kedd, október 30, 2007

hétfő, október 29, 2007

vasárnap, október 28, 2007

szombat, október 27, 2007

Mit vegyek fel? - leggings

A leggings számomra a legfurcsább ruhadarab, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Láttam pár lányt, akik nagyon eltalálták, hogy hogyan viseljék, de a legtöbb esetben mégis csak az van bennem, hogy fúj ez egy cicanadrág, ami nekem mindig is cikis ruhadarab volt.
Leginkább úgy tudnám magamon elképzelni, amikor nem is látszana, hogy nincs lábfeje (tehát pl. csizmával, de akkor már inkább harisnya ugye). Nyáron rosszul voltam, mikor láttam ezeket a darabokat 40 fokban a szoknya alá, nem döglöttek bele? A legijesztőbb mégis a fehér leggings farmer sorttal, fehér hosszúujjú pólóval volt, amit láttam. Az tényleg igazán borzasztó volt. Azért nem értem ezt a dolgot, mert ha hideg ellen kell, akkor miért nincs lábfeje, ha meg meleg van, akkor meg ki húz harisnyát? Tudom én, hogy divat, dehát...
Most vannak ezek a divatfigyelők, akik lefotózzák az embereket az utcán, utána blogjukra feltéve lehet véleményezni az egyed stílusát, ezeken is láttam egy-két példát a leggings viselésre és nem vagyok meggyőzve. Ráadásul ezt is valaki kitalálta, és boldog-boldogtalan hordja még akkor is, ha erre nem alkalmas a lába.
Nekem nem alkalmas, és ezért csak sínadrág alá hordom, pedig néha megállok a harisnyabolt kirakata előtt és elmélázok, hogy de mégis milyen lenne, ha kipróbálnám? Persze mostmár azért sem, mert ezzel akarok kitűnni a tömegből :) A lány, aki nem hord leggingset!

péntek, október 26, 2007

Ujika halott

A profilomban is le van írva, hogy ugyanazt a kispárnát használom mióta élek. Hát ez megváltozik mostantól.
Tegnapelőtt ugyanis meghalt a kispárnám - Ujika pujika. Ez volt a neve és ki kellett dobnom, mert hatalmas lukak tátongtak rajta, toll már nem volt benne, csak a tollszárak és már nagyon potyogtak belőle. Szóval megváltam tőle és nem is alszom jól azóta, de majd csak hozzászokom valami újhoz. Ez a párna több, mint 60 éves volt, mert anyukám kapta eredetileg kiskorában.
















Hát szomorú vagyok. Most megkaptam apukám kispárnáját, amiben szintén toll van, de ez szerintem csak olyan 10-15 éves lehet, még nagyon sokat kell nyúznom, hogy jó legyen.

csütörtök, október 25, 2007

Mit vegyek fel? - cipő

Már rég tervezem, hogy foglalkozom itt picit az öltözködéssel, mert mostanság vannak érdekes dolgok.
Kezdjük ott, hogy én elsődlegesen a kényelmes ruhákat-cipőket kedvelem, és nagyon nagy kínnak érzem, ha olyan dologban kell lennem, amiben nem érzem jól magam.
A legmagasabb sarkú cipőm pl. 4.5 cm-es sarokkal bír, egy ír néptáncos karaktercipő, ami rendkívül kényelmes bőr lábbeli, viszont nem utcai viselet. Ráadásul mostanában kevés alkalmam van hordani. Ezen kívül van egy öröklött csizmám szintén 4.5 cm-es sarokkal, szintén nagyon kényelmes, csak szegényke már öregecske.







Az öreg csizim. Szegényke.













Hát ennél magasabb sarkot meg sem kockáztatok. Egyszerűen nem is tetszenek a tűsarkú topánok. Lehet, hogy semmi nőies nem tetszik? Az sem jó, hogy most a talp nélküli balerinák mennek, ami tetszik, meg hordom is, de nagyon fáj tőle a lábam egy nap után. A hegyesorrú cipőből kb. egy méter hosszú menne rá a lábamra, mert széles a lábfejem, ez is kilőve. Aminek pont jó, kellemes 3-4 centis sarka van, azok vagy nyanyacipők, vagy százmillió pengőbe kerülnek, vagy nem találom meg őket. Hát elég nehéz. És minden boltban ugyanaz (a középkategóriáról beszélek). Cipőbolt tippet kérek.

Ami most divat de nem tudok kibékülni velük:















Ez tipikusan olyan, amivel nem tudok mit kezdeni. Promodos darab, félmagasszárú, magassarkú, olyan izé. Biztos egy csomó mindenkin jól áll... én meg sem nézem. A másik a rongyolódós szárú csizma, amiből már láttam nagyon vagány variációt, de mikor lakkból van pl. brrr.
Szóval biztosan én vagyok problémás, de ezek a mai kreációk... főleg, amikor visszajön a nyolcvanas évek... hát fúj.


















Na ez igen. Ez is a Promodból van. Ezt elfogadnám.

hétfő, október 22, 2007

Fotójuice

Szülinapra csak becsúszott egy fotós ajándék (ez a könyv) és ez most jókor jött, mert sok fotót kell néznem, hogy fejlesszem a kompozíciós készségemet. Bár szerintem ez a legkisebb bajom, a technikai részt kell gyakorolni még sokat.
A fotósuliban erre a hétre a "Lendületben" cím van feladva, erre kell komponálnom és kezdek kétségbe esni.
Múlt héten szembesültem azzal a ténnyel, hogy fotózni nehéz. Mindent figyelnek és észre is vesznek a képeken az értő szemek. Még azt is nézik, hogy egy épületen a háttérben hogyan dőlnek mondjuk az ablakok, pedig csak egy alakot akartál lekapni. Ráadásul két tanárunknak - úgy vettem észre - teljesen más dolgok tetszenek, (és akkor még ott van az emberek tömege, akiknek meg akarnád mutatni a fotókat) ezért soha nem lehet kitalálni, hogy mire mit mondanak. Van aki a steril képeket szereti, van aki a realista valóságot, és még ott vagyok én is, aki készíti a képet, és nekem is valami harmadik tetszik.
Szóval lendületben kell lennem, ki is gondoltam már témát, de annyira nehéz megvalósítani.
Ha valakinek van ötlete fotókiállításra, szívesen várom az ötleteket. Főleg ha még el is kísér, mert nem szeretek kiállítást nézni egyedül. A kiállítást meg kell vitatni, az nem egyszemélyes program.
A könyvet meg ezúton is köszi. És külön köszönöm a beírásokat, főleg Dan tett ki magáért, aki egy megható nanovellát szerkesztett bele.
















Ez itt Dan és apró reprodukciójának a keze.

vasárnap, október 21, 2007

Ajándék

Nem a Piramistól, hanem egymásnak tesómmal.

Ez tesómtól:
Osztrák kedvencünk a Marillen baracklikőr,
színe aranybarnás, narancsos, barackos.
Felirat:
Drága Én (Itt csak Juice vagyok, most lebukok)
Ez nem baracklikőr, hanem petróleum, NE IDD MEG!










És rajzolt egy olyan hypós halálfejet is. Még nem mertem meginni.

Viszonzásul ezt kapta:
Olasz kedvencünk a Limoncino, színe sárga.
Felirat:
T. Labor!
Kérem lovunk egészségügyi állapotának ellenőrzését.













Szerintem még ez sem fogyott el :-)

LULU

Na most például késztetést érzek, hogy írjak nektek kedves olvasók. Ha jól látom éjjel 2:32 van, ami arra enged következtetni, hogy este mégis elmentem valami koncertre.
Ez egy igazi nosztalgia buli volt. HS7 és barátnőmmel máris úgy éreztük magunkat, mint egy 10 évvel ezelőtti Kispálon.
Találkoztam is egy kedves baráttal, aki rögvest kifogásolta, hogy kevesedik a bejegyzésem itt a byjuice-on, de hát Ő nem tudja, hogy milyen minden nap új viccet találni az újszülöttnek. Mondjuk olyan nehéz, mint dalszöveget írni, vagy megtanítani valakit zongorázni, de azért nem olyan nehéz. Azt árulja el nekem valaki, hogy hogyan lehet új számokat írni? Nekem csak olyan jut eszembe, ami már van. Nekik hogy jut olyan eszükbe, ami még nincs? De tényleg...
Hazafele ráadásul betettem az arcomba egy gyrost csípős mártás nélkül és hagymával mert üres az ágy, ami felidézett bennem egy májusi emléket, amikor ebben a gyrosos "vendéglátóipariegységben" megjelent egy kocka alakú néni. Kocka feje volt, kocka alakja és kocka alakú tálcákat vitt a kocka alakú mosogatóba. A négyszögletű kerekerdőt lett volna kedvem elmesélni neki, de minek?
A koncert pedig a most felfutó indie zene fényében telt, egy nagyon élvezetes HS7, egy nyakkendős Moog, egy nagyon gitár nagyon pop nagyon angolszász nagyon Amber Smith előadás közepette. Volt egy vízipipa, fahéjas-almás illattal, de nem kínáltak meg.



















Ez egy rino, de tegye fel a kezét, aki hívta már a vízilovat hipotalamusznak :-)

LULU az orrszarvú a Fővárosi Állatkertben meg már megint terhes.
Úgy hiszem jó éjszakát.
Egyébként mindig megleptek azzal, hogy olvastok.
Lehet, hogy elköltözöm erről a címről, de akkor küldök riasztást. Jó ez a blogger, csak éppen külföldi(j)eknek eszkábálódott, és nem elég jó itthon.

szerda, október 17, 2007

Toszkán dolgok
















Az olasz fagyi. Ha jól emlékszem a két hét alatt egyszer nem fagyiztunk csak, amikor ömlött az eső, és bentragadtunk a házikónkban. Csupán egy helyen kaptunk gombócos fagyit, és csak egy helyen nem volt finom: Firenzében, ahol 70 féle ízt tartottak, ezek szerint a minőség kárára. Persze ha ott ettünk volna először, lehet, hogy nem finnyáztunk volna. A többi városban csúcs finom volt, és barátaink Firenzében is találtak aztán egy megfelelő fagyizót.
















A márvány mosogató, vagy nem tudom mi, de ez tipikus toszkán dolog. Minden könyvben és filmben benne van. Nekünk is volt egy a házunk falán, ami egykor a helyi gróf úré volt, mi az unokájától béreltük, akit a faluban a mai napig contessinának (grófkisasszony) hívnak.























A jelen és a múlt. A városok óváros részeiben nem láttunk egyetlen modern épületet sem, arról beszéltünk, hogy ha levennénk a háztetőkről az antennákat, akkor simán lehetne forgatni bárhol középkori filmet. Még az autókkal sem kell foglalkozni, azok ugyanis nem nagyon mehetnek be a városmagba. Itt a jelen valószínűleg egy japán egyetemista jóvoltából kapcsolódik a múlthoz, ha megfigyeljük a szobor nyakában egy fülhallgató lifeg.
















A tornyok. Mindenhol találtunk jópár tornyot, ami egyrészt abból is adódik, hogy a harangtornyokat külön építették a székesegyházak, dómok épületétől, másrészt elég sok őrtorony volt, hiszen ezek a városok önállóak voltak, és szerették elfoglalni egymást. San Gimignanóban viszont a lakosság vitte túlzásba a toronyépítést. Valószínűleg az eredetileg 72 tornyot számláló városban ez státuszszimbólum lehetett, és a végén minden házon volt egy.
















A toszkán táj. Tényleg olyan mint a képeken. Dombos, meg a többi. Tiszta közhely. Itt a közhelyes dombok között kérek egy házat. Etruszk akarok lenni de azonnal.
















Bicikli és bor. Giro d'Italia és a kulacstartóban is Chianti van. Mi kell még a dolce vitához?
















Ilyen járgánya is van mindenkinek. Egy Vespa meg ez. Kicsit röhejes, meg olyan béna, ugyanakkor vidám jelenség is, és ha egyszer bevált? Végülis remekül ellavírozgatnak a sikátorokban és a francnak sem kell puttonyos autó.
















Szentkép a falban. Bárhol bármikor. Virágot is mindig tesznek bele. Frisset. Aztán vannak még az útmenti szentszobrok és neoncsőglóriás szobrok. Rikító és kihívó, kedves meg olyan olasz.
















A főterek. Van arénára épült, mint ez (Lucca), ami ovális alakú és jelenleg egy kis papírperformansz látható a közepén. Azért gondoljuk, hogy performansz, mert mi van, ha esik az eső? Aztán van 9 részre osztott, ami körül lóversenyt rendeznek (Siena) és még 1000 fajta. Zsúfolt legtöbbször és folyik az élet rajta. Jobb esetben a helyieké, máskülönben a turistáké.
















A közlekedés. Az olaszok őrültek és a lámpák semmit nem mondanak nekik. Firenzében volt olyan út, ami az autópályáról folyt be a városba ugyanazzal az útszélességgel, de nem festettek fel sávokat, és ilyen is volt a közlekedés. Ki merre lát... Félelmetes. Ez egy szokásos jelenet. A robival mindenhol el lehet férni, ezért ők lyukadnak ki a kereszteződésben legelöl.
















Toszkánában nem a homokos part a jellemző, hanem a kavicsos, helyenként sziklás. Szinte már Albion jellege van, de gyönyörű a víz színe. Viszont kagyló nuku. Csak szép kavicsok. Van is valami neve ennek a kavicsnak, majdnem mindegyik csíkos. Jópofák.
















Minden nap néztük a nyálas naplementét. Olaszul naplementó. Cicával. Fúj de nyálas.
















A tenger. Októberben is lehet strandolni, rendesen fürdős napozós felállás. Csak nem döglesz meg az 50 fokban, mert csak 28 fok van mondjuk. Hát elviselhetetlen, nem tudom ezt hogy lehet bírni idegileg. Munka után lemenni a tengerhez kicsit. Olvasni, fürdeni. Szegények. Azért vannak ennél rosszabb dolgok is. Például kite-szörfözni.

vasárnap, október 14, 2007

Kop kop kopogok a mennyajtón

Toszkán ajtók és kopogtatók. Persze ez jellemző lehet Umbriára meg Lazióra meg az északi részre is, de mindenesetre nekem tetszik ez a dolog, hogy a vendég először a portán szembesül egy oroszlánnal, vagy bármiféle lénnyel, és csak akkor jut be, ha megküzdött vele - azaz bekopogtat.
















Egy morcos ördög szerű arc szorongatja fogai között a kopogtatót Castello Val d'Elsa városában
















Egy ajtóval arébb egy összetettebb jelenet bontakozik ki, itt már két hal alkotja a kopogtatót, és mindkettő szájából szintén valami ördögös arc lóg ki, akik fogukkal kapaszkodva tartják a halakat...























Egy monumentális kopogtató Firenzében, amin a bácsi a nyelvével tartja a jópár kilós fémet nagyon régóta, úgyhogy már biztos zsibbad a nyelve.
















És egy egyszerű ajtó a nagyszerű városban, itt hagyományos módon saját kezünket kell az ajtóba verni.
















San Gimignano. Az én szemem csal, vagy ez is ördög?
















Számomra ez a hagyományos kopogtató, egy volterrai oroszlán személyében.
















Kazettás ajtó míves kopogtatóval. Ha kipróbáljuk, talán Nanni lép ki rajta, akinek a közelben remek pizzázója van.

csütörtök, október 11, 2007

Merre forog az agyad?



Ma olvastam ezt az index-en, és persze kipróbáltam, hogy én hogy látom ezt a dolgot. A lényeg az, hogy aki az óramutató járásával megegyezően látja forogni a nőt, az a jobb agyféltekéjét használja inkább, vagy a fordítottja.
Nekem úgy néz ki a dolog, hogy ha elkezdem nézni, akkor az óramutatóval megegyezően forog, viszont ha elkezdem olvasni az alatta levő szöveget, akkor balra forog. Akkor bal féltekével olvasok, de amúgy jobbos vagyok? Nektek milyen?

kedd, október 09, 2007

Toszkána I.

Kezdem feldolgozni a toszkán utat, hogy a végére érjek egyszer. Ma az utitársakat mutatom be, akikről az derült ki, hogy két héten keresztül folyamatosan tudják hozni azt a formát, amit különben csak 1-2 órán át tapasztalhatok találkozásainkkor. Szóval lakva ismerkedtünk, de nem ért meglepetés (olyan nagy :-)















Melchet (Elba felé, komp)
a túra kommunikációs igazgatója, navigátor, szemüvegben felügyelőtanár, paradicsomcsenő
kedvenc játéka volt: snapszer, passziánsz
kedvenc helye: ahol süt a nap
kedvenc olasz szava: táó (ciao)
















Tibi
(Volterra, park)
sofőr (a végére olasz típusú), wc-ben wifiző, ipod manó, borbeszerző
kedvenc játéka volt: póker
kedvenc helye: wc ahol van wifi
kedvenc olasz szava: por favor (per favore)























Andi
(Pisa, keresztelőkápolna)
toalett- és fagyizófelkutató nagymester, tejberizs- és levesfelelős, navigátor
kedvenc játéka volt: mindent játszott
kedvenc helye: gelateria
kedvenc olasz szava: táó
















Kari
(Volterra, park)
ezüstfokozatú armyman, bicskanyitogató, keresztelőkápolnás énekesnő imitátor, sofőr
kedvenc játéka volt: vízben lebegés kővel
kedvenc helye: nyiminyányó (San Gimignano)
kedvenc olasz szava: táó























a Norvég (Pisa, harangtorony)
navigációs robot, főmunkatárs, pizzaprofesszor
kedvenc játéka volt: Age
kedvenc helye: árnyék
kedvenc olasz szava: táó
















és én (Siena, főtér)
a túra dokumentálója, pisztácia fagyi kóstoló kisiparos és az egyetlen aki lázba jött attól, hogy pl. Filippino Lippi
kedvenc játéka volt: Carcassone
kedvenc helye: Toszkána
kedvenc olasz szava: táó

hétfő, október 08, 2007

Bravia







Elég sokan lehúzzák az új nyuszis reklámot, pedig szerintem nem rossz, legalábbis a többi szenny reklám helyett 100-szor ez legyen inkább. Persze a labdás volt a nagy szám és a festékes is jó volt, bár én annál arra számítottam, hogy utána szép színes lesz a lakótelep :-)
A nyuszisnál meg valljuk be, elfogult vagyok a Stones szám miatt, ami amúgy is egy elég vicces dalocska... tőlem jöhetnek ezek a reklámok.
Tehát bravo/a a Braviának, ha már Olaszországban voltunk!

hétfő, október 01, 2007

Itt vagyok

Itt Toszkanaban tengeri furdos es napozos az ido. Oktober van es leegtunk, tok jo. Mar kevesebb, mint egy het es lathatjatok a kepeket meg a beszamolot. Kikeszit ez az olasz billentyuleosztas, ciao a tutti!

Udv mindenkinek Cecina mare-bol!