vasárnap, január 14, 2007

Állatságok

Bárcsak tudnék így nézni, mint Lucy... azt hiszem, neki nem lehet nemet mondani. Lucy egyébként Dömsödön él, utálja a biciklistákat, viszont odavan a hasdögönytől. Van egy fia, aki félig farkaskutya, persze a rövid lábakat örökölte szegény, és ő csak passzióból utálja a bicikliseket, nem szívből, ahogy az anyja. Régen Piti Úrnak hívtuk, aztán kiderült, hogy lány. Most már van állandó lakhelye, azóta nem jön annyit látogatni.

















Azelőtt mindig cicák jöttek kuncsorogni. Amikor kicsi voltam (de legalábbis fiatalabb), akkor élt az ősanya, Mirci. Aztán volt Kabos (vörös bunda), Világjáró (egyszer elajándékozták, de pár hónap múlva visszajött Dömire), Kallas (némán nyávogott), és Zöldszemű (egyértelmű utalás). Idén nem tudom milyen állatra számíthatok. Pókokra biztosan. Egy időben elég sok süni is járt felénk, mindig vacsoraidőben csörtettek át a telken, elöl ment az apuka, utána anyuka és két gyerek. A sünik gyakorlatilag mindent megettek, amit kitettünk. Egyszer az egyiknek beleszorult a feje egy tejfölösdobozba, és mindennek nekiszaladt, ezzel csak rontva helyzetén. Úgy nézett ki, mint egy mini kereszteslovag és röfögött közben. Vakond(ok)ok is vannak, ők a szokásos "felássuk a kertet" jellemmel bírnak, és vadgalambok, akik viszont sokkal szebbek és tisztábbak, mint a városiak. A Duna felett sirályok repkednek, meg szárcsák, a víz felszínén siklók haladnak és vízipókok, na meg szúnyoglárvák, néha megjelenik egy-egy vízipatkány, ja és a kacsák. Ha bemegyek egyet úszni, először a kishalak csípkedik a lábam, aztán belelépek egy kagylóba, végül egy elkényelmesedett balinba ütközöm, aki nem hatódik meg, hogy én egy bálna vagyok hozzá képest. A naphalak nagyon durvák, velük jobb nem kezdeni. Hogy érkeztem el idáig Lucy tekintetétől, nem tudom, még a címet is meg kellett változtatnom. Azért ha így néz rátok valaki, akkor adjatok meg neki mindent, amit kér.

Nincsenek megjegyzések: