csütörtök, augusztus 23, 2007

Igyunk

Most italozós hetet tartok, kezdjük a sort az érlelt gabonapálinkával, mivel tegnap egy ilyen likvid folyt le torkomon igen vontatottan.





















Nagyon bonyolult rendszerezni ezt az alkoholt, már első olvasásra is találtam egymásnak ellentmondó információkat, úgyhogy előre közlöm, hogy én merítek innen-onnan, de az igazság odaát van.
Kezdjük ott, hogy mi ez az érlelt gabonapálinka? Elsőre nekem sem ugrana be, de ha azt mondom, hogy a kanadaiak, az angolok és a skótok whisky-nek, az amerikaiak és az írek (naná!) meg whiskey-nek hívják, úgy mindjárt más.
Ír: ez a lelágyabb a whikey-k világában, mivel nem füstölik az alapanyagot (árpa, búza, rozs/zab). Ezért az ír whiskey inkább a nők itala, főleg, hogy szeretik krémmel keverni, amitől aztán egy fincsi Baileys kerekedik.
Kanadai: kukorica, búza, rozs keverékéből készítik, ez is lágy íz.
Skót: ez is lágyabb, mint régebben, amikor még malátázott árpából főzték, és erős, füstös ízű volt. Manapság hozzákevernek egy kukoricából készült whisky-t is, így vegyítenek egy Scotch-ot. A Legelterjedtebb és legismertebb a Johnnie Walker, amiből 5 keverék létezik, ezeket a címke színével különböztetik meg. Red, Black, Green, Gold és Blue Label. A Red a legolcsóbb, legkelendőbb, a Black (állítólag Churchill kedvenc szivarkísérője) 12 éves keverék, a Green 15 éves és kb. 15 féle malátából keverik, a Gold több, mint 15 féle malátát tartalmaz, és nehezen született meg a világháborúk okozta hiány miatt, eredetileg az alapító unokája alkotta volna meg az ital 100 éves évfordulójára. A Blue Label igazi ritkaság, hitelesített és sorszámozott minden példánya és 50-60 éves keverék.
Amerikai: ennek két fajtája van, a Bourbon (Jim Beam) és a Tennessee, amit elvileg csak Jack Daniel's lepárló állíthat elő. A Bourbon nagyrészt kukoricából készül, majd édeskés ízt nyer érleléskor az égetett hordóban. A Tennessee alapja is kukorica, ehhez jön még rozs és búza, de az igazi egyedi ízt a juharfaszén rétegen való átszűrés adja. Háromszori lepárláson megy keresztül, és ezután az eredetileg használt forrásvízzel felhígítják, mert túl magas az alkoholtartalma. Ez a visszahígítás attól függ, hogy az adott helyen milyen erősségű ital megy át a "szűrőn".

Szóval nagyon izgi whisk(e)y-t inni, ha már ismerjük, hogy mi fán terem. Én tegnap a skót fajtából kortyoltam (nem Johnnie) és ennél erősebbet nem szeretnék inni. Jó tulajdonsága, hogy nem üti agyon az embert, elég megnézni Jockey Ewing-ot...

Ma igyunk a Bencékre!

2 megjegyzés:

Anyabanya írta...

igyunk főbránra!
Én halkal meremn csak mondani Soproni Szűzzel... remélem lesz sörös bejegyzés is :)

juice írta...

sörre nem gondoltam, de hát elég magától értetődően lesz :)