszek ezzel a kosztümös darabbal, melyben biztos udvariasak a férfiak, szépek a parkok és feszült a társadalmi helyzet. Közben elolvastam 4-5 könyvet, és vissza-vissza tértem, de a feléig jutottam csak el minden igyekezetem ellenére, és kíváncsi vagyok a végére! Még 400 oldalnyi mélázgatás várna rám, mielőtt megtudhatnám kit választ Isabel Archer, a szabadgondolkodású ifjú amerikai hölgy. Mert erről szól a történet: kérők adják egymásnak a kilincset, de hősnőnk többszáz oldalnyi séta után sem tud/akar dönteni. Megszoktam, hogy az ilyen jellegű regényekben oldalakon keresztül áramlik, gomolyog a leíró rész, és az író elidőz a táj és a jellem ecsetelésénél, de ebben az esetben egyszerűen nem tudom kivárni, hogy megjelenjen maga a cselekmény.
Egyedül az udvarlók neve okozott felüdülést: egyiküket Goodwoodnak hívják, amit önkéntelenül is lefordít magában az ember, aztán van Mr. Osmond, akiről a soktagú Osmonds együttes jut eszembe, végül a kedvencem Mr. Warburton, akit nem tudok komolyan venni, mert nem bírom ki, hogy ne "várbörtön"-nek ejtsem...
Nem tagadom, bennem van a hiba, de a hosszú évek során nagyon kevésszer esett meg velem, hogy letettem egy könyvet. Ha valaki végigolvassa, árulja el, mi a végkifejlet! Tényleg érdekel.

kedd, január 16, 2007

Madárnak nézlek

Az sem elhanyagolandó észrevétel, hogy az alábbi képeken rügyeznek a fák, de én arra lennék kíváncsi, hogy milyen madarak ezek? Akinek van ornitológus vénája, mondja meg! Lehet, hogy ismernem kellene őket, itt tanyáztak reggel az ablakunk előtt. Nagyon szépek.


Köszönöm

Ma elolvasta valaki a tegnapi írásom, és kaptam is tőle egy ölelést, nagyon jól esett, köszi A.!

hétfő, január 15, 2007

Igazából

Igazából ez egy üzenet, és mindenki tudja, hogy miért kapja. Úgy alakult, hogy több emberkével is megtörtént egy-egy párbeszéd, amire nem igazán számítottam. Vannak összefüggő és egymástól független dolgok, és valahogy ezek egyszerre találtak meg. Van, amitől elszomorodtam, van ami megnyugtatott, és van, ami összezavart. Nem bírom én ezt... ismertek.
Tegnap írtam egy rövidke cikket a myLuther nevű diákportálra, amiben megint az ingyen öleléses sztori került elő, ezért ide nem akartam betenni, de az élet úgy hozta, hogy van pár ember, akinek én is tartozom egy öleléssel, és most nekem is jól jönne egy...
Így mégis megkapjátok ezt az irományt.



Igazából egy ölelés

Ma néztem meg kb. tízenhatodszor az Igazából szerelem című remeket, amit még azok is szeretnek, akik nem néznek "ilyen" filmeket. "Igazából a szeretet, ami körülvesz minket" - hangzik el a bevezető képsorok alatt, amikor rokonok, szerelmesek, barátok, ismerősök ölelik meg egymást a Heathrow repülőtér várótermében. De mi van azokkal, akiket nem vár senki? Milyen érzés lehet úgy hazaérkezni, hogy nem csillan fel egy szempár sem, nem ölel át egy szerető kéz, vagy egy reptéri képpel élve: nem áll a neved senki tábláján? Magányos...
Ezt érezte Juan Mann (ez csak egy álnév) is, mikor hazaérkezett Ausztráliába egyedül, és nem várt rá se barát, se rokon. Ekkor kezdte el kampányát, melynek az a lényege, hogy egy ölelés az, amire mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha egy ismeretlentől kapjuk.
Egy ölelés mindig jókor jön. Egy ölelés megnyugtat, erőt ad, felemel. Mikor megölelsz valakit, a karotok biztonságot ad, a szívetek közelebb kerül egymáshoz. Ilyen egyszerű.
A kampány kisfilmje tavaly szeptember 22-én került fel a Youtube-ra, a mai napig 8.840.718-an látták. Mialatt megebédeltünk, 16.000-en nézték meg. Ki hitte volna, hogy egy ilyen egyszerű ötletből ekkora mozgalom lesz? Úgy látszik a világon mindenhol és mindenkinek igazából egy ölelés hiányzott. Hát öleljük meg egymást.

vasárnap, január 14, 2007

Állatságok

Bárcsak tudnék így nézni, mint Lucy... azt hiszem, neki nem lehet nemet mondani. Lucy egyébként Dömsödön él, utálja a biciklistákat, viszont odavan a hasdögönytől. Van egy fia, aki félig farkaskutya, persze a rövid lábakat örökölte szegény, és ő csak passzióból utálja a bicikliseket, nem szívből, ahogy az anyja. Régen Piti Úrnak hívtuk, aztán kiderült, hogy lány. Most már van állandó lakhelye, azóta nem jön annyit látogatni.

















Azelőtt mindig cicák jöttek kuncsorogni. Amikor kicsi voltam (de legalábbis fiatalabb), akkor élt az ősanya, Mirci. Aztán volt Kabos (vörös bunda), Világjáró (egyszer elajándékozták, de pár hónap múlva visszajött Dömire), Kallas (némán nyávogott), és Zöldszemű (egyértelmű utalás). Idén nem tudom milyen állatra számíthatok. Pókokra biztosan. Egy időben elég sok süni is járt felénk, mindig vacsoraidőben csörtettek át a telken, elöl ment az apuka, utána anyuka és két gyerek. A sünik gyakorlatilag mindent megettek, amit kitettünk. Egyszer az egyiknek beleszorult a feje egy tejfölösdobozba, és mindennek nekiszaladt, ezzel csak rontva helyzetén. Úgy nézett ki, mint egy mini kereszteslovag és röfögött közben. Vakond(ok)ok is vannak, ők a szokásos "felássuk a kertet" jellemmel bírnak, és vadgalambok, akik viszont sokkal szebbek és tisztábbak, mint a városiak. A Duna felett sirályok repkednek, meg szárcsák, a víz felszínén siklók haladnak és vízipókok, na meg szúnyoglárvák, néha megjelenik egy-egy vízipatkány, ja és a kacsák. Ha bemegyek egyet úszni, először a kishalak csípkedik a lábam, aztán belelépek egy kagylóba, végül egy elkényelmesedett balinba ütközöm, aki nem hatódik meg, hogy én egy bálna vagyok hozzá képest. A naphalak nagyon durvák, velük jobb nem kezdeni. Hogy érkeztem el idáig Lucy tekintetétől, nem tudom, még a címet is meg kellett változtatnom. Azért ha így néz rátok valaki, akkor adjatok meg neki mindent, amit kér.

szombat, január 13, 2007

péntek, január 12, 2007

Snow

Megjavult ez a rettenet, most feltöltsem a havas cuccot? Hmm... megpróbálom. Egyébként semmi extra, csak pár havas kép (meg pár nem havas) a legmelegebb téli napok egyikére, ami ma van (ill. volt a szél előtt), egy irtó jó zenével aláfestve, ami viszont a Red Hot Chili Peppers. Amúgy boldog viharnapot malacka!

Amikor Marvin vagyok

Ma egy havas dolog került volna ide, de ez most lehetetlenné vált, mert bénázik a youtube. Mivel most darabjaimban heverek, az az egyetlen megoldás, hogy előveszem a Vendéglő a világ végén-t, este meg Wine Not? koncertre megyek.
" A Galaxis Utikalauz stopposoknak megjegyzi, hogy a Katasztrófasújtotta Terület (plutóniumrock-együttes...) általánosan elfogadott vélemény szerint nemcsak a Galaxis leghangosabb rockegyüttese, de minden zajforrások leghangosabbika is egyúttal. Tapasztalt koncertlátogatók szerint a hangegyensúly a színpadtól harminchét mérföldnyire elhelyezett betonbunkerek belsejében a legoptimálisabb. (...) Dalaik egészükben véve igen egyszerűek, és többnyire azt a jól bevált sémát követik, amelyben a lánylény és a fiúlény egymásba szeret az ezüstösen csillogó hold alatt, amely a végén tisztázatlan körülmények között felrobban."















"Épp most érkezett meg az orvos is egy logikaprofesszor és egy halbiológus társaságában, (...) hogy próbáljanak szót érteni a szólóénekessel, aki egy marék pirulával bezárkózott a fürdőszobába, és addig nem hajlandó onnan kijönni, amíg valaki meggyőző módon be nem bizonyítja neki, hogy nem hal. A basszust kezelő muzsikus épp azzal foglalatoskodott, hogy szétgéppuskázza a hálószobáját, a dobost pedig egyszerűen nem találták a fedélzeten."

csütörtök, január 11, 2007

(M)érték

250 db fotó még épp végigjárható mennyiség. Legtöbbjük 1920-1950 között készült, és gyönyörűek. Van közöttük negatív, talán 2-3 eredeti, a többi kópia vagy utólagos nagyítás. Hihetetlen, hogy milyen képeket csináltak már az ezerkilencszáztízes-húszas években... Még 17-éig megnézhetitek az Ernst Múzeumban. Brassai, Capa, Kertész, Moholy, Munkácsi... illusztris.

és bár láttam rengeteg elképesztő képet, amit nem ismertem eddig, a nagy kedvenc ugyanaz maradt:

Brassai: Párizs pár (1926)

szerda, január 10, 2007

Könnyű a búvár?

Most ez foglalkoztat, kaptam is Andreottitól a Kossuth rádió felajánlásával egy búvározós dvd-t (még nem néztem meg, nehogy eltűnjenek az adatok a lemezről :-), de van pár kétségem... például bírja-e a fülem, szeretnek-e a cápák és a mérgező-csípős növények, tudok-e majd tájékozódni, vagy a bohóchalak nevelnek majd fel, és mekkora az esélye, hogy megtalálom Leonardo di Capriót a Titanic roncsai mellett, meg ilyenek.

hétfő, január 08, 2007

Füles


Füles. Na nem a szamár a Micimackóból, hanem Woody Allen legújabb filmjének címe, bár ha belegondolunk, van némi hasonlóság Woody és a szamár jellemében. Jelen esetben egy kitűnő újságíró (Ian McShane, aki a mocskosszájú főszereplője a nem jut eszembe milyen sorozatnak, ja Deadwood) jut egy füleshez, melynek nem tud már a végére járni, ugyanis halott... A kaszást azért kijátssza néhányszor, hogy eljutassa a tuti tippet egy élő személynek, akit nem más alakít, mint Woody Allen új múzsája, Scarlett Johansson. És igen, természetesen a mester is szívesen megjelenik saját alkotásában, és hozza a megszokott figurát. Végigidegeskedi az egész történetet, de azért benne van minden marhaságban, amiket a tőle elvárható bénasággal hajt végre. Néha már burleszkszerű a film, amit egyébként zavaróan röhejesnek találnánk, de ez Woody Allen... A krimi szál persze nem annyira erős, mint a némileg eltúlzott jellemábrázolás, de nekem nem is hiányzott. Jaj, el ne feledkezzek a kenguruk kedvenc színészéről (nem Russell Crowe :-) Hugh Jackmanről, akinek azóta elhisszük, hogy arisztokrata, amióta elővezette a vajreklámot a Kate és Leopoldban. Tehát szereplőink egy halott újságíró, egy amerikai újságíró tanonc lány, egy szintén amerikai bűvész és egy angol arisztokrata. A tarotkártyás sorozatgyilkos pedig újra és újra lesújt áldozataira London utcáin... ezt rakjátok össze!
Akik szeretik Woody filmjeit, ebben is tetszeni fog nekik smúzoló mágusként, akik viszont a Match Point miatt szerették meg, azoknak nem ajánlom ezt a művet.
A mindig jó pillanatban megszólaló hattyúk tava, a vudielenes poénok, a mellettem röhögő barátok és Kháron ladikja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nekem egy jó élmény legyen a Füles. Nem kötelező megnézni, ez csupán egy tipp :-) a scoop

vasárnap, január 07, 2007

Szülőföld

Hahó, csak egy helyesbítést eszközölök, mert ez a hülye azt írta, hogy Buranóban születtem, pedig Muranóban... nem tudom mit szólna, ha mindenkinek azt mesélném, hogy ő bukaresti...
Jó, mondjuk Burano szebb, de a tény az tény.
Hát ennyit akartam, majd még jelentkezem:
mali

Posted by Picasa

szombat, január 06, 2007

miner

Kedves olvasóim, már megtalálható vagyok a miner.hu blogkeresőben is, ami nem érint benneteket, mert idetaláltok magatoktól is, de ha valakinek mégis könnyebb megjegyezni a miner-t a byjuice-nál...
Ez volt mai közleményem.
Szerintetek is szeszélyes ez az április? :-) Csicseregnek a madarak, és állítólag előbb fog kiszolgálni a közértben egy jeti, minthogy essen a hó, de azért ez már túlzás. Lebontom a cserépkályhát és nyerek egy kis teret...

Vízkereszt, vagy mit akartok?

Tehát ma vízkereszt van... Epiphania Domini, az Úr megjelenésének napja, és most kezdődik a farsang. Ma kellene leszedni a karácsonyfát, de nálunk még két hétig állni fog szerintem. Mindig így van. Karácsonykor akkora a pörgés, hogy nincs idő megállni előtte, pedig megnyugtató nézni azokat a színes izéket a fenyőn. Igaz, idén (ill. tavaly) nem volt karácsonyi hangulatom... de még van két hetem, amíg itt a fa. Hátha.
Nézzétek meg ezt a pillangót, az ágyam felett lóg, rajta még karácsonyi fények táncolnak.

péntek, január 05, 2007

Barkó

Tegnapelőtt levágtam Ben (vagy ahogy kedvenc blogos kolleganőm hívja: Bundabár a főstatisztika szórásszámoló nagymester) haját...

Eddig így nézett ki:
















Most meg saját bevallása szerint ilyen:















Hát erre most mit mondjak... :-)

szerda, január 03, 2007

Gördülő Kövek

A legjobb az volt, hogy rákerestem a Rolling Stones-ra a YouTube-on és találtam egy olyan felvételt, ahol hatalmas sziklákat gurítanak le a hegyről... értitek! :-) és képesek voltak ezt a címet adni

It's only rock n' roll...

"it's only rock n' roll, but i like it" - ha már ez a blogom leírása, akkor kezdődjön ezzel a 2007-es esztendő! Most mondhatnám, hogy "swing heil", ha tudnám, mi ennek a rock n' rollos megfelelője... ja, eszembe jutott: ROCK N' ROLL!!!!! (persze üvöltve, nem konszolidáltan :-)

kedd, január 02, 2007

Pilisfőlegvörösborosjenő

December 30-án volt a tavalyi uccsó koncert, volt Last Chance Band, meg egy Wine Not-Electric Ladyland hibrid. Jó volt, élveztük. Sőt nagyon jót táncoltunk, csak azt sajnálom, hogy nem próbáltam ki koncert végén a parlagon otthagyott dobot.

És most íme a Sakálvokál

hétfő, január 01, 2007

Szubjektív objektív II.

2006 legjobb borulásai

A gitárosok tudnak a leglátványosabban borulni, ezt évekig (a szóban forgó egyedek évtizedekig! :-) gyakorolják otthon léggitározás formájában, külön figyelmet szentelve az arckifejezésre. Maxi kakaón hallgatják valamelyik istenkirály gitárszólóját 18-szor egymás után, és eközben alakul ki saját egyéniségük, amit most láthattok a fotókon...


























































Aztán vannak a dobosok, akik ráborulnak a dobra... ha belegondolunk, ők 2 órán keresztül erőből (vagy lendületből?) csépelnek, de azért valamikor jobban :-)









































































Az énekesek is jól tudnak borulni.

Gergő pl. általában leborul a földre...




de ez itt egy példás borulás















Bali itt tánclépésben szánkázott át a színpadon, szuperszónikus borulás...














Az Electric Ladyland nem nagyon szokott borulni, a négy komoly üzletember elegánsan prezentálja Hendrixet (is), de mondjuk úgy, hogy itt álltak a legközelebb ahhoz, hogy felgyújtsák a gitárjukat :-) vagy valamit...



a fotón olyan, mintha már égne!










A bandák csatáját ebből a szempontból a Wine Not? nyeri. Látszik a képen, hogy majd megőrülnek...















Hát ennyi. 2007-re is jó borulásokat kívánok!