vasárnap, június 03, 2007

Erik a breton

Ez a 200. bejegyzésem, és még itt vagyok, mit szóltok?
Essen szó a tegnapi Frankofón fesztivál egy koncertjéről ennek örömére. Az Erik Marchand Quartet előadását volt szerencsénk meghallgatni, nem kis örömünkre. Erik bácsi egy jópofa, hosszúhajú, bajszos, kurjongatós hangú breton emberke, aki a francia hegedűse mellett nem átallt összeállni egy szerb harmonikással és egy román taragotossal, hogy íly módon keverje a breton zenét egy kis kelet-európai dallammal.
Legszívesebben úgy hallgattam volna a koncertet, hogy lapítok a fűben, mint egy dinnye, közben szotyit köpködök (persze kulturáltan), almabort kortyolgatok, a muzsika aláfestéseként egy patak csörgedezik és hanyatt fekve nézem a fejem fölött összebólintó pipacsfejeket.
A koncert jó volt, de hát erről írni olyan, mint az "építészetről táncolni" ugyebár.
A harmadik szám közben eltört a harmonikás hangszerében valami, de feltalálták magukat a fiúk, mert amíg javítgatták a hangszert, a taragotos és a hegedűs lenyomott egy olyan nótát, hogy elfelejtettük, hogy még van két tagja a zenekarnak.
Most megjött a kedvem Bretagne-hoz, majd írok róla, jó hely.

Nincsenek megjegyzések: