csütörtök, április 19, 2007

Előhivatottság



Tegnap hívni voltam...
Ez egy meglehetősen izgalmas dolog, nem nagy ördöngősség (ez meg milyen szó?), de könnyedén el lehet szúrni egy sorozat (remélhetően) jól sikerült fotót.
A fenti képen láthatjuk azt a filmtekercselő dobot, amire fel kell tornázni a filmet teljes sötétségben, majd berakni a mellette látható tankba, amibe hívófolyadék van, és lezárás után (immár lőn világosság) izgulni, hogy jó legyen. A hívás ideje függ a film érzékenységétől és a víz hőmérsékletétől is, ezért szükséges kéznél egy óra, mert az egész 4-6 percig tart, és nem mindegy, hogy éppen 4 vagy 6.
A sötétben végzendő művelet elég vicces, mert csak fura hangokat lehet hallani, de nem tudni, ki mit csinál éppen :-) és persze segít a tanítóbácsikérem, de hát a sötét az sötét.
Motivált minket az is, hogy az egyforma tekercsek miatt nem tudtuk melyik film kié, és természetesen az is jött ki a végén, hogy mindenki a másikét hívta, de így vigyáztunk rájuk mint a szemünk sötétségére (ja nem, fényére).
Amikor lejár az idő, ki kell önteni a hívót, kimosni a tartályt (olyan a teteje, hogy a folyadék tud ki be menni, de a fény nem), majd fixírt kell belefolyatni, szintén várni 4-5 percet, utána azt is kiöntjük, ismét kimossuk, és voilá.
Hívni jó, de nem érdemes

2 megjegyzés:

A írta...

akkor ennek ellenére miért próbálkoztatok?
ez egy elméleti oktatás része? úgymond ezt is meg kell tapasztalni vagy tanulni?

ez olyan mint mikor az egyetemen a Dbase nevű ostoba adatbáziskezelőt tanulja az ember, holott senki nem használ már ilyet mert minek- típusú dolog?

juice írta...

nem elméleti, hanem gyakorlati :-)

és azért jó megtanulni, mert ez is a mesterség része, és átlátjuk az egész folyamatot,
viszont azért nem érdemes saját magadnak csinálni, mert el lehet rontani a könnyen, mert nem tudsz steril körülményeket teremteni, és fél percen is múlhat a dolog.

de jó tapasztalati élmény volt, és ha mégis én akarnék hívni, akkor menne a dolog, és ez megelégedéssel tölt el :-)