hétfő, december 15, 2008

Egy Mók ebédszerző kalandjai

Nem létezik, hogy csak egy negatív bejegyzésem van decemberben, pedig jó dolgok is történnek velem. Múlt héten voltunk mókust fotózni a szigeten, aminek azért örülök, mert nekem még nem volt jó képem mókusról. Most már van, de az fent van a galériámban, úh. ide a többiből válogattam, mert annyira édes kis jószágok ezek a makogómakik, hogy muszáj megmutatni őket. Két mókus kóricált a "szokásos" helyükön, hogy aztán csak az egyiket fotóztuk-e, vagy mindkettőt, azt már nem tudom. Csak le kell tenni nekik egy kis diót vagy mogyorót, és ha olyanjuk van, akkor jönnek is és el lehet őket kapni, persze gyorsak, mint a villám, úh. mindent be kell állítani előre, még így is nehéz eltalálni az élességet a szemükön.























kukk!

















becélozza a kaját (így, hogy nem látszódik a farka olyan mint egy furi bojtosfülü kis pocok :)


















"hááát ez nem igaz már megint dió, pedig nyomnék egy kis mogyorókrémes sütit végre..."

















hoppá megvan a szajré!

















amikor megszerzi a kaját, akkor gyorsan felszalad vele a fára, és ott nyugisan megeszegeti a csemegét

kedd, december 09, 2008

Szar ez a nap

Általában a g-talk vagy msn állapotkijelzőjéről megtudhatjuk éppen mi foglalkoztatja kontaktjainkat vagy milyen napjuk van. Ez a metakommunikáció köt össze minket sokszor akkor is, amikor nincs időnk beszélgetni egymással. Ma ez volt a "mottóm". Szar ez a nap.
Kezdjük ott, hogy tegnap összevesztem egy barátommal, utána nem aludtam egész éjjel, talán hajnalban ájultam be, mikor 3 óra múlva telefonra ébredtem, egy másik barátom keltett, hogy nincs nála az objektívem, ami kellett volna nekem egy munka miatt, de mivel neki is szar napja volt, ezért nem haragudtam rá, utána még ketten rámköszöntek akikről szintén kiderült hogy nem mesésen alakulnak a dolgok, utána Ákossal beszéltem, akinek a hörcsije halt meg, utána sétálgattam szintén egy fotós ismerőssel, akinek meg sétánk alatt betojt a gépe.
Ez egy ilyen nap.
És még nincs vége...

vasárnap, november 30, 2008

A szerelmem

Hát igaziból eddig titkoltuk, de szerintem már többen észrevettétek, hogy mi folyik, úgyhogy most bevalljuk... :D
Igen-igen... ő a nagy szerelmem, (Áron... alias Csőr és származékai) ill. én vagyok az ő nagy szerelme, elég ha ránézek és máris zavarba jön meg minden. A szülei hiába mondták neki, hogy óvatosan azzal a lánnyal, hát nem, én kellek neki nincs mese. Mármint mese az van de ez egy másik történet.
















Itt nem is tudom mit mutat, talán hogy 3 hónapja járunk, bár van az már több is, inkább azt hogy 3 év múlva (amikor már nagy lesz) majd rendesebben udvarol, pl. szerenádozik (hegedűn fog játszani ha minden igaz) de az is lehet hogy azt jelenti, hogy 3 másodperced van szivi, hogy felvedd a kanalat amit ledobtam!
















Mondjuk néha öregnek érzem kicsit magamhoz képest, nézzétek ahogy nézi a tévét a nagy sörhasával a fonott karosszékében... tiszta nagyapó :)
















Viszont mindig kiszúrja, ha evés közben fotózom, rám is parancsol, hogy tegyem el a gépet, mégis milyen dolog ez!

hétfő, november 24, 2008

Katalin napi bál

Szombaton bálban voltam, igazán kellemes volt, nem az a feszengős típusú, hanem jó zene, finom ételek és egy kis borkóstolás is belefért. Fellépett egy zenekar, amiről kiderült, hogy Jóskásokból áll, többek között Rókusfalvi Pál is a tagja, persze ma már ad hoc jellegű, de mindig meglep hogy mindenhol találni Jóskásokat, és ez fel szokott dobni.
















ez volt a fini kajci
















ez volt a jó kis jazz

















ez volt a kisfiú, akinek épp elkapták a grabancát

































ezek meg a táncosok, akik jól ropták

szombat, november 22, 2008

Bibliakiállítás

Tegnap a Széchenyi Könyvtárban fotóztam bibliakiállítás megnyitót és sajtótájékoztatót. Nem is tudtam, hogy a könyvtárnak ilyen komoly kiállítóterme van, bár miért ne lenne ilyen értékes gyűjteménnyel. Bordó falak, spotfények, vastag ajtó őrökkel, minden megvolt... A sajtótájékoztató jó hosszú volt, mindenki terjedelmes köszöntőszöveget mondott és rengetegen voltak. Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv református püspök és egyéb egyházi celebeken kívül jelen volt pl. az előző köztársasági elnök is. Minden jelentős tv és nagyobb újság ott volt, meg én :D hehe kis hülyének éreztem magam persze, már azon gondolkodtam, hogy kifele fordítsam-e a napellenzőmet :P A múltkor pont ezen nevettünk, hogy a fehér ill. nagyméretű objektív és a szirom alakú napellenző tesz minket profiknak látszó tárgynak, esetleg segíthet még a portrémarkolat is :) A kiállításra elég nehezen engedtek be minket, mert ugye mindenki olyan felvételt akart, mikor belép a bíboros a terembe, de az ajtónállók elég makacsok voltak. Na mindegy megfotóztam ahogy tudtam, és szerencsére állófogadást is rendeztek, úgyhogy magamba gúrítottam pár finom kókuszgolyót és vízhez is jutottam, ami már kellett, mert bent rettentő meleg volt, már szédelegtem rendesen a végére.
















ilyen hangulatú volt a kiállítás, elég szépen megcsinálták
















Mádl Ferenc nézgelődik feleségével

csütörtök, november 20, 2008

helyek

A hét azzal indult, hogy elmentünk a Blendébe, előtte váratlanul bejött a boltba Viktor és megmutatta legújabb szerzeményét, ami egy vázsapka. Ez így nem is lenne érdekes, de ebben a kupakban van egy lencse, úh. lehet vele fotózni... pfff jó játék mi? beteszek ide egy képet, itt éppen dolgozom (nagyondenagyon) ez ezzel a kis küttyel készült.
















(mondom én hogy haladunk visszafele, már a filmes gép sem elég, lassan egy gyufásskatulyával fogunk fotózni, aztán megtanulunk festeni... :D....)
Szóval a boltos uncsizás után - bár legalább nem voltam egyedül, úh. máris jobb volt - elmentünk blendézni, ahol végre megittam idei első forraltboromat és lecsekkoltuk a képeinket :) á nem, igazából ha jól emlékszem 2 órán át repülőgépekről beszélgettünk... ne kérdezzétek...

Másnap felmentem Bandival a várba sétálni, és mivel a boltban vettem csak észre, hogy hidegen öltöztem, kerestem még kiegészítőket a sétához, persze egy sízoknit és egy síelős hajpántot találtam, úh. már csak síléc kellett volna. Egész jó háttereket fedeztünk fel, bár most már a cidri miatt nem lesz sok kint fotózás, de jó tudni ezt, ha éppen kell.

















Ma pedig a Vasúttörténeti Parkban jártunk, mert Röno nagy projektben van és ez lesz a helyszín hozzá, egész érdekes volt és persze jó kis terep fotózáshoz, csak sajna megkérik az árát.
Na de Andreotti, a lényeg, hogy az egyik kocsiban voltak tükrök, és ott lefotózta magát a piros kabát, úh. láthatod végre :)

szerda, november 19, 2008

Normafázás mert hideg van

Vasárnap a Normafához mentünk fel a flickr társasággal, itt utoljára szerintem akkor voltam, mikor Kőbüféztünk Eráékkal, ami libegőzéssel zárult, és szerencsére ez a túra is így ért véget. Nem fotóztam sokat mert hideg volt, lefagytak az ujjaim, úh. a gép csak ritkán került elő. Viszont csináltunk vicces ugrálós csoportképet, amit azóta sem láttam, pedig kíváncsi vagyok milyen lett, sőt Everest meghódítós képek is lettek, azokat is meg kell még szereznem.








ez itt a panoráma az Erzsébet kilátóból


















ez meg szokásos szétfotózós jelenet, mindig ez van... :)

kedd, november 18, 2008

22-es stúdió

Eseménydús hétvége volt, szombaton végre jelezte Bali (Supersonic frontember), hogy mehetek fotózni őket a Rádióba. Amúgy örömmel jelentem, végre hallhatóak az MR2-n, már csak azt hiányolom, hogy nem hallottam tőlük beköszönőszöveget, pl. "Bali vagyok a Supersonicból, mióta az MR2-t hallgatom, sokkal jobban csillognak a szemeim" vagy valami ilyesmi... :)))
Hát a Rádió... az nagy. Én egyedül nem is indultam felfedező útra, egyrészt azért mert számomra úgy is a legérdekesebb részen voltunk, másrészt meg úgy eltévedtem volna, hogy csak na. Folyosók, lépcsőházak, csomó ajtó, mindenféle studió, meg bemondó szoba... kicsit retrós az egész hely, ugyanakkor az űrhajó műszerfalra hajazó keverőpult meg az ellentéte. Tehát Supersonicék a 22-es stúdióban csinálják újra albumukat, és mikor már 7 órája ott voltunk a végére kicsit éhesen, már azt hittem, hogy tulajdonképpen ez a 22-es csapdája... de este 11-kor kiszabadultunk.
Csináltam werkfotókat a munkálatokról, a helyről, a fiúkról - sajnálatomra csak 2-en voltak, így teljes zenekari fotó nem született, de így is nagyon érdekes volt bepillantani a "hogyan készült"-be. Ja és tapsolok az egyik számban, kettőben is tapsolhattam volna, de a második kicsit bonyi ütemű volt első hallatra, úh. az kimaradt. Nevettek is Baliék, hogy legközelebb már sztárallűrjeim lesznek, külön öltöző és Evian a tapsolás előtt :D
























ilyen a technikai helyiségből nézve ahogy Bali felénekli a magáét... egyébként tisztára photoshop, csak hanggal :) énekel valamit, amúgy is jó hangja van a legénynek, de ebből olyan kristályhangot kevernek, ami vág... pf elég jó dolog

















ilyen élőben az eksön, ugyebár felvételnél hallani lehetne a kattanást, úh. mondtam hogy előtte imitálja hogy énekel, de csak somolyog :)


















Ez a 22-es stúdió

















a keverőpult munkában

















itt meg Csaba és Bali a tetszetős üstdobok társaságában

péntek, november 14, 2008

..surreal but nice..

hihetetlen de élmény... hogy a Notting Hill-ből idézzek, ez jutott eszembe a csütörtöki napról :)

De kezdjük a szerdánál. Meló után rohantam fotózni egy megnyitóra, ami egy nagyon kicsi és meleg helyen volt, majd elájultam és persze küszködtem a magam 24 mm-ével, hogy minden beleférjen a képbe amit akarok. Énekelt egy kis kórus is a megnyitón, az egyik fiúnak elég félelmetesen magas hangja volt :)
Amikor véget ért átmentem Budaörsre Tonóékhoz, hogy a házukban csináljak pár képet róla meg Farmerről, ők a Glasgow Kiss nevű zenekar tagjai. Szerencsére ezek a fiúk szeretnek öltözködni, úh. mindenféle ruhát magukra kaptak és a lakás különböző szegleteiben fotóztam őket, de persze nem maradhatott ki egy tükrös fotó magamról, amihez remek környezetet nyújtott Tonó szobája a tükrözödő galériaaljjal. Végre megismertem Pandát is, aki egy kutya (nem pedig maci pl.) és elég aranyos az az igazság. Kaptam vacsit is, sőt fuvart is, úh. rendben hazaértem.
















Csütörtökön 3 olyan dolog történt velem, amit soha nem gondoltam volna, ezért volt az az indító mondat ami.
1. Vettem egy piros kabátot
2. 3 fiút fotóztam a ffi vécében a piszoár mellett
3. Szóba álltam egy idegennel a buszon (név, tel. megvan :D - hehe)
Tehát csütörtökön ismét Glasgow Kiss fotózás volt, de most jelen volt mindhárom tag, azaz Zsoca is. Az elképzelés szerint valami beülős helyen szerettek volna magukról fotót, a választás a Cöxpontra esett, még nem jártam itt, jó hangulatú lepukkant hely és finom "csáj" is kapható. Miután megszülettek a képek, továbbálltunk. A Kálvinon akartunk beülni egy az előzőnél jóval nívósabb helyre, de nem volt üres asztal éppen, viszont már vécére kellett mennünk ezért irány a Burger Király. Na itt találták ki a fiúk, hogy ők piszoáros fotóra vágynak (vajon miért? - remélem nem ebből lesz cd borító :) úh. bementünk a vécére, ahol sikerült zavarba hoznom egy fiút, de volt, akit nem zavart a jelenlétem.























Fotózás közben szóba került a Jean M. J. koncert, amin volt Zsoca és mesélte, hogy Jean felszedett egy utcazenészt, akit beállított egy számra. Namost ezután az aluljáróban meghallottunk egy hárfást játszani (akiről kiderült, hogy ismeri az említett utcazenészt) és a fiúk megkérdezték, hogy nem lenne-e kedve szerepelni a készülő lemezükön. Angolul kellett kommunikálni vele mert kiderült, hogy félig orosz, félig magyar, de úgy látszik eddig Moszkvában élt, mert második anyanyelvét nem beszélte.
Visszamentünk mégegyszer arra a helyre ahol nem volt asztal, de ez az állapot nem változott, úh. elindultam hazafelé, a napközben vásárolt piros kabátommal, ami egy érdekes dolog, mert piros kabát... régen nem szerettem, de most valahogy megvetette magát és jól is érzem magam benne.
Hazafele mellém ült egy fickó, érdeklődött, hogy fotós vagyok-e és beközölte, hogy hasonlítok Amelié-re. Ezek után már szóba elegyedtem vele, pedig utálom a közlekedési eszközön való társalgást idegenekkel... annyit tudtam meg róla hogy jógázik, régen hermészeket fotózott és most valami egészséges életmódos dologgal foglalkozik... hm mik vannak.
Szóval ez a nap hihetetlen volt de élmény.

kedd, november 11, 2008

Fekete szívószál

Ma jártam a Blendében. Oda beszéltem meg találkozót, úgy is a képeimről beszélgettünk Bencével (tanodás tanár), akire még mindig számíthatok ha véleményeztetni akarom a fotós dolgaimat, úh. kellemest a hasznossal. Elmenet még beszélgettünk picit a tulajjal, aki elmesélte, hogy képeink máris kedvet hoztak másoknak, és már jelentkeztek utánunk kiállítással.
Bandival akarunk csinálni a vakunkra olyan méhsejtrácsos izébizét, amihez fekete szívószál kell, és mostanság nem volt Ikeában meg egyéb helyeken, így mikor láttam a pulton, megkérdeztem Ernőt, ők honnan szerezték be. Nem tudta, viszont adott egy nagy marékkal a készletből :)

Amikor elindultam, épp ment le a Nap. Hatalmas volt. Olyan hatalmas volt, mint egy nagy narancs, amiben vulkánok izzanak.

És hogy legyen egy kép is megint, ezt Ben lőtte rólam Alcsútdobozon, ahol egy hatalmasat sétáltunk hétvégén, fotózgattam is, de az új obi még Bennek is annyira tetszik, hogy elkéregette a gépet :)

hétfő, november 10, 2008

Fotósblogok

Most fotósblogrobbanás volt itt, legalábbis sokan kezdtek blogolni, vagy sok emberkéről most tudtam meg, hogy ilyet vezet... az enyém marad ez a kócos összevisszaság, mint eddig is volt, és amilyen én is vagyok, úh. sok szó lesz fotós dolgokról viszont fontos meg nem fontos dolgokról is meg minden egyébről meg másról is.
A minap megkérdezték tőlem, hogy én mindenhova a fotóstáskámmal megyek? Mondtam, hogy hát igen az a ritka, ha nincs nálam, aztán belegondoltam, hogy tényleg már az jelent felüdülést, ha csak egy kis tatyó van nálam, ilyenkor meg ugye frászban vagyok, hogy csak most ne történjen semmi, amit fotóznék, mert akkor mérges leszek magamra... kellene egy nagyon jó kis kompakt gép ilyen esetekre :) Emlékszem, mikor vettünk egy kis Power Shot gépet - kb. 3 megapixeles és legbiztonságosabb automatán használni, most anyukám nyomkodja kedvére -, akkor akkora élményt jelentett digitálissal fotózni, hogy letettem az Eos 300-as analóg gépemet és el is felejtettem, hogy létezik. Nemrég megint kedvem szottyant a régi technikához, akkor vettem filmet a weltába, hogy gyártsak pár 6×6-os képet, most meg megint visszakanyarodok oda, hogy kis kompakt... :) agyamra megyek. Nem is beszélve egy halszemes lomo gépről, ami a feeling netovábbja, bele sem kell nézni, csak exponálni és nagyokat röhögni az eredményen... ilyet akartam szülinapomra, de azt mondták ennyiért nem kapok játékot :D Hát ez van, mi fotósok azt hiszem mindig kitalálunk valamit, amire rettentő nagy szükségünk van...
Nekem ma listát kellett írnom, hogy mik kellenek, ehhez kell igazítani a költségvetést, sajnos az első helyen megint egy objektív áll, annak ellenére, hogy pár napja vettem újat...















és ha már itt tartunk, akkor itt egy kép az 50/1.4-es obival... ( ezt 1.8-on lőttem) okos, ügyes, szép, szeretem :)

és láthatóan jön a tél...

vasárnap, november 09, 2008

Kiállításon 5 képem

Hellóbelló, konkrétumokat ígértem, hát sikerült összehoznunk egy kiállítást úgy hirtelen, úgyhogy lehet szaladni megnézni.
Helyszín: Blende Club Cafe - 1068 Bp., Király u. 100.
Tulaj: Ernő (jó fej, azonnal törzsvendégként kezelt minket)
Specialitás: itatós kenyér (aki nem rémül meg egy kis hagymától, annak bátran ajánlom)
Kiállítás: mi vagyunk a helyen az első kiállítók, úh. a mi képeink avatták fel a falat, mi szedtük le az előző dekorációt és mivel elég szép lett az anyag, szerintem kedvet csinálunk a többi fotósnak is, hogy megjelenjen a Blende falán. Ez a lehetőség egészen véletlenül jött, éppen hárman maradtunk egy találkozó végén, ezért alakult így, hogy a mi fotóink kerültek most fel. A fotókat 5 óra munkával sikerült felgyűrközni a falra, megnyitó nem is volt, csak este 11-kor, mikor végre végeztünk, koccintottunk egy pohár pezsgővel és ennyi volt az ünneplés, de elégedettek voltunk az eredménnyel, legalábbis én biztosan.

















Balról jobbra: Viktor, én, Ákos
Fejenként 5 képünk van kiállítva, elég változatos stílusban és témában, remélem sokan örömüket lelik bennük, gyere te is el! :)

kedd, november 04, 2008

A Lion kiállítása a Gödörben

"Amikor láthatóvá válik a hang és hallhatóvá válik a fény"
Ez a mottója A Lion kiállításának (nekem nagyon tetszik), ami teljes egészében koncertfotókból áll. Kedves flickr-es barátunk képei kizárólag zenészportrékban jelenik meg, a zenészek természetes közegében, a színpadon, de egyiknél sincs belehelyezve senki a zenekarába, nincsenek színpadképek, mindenki egymaga úszik a hihetetlen fényekben. Ha épp koncertre mész, vagy szereted a koncertes fotókat, nézd meg, érdemes!

és bréking nyúz is van, 2 is:
1. Ma veszek egy 50-es fix objektívet 1.4-es fényerővel, amire már nagy szükségem volt, be is vagyok lelkesülve, ezért elhívtam Viktort (a Röno :), hogy nézze meg az üveget, hogy rendben van-e, mert én szaladnék vele haza akkor is ha valami bibije van, azt meg nem akarjuk ugyebár sem én sem az obi. De remélem rendben lesz és holnap már jöhet egy fotó vele (na jó, ha nem holnap, akkor valamikor :)
2. Pár képem nekem is ki lesz téve ha minden igaz, majd konkrétumokkal jövök hamarosan.

hétfő, november 03, 2008

Zenekari promók meg egy film

Azt találtam ki, hogy pl. ehhez lenne kedvem... zenekaroknak csinálni promo anyagot. Most fonyó-t fotóztam, meg csináltam már pár képet a Supersonicról, tesómékról, ezek még nem túl komolyak, de ez a vonal tetszene... hm

Amúgy hogy vagytok? Annyira régen írtam, de azért csak nem hagyom abba, hiszen ez itt egy emlékkönyv ha úgy vesszük. Könnyű hanyagolni, de könnyű akármikor újrakezdeni is. Ígyhát semmit nem mondok, de azért majd születnek bejegyzések.

Film
Hát már nem emlékszem mikor voltam utoljára moziban, most sikerült elmenni a hétvégén. A Tekerd vissza haver! c. múvit néztük meg. Azért ezt, mert a főszereplőt (Jack Black) nagyon bírom, főleg a Rocksuli óta, mert tisztára tesóm. A film sztorija elég jó, kivitelezése már nem annyira, leginkább elmesélni jó, de egyszer azért meg is lehet nézni, ha unatkozik az ember. Persze a kicsit gagyisztikus forma köszönhető a témának is, ezért elnézhető, és a lassú és döcögős kezdet után az utolsó félórában azért lehet pár nagyot röhögni.















A sztori:

Mos Def karaktere egy videótékában dolgozik (igen videó) és mikor Danny Glover által alakított főnöke ráhagyja a tékát, kicsit félresiklanak a dolgok. Mos D. haverja ugyanis egy kicsit ütődött figura, Jack Black, aki a szomszédos nem is tudom minél dolgozik, valami áramelosztó telepen, amit szabotálni próbál, minek következtében bemágneseződik. Na most első dolga mágneses mivoltában meglátogatni barátját a tékában, márpedig tudjuk mi a mágnes hatása a videókra... szóval az összes film hangyás lesz.
A vevők márpedig érkeznek és valahogy meg kell akadályozni, hogy bemószerolják őket a főnöknek, ezért nekiállnak leforgatni az összes filmet. Ők úgy fogalmazzák meg hogy "svédelik" a filmeket és mindből csinálnak egy 20 perces remake-et. És kapós lesz!
Vannak egyéb szálak is a filmben, de ez a fővonal és innen adódnak a legviccesebb helyzetek (pl. Szellemírtók leforgatása két karácsonyfaboa kukaccal és úgy, hogy ők éneklik alá, hogy Ghost Busters...) :) Szóval vannak jó részek, lehet nevetgélni.

szerda, szeptember 10, 2008

Búbánatvölgy

Hát ha megkérdeznétek, hogy hol a búbánatban voltam nyáron, akkor csak annyit mondanék, hogy igen ott. Búbánatvölgy Esztergom alatt van, a Szamár-hegy és a Hosszú-hegy közötti völgyben.
Ha azt hiszitek, hogy fotózni voltam ott, hát nagyon is igazatok van! Nem okozok csalódást, igaz? A tanoda (ahol tanulgattam a fényképezést) szervezésében gyűrűztünk be a völgybe, hogy táborozzunk egy jót. Remek 4 nap volt ez a nyáron, tipikus példája volt annak, mikor nem várunk semmit egy dologtól, és ezért nagyot durran :) Nem is gondoltam rá, hogy odamegyek, előtte kifotóztam magam Kőszegen, fáradt is voltam, ahogy megérkeztem és bár tudtam, hogy remek dologra számíthatnék, valahogy nem számítottam inkább semmire. Úgy mentem oda, hogy csak a két tanodagurut ismertem, egy fiút még meg 1-2 emberkét futólag. Nekem ez eleve nagy kihívás, mikor több idegennel összeeresztenek, mert ha nem passzolnak nekem, akkor nagyon tudok szenvedni. De szerencsére hamar otthon éreztem magam közöttük, úgyhogy nem volt gond.
A Vadregény nevezetű és kinézetű létesítményben rontottuk a szelet, általában négyágyas leosztásban, amit szintén nem bírok, de sikerült minden este totálisan kikészülten bedőlni az ágyba, így akár tízen is lehettünk volna.
















ez itt a helyszín

Első napunk végülis a megérkezésből állt és az egymásra hangolódásból, amit kitűnően abszolváltunk, minek következtében a másnap tényleg másnap volt. Ezen az estén sikerült belegyalogolni a Dunába, félliteres műanyag pilléből fröccsöt inni és megismerkedni Ildikóval, a helyi vendéglátóipari egység parancsnokasszonyával. Ildikó a későbbiekben sok szomorúságot okozott mind minőségi, mind anyagi téren, úgyhogy elpártoltunk tőle. Viszont! hihetetlen díszítettségű lugassal ajándékozott meg minket (egy fa, mely műanyag virágok és bohóc mellett tartalmazott számtalan színű, alakú és fajtájú plüssállatot "ízlésesen" felaggatva az ágakra) plusz szintis bácsival, amiért mindig hálásak leszünk.

A tábor arról szólt, hogy minden napra kaptunk számtalan fotós feladatot, amit ki-ki tetszése, képessége, kedve szerint oldott, vagy próbált megoldani, vagy néha átkölteni.
Mivel ezt a bejegyzést is már 3 hónapja írom, nem tudom már mik voltak, de kellett portrézni, egy tárgyat több helyzetbe helyezni, promotálni a helyet, széket fotózni, trambulinról ugráló emberkét lekapni (néha elkapni) :) ilyesmik... meg persze volt filmes része is, de én nem analógoztam, mert annyira jól elvoltam a többi feladattal. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy a táboros csoportképet egy kukából készült camera obscurával készítették el a fiúk.

Szereztem még egy pöttyöt is katicaként, Bandit, akivel hamar összebarátkoztam ott, és azóta is tervezgetjük fotós projetjeinket, amiből semmi nem valósult még meg :) ellenben mindig összetévesztem Andreottival a Bandi név miatt... :D

kedd, augusztus 12, 2008

hol voltam holnem voltam

Folytatom lendületesen (???) nyári helyszínváltoztatásaim leírását.
Kőszeg
Hát itt munkaügyben voltam 5 napig. De legalább ez fotózást jelentett, aminek a végére elérték nálam azt, amit még eddig sehogy sem sikerült elérni: 4-5 napig semmi kedvem nem volt fényképezőgépet a kezembe venni utána :)
Eseményeket fotóztam, de legalább sikerült egy jó kép Mitsouráról, és kíváncsian várom, hogy képeim tényleg bekerülnek-e a Jelige magazinba...

Gyula
Gyulán most jártam először, és nagyon jó kis helynek ismertem meg, vissza fogok menni egészen biztosan. Mint megállapítottuk, ez egy elterülő mezőváros, rengeteg utcával keresztbe-kasul, ami mind a várfürdőhöz vezet. Egy félórás autókázás során rengeteg kis utcában pörögtünk, és mint kiderült, ez a fürdő közvetlen környezete volt még csak, mindig mondták is Andreottiék, hogy na most jobbra van a fürdő... most balra... most a hátunk mögött... most 11 óránál... most kicsit srégen előttünk... egész elszédültem.
Szóval kellemes meglepetés a hely és telis-tele van szökőkutakkal, amitől olyan igazi nyugtató hatása lesz a városnak. Fotózni annyira nem volt alkalmam, de egyszer ilyen szándékkal is megközelíteném az ojjektumot :)

Herceghalom
Itt lovakat fotóztunk, más téma nem nagyon volt, de kellemes hely egy nagy sétára























na mondjuk ő egy öszvér, de nagyon cuki volt

















páros pacik

vasárnap, augusztus 10, 2008

Hatás

Ma olvastam egy blogot, ami már régen íródott, voltak benne momentumok, amikről tudok is, voltak benne hihetetlen dolgok is és volt benne olyan esemény, ami megtörtént velem is, csak épp pár utcával arrébb...
Eszembe jutott milyen jó dolog lesz később elolvasni, hogy mik történtek velem, ezért nem kellene hanyagolnom ezt az oldalt ennyire. Persze lehet, hogy az lenne jó, ha semmi nem lenne dokumentálva és amikor csak akarnám elfelejteném, de ez veszett fejsze nyele, az ember nem felejt.
Szóval olvasmányom olyan hatással volt rám, hogy most azonnal nekiálltam írni, mint az őrült, szedem össze a gondolataimat, mik történtek velem, közben egy adag diófagyira vágyom és még likvidgömböcként kotyog hasamban a dinnyelé, de én most azonnal le akarok írni mindent.
Ebben a pillanatban felugrik az ablak, Bazsi bejelentkezik msn-en... ő pl. úgy tud csetelni, mintha gépírónőknek diktálná amit mond, és tudom jól, hogy nem csak velem beszél, hanem még párhuzamosan 4-5 másik emberkével is. Már villog is: szia...
... és jó hír! De jó, ráadásul mondom neki épp rólad írok és mit kérdez? rosszat írsz? :D Jaj Bazsi!

Tehát Tihanynál vesztettem el a fonalat, pedig voltam Rabacban, Gyulán, Kőszegen, Búbánat-völgyben, Isaszegen, a Hungaroringen és a Deák téren is... sőt, tegnap Herceghalmon!


Rabac


Isztria eme csodaszép helyén sikerült eltölteni egy hetet nyaralás céljából, de sajnos júniusunk ezen része elég fránya időjárást hozott, úh. nem süthettük annyit a hasunkat, mint szerettük volna, viszont mindvégig néztük a foci eb-t, ami vicces volt német és horvát nyelven egyaránt :)
Egy cetlire felírtam mik történtek, de elvesztettem, ezért csak néhány dolog amire emlékszem: voltunk Opatijában, ami tényleg árasztja magából a Monarchia érzetét, épületei szinte kivétel nélkül mesélnek a habos ruhás, napernyős, ékszeres hölgyekről és a sétapálcás, raccsolós, udvarias urakról. Voltunk Humban, a világ legkisebb városában, Rocban, ahol valami furi nyelven írtak a jóemberek, nekem mindig az jut eszembe, hogy trogloditák, de nem azok persze, na megjött a segítség: glagolita írásról van szó :) Aztán mi is volt még, természetesen Rovinj, ami Isztria talán legkedveltebb városa, kívülről úgy néz ki, mint Mont Saint Michel, csak sose megy le a víz körülötte... persze belülről más a helyzet, igazi horvát tengerparti gyöngyszem, ahol szétfotózhattam volna magam, de annyira ez nem sikerült (érdekes, mióta komolyabban fotózok, kevesebbet lövök el nyaraláskor, mert olyan idétlenül érzem magam, és kb. rosszabb fotók születnek, mint amikor egy kis kompakttal nyomulnak a turisztok). Kihagyhatatlan volt Pula az amfiteátrummal, ami többórás fárasztó programnak bizonyult, de nekem tetszett, mert még nem voltam Rómában sem, meg ilyen jellegű építményben sem. A szállásunkkal szemben volt egy fura kőfal, amit Barad dur kapuinak véltünk, valahogy elkirándultunk oda, aztán kiderült, hogy bauxitot bányásztak azon a helyen, most pedig elhagyatva áll a hely vörös földjével emlékeztetve a vándort, hogy a szocializmus ipara kihaló állatfaj. Végül Rabac fölött helyezkedett el Labin, amire létrejött Rabac, mint nyaralóhely, itt is sétáltunk egy kiadósat és gyönyörű panoráma fogadott minket egy ágyúcső mellől, ahonnan megnézhettük Rabacot madártávlatból. A gasztronómia élvezete fontos pont volt nyaralásunk alatt (ha már nem volt 5-ös az időjárás), ezért nem sajnáltuk magunktól a fagyikat, a csevapokat, a halacskákat, a kalamárikat, a pizzákat és én találkoztam egy scampival is, aminek elfogyasztása a legmulatságosabb programunkká nőtte ki magát.
Röviden ennyit a nyaralásról, a kövi bejegyzésben összefoglalom a többi kalandomat.

kedd, július 08, 2008

Tihany idén

Mintha rendesen le lennék maradva a frissnek ma már nem mondható dolgokkal. Tehát idén is voltunk Tihanyban, ami egy jó dolognak szokott bizonyulni. Nekem furi érzés is volt, mert egyszer már jártam ott áprilisban fotósokkal és én annyira nem vagyok balatoni járat, hogy meglepődve konstatáltam, hogy "újra itt" :)
Volt jégeső, volt szülinapozás, volt gyereknemalvás, volt répás muffin, volt 12 palack bor, volt horgászat, volt szürkemarha borjú, volt oroszlán a NatGeón és még sokan mások.
Idén előszezonban érkeztünk, úgyhogy éppen átélhettük a levendulavirágzás tetőpontját, ezért én időm jelentős részét a kertben található levendulabokor tövében töltöttem és vadásztam a bogarakra :)

Pár kép jöjjön, mint rendesen :)








péntek, június 27, 2008

kedd, június 24, 2008

S.I.Q.

Megérkezett a Supersonic legfrissebb klipje, ezért ide is becuppantom őket, nézzétek, nézzétek!
Tetszik ez a sztori: fekete-fehéren, zene: színesen dolog, Bali meg lazán eszik pálcikával!

szerda, június 04, 2008

Zenekari árok

Ez itt nem a Kolibri Pince pincérnője, hanem Juice borral kínálja egyik barátját, szóval Frigyes, arra akarok kilyukadni, hogy van fenn pár kép a WineNot? oldalon és hamarosan az Electric Ladyland galériája is frissül!

hétfő, június 02, 2008

Objektívvel Veszprémben

Mivel hétvégén Tihanyba megyünk, előtte még leírom veszprémi napomat is...
Szóval egy objektívet vittem kölcsönbe kedves flickr-es barátomnak, és nagyon jót tett nekem ez a Bp-hiányos nap. Rájöttem, hogy még nem voltam Veszprémben, úh. ez része volt az ismerjem meg kishazámat körútnak is. Egyedül az állatkertben nem voltunk (pedig ugye Veszprém=van ott állatkert), ezen kívül szerintem körbejártuk a várost. A buszozás kellemes volt, kivéve, hogy előző nap koncerten voltam, így nem esett jól, mikor a mögöttem ülő eldicsekedett kannásborával a szomszédjának, mert pont akkor és ott az a cefreszag kicsit felkavart :) Cserébe viszont a célpont előtt már nagyon szép árvalányhajas dombocskás kilátás tárult elém, visszafele pedig ugyanez naplementésben... hjaj de szép volt... imádok kibámulni az ablakon utazás közben, mialatt fülemben zene szól, egészen filmszerű érzés, mintha egy roadmovie főszereplője lennék, csak a végén senki nem mondja, hogy: csapó!
Veszprém picike.
Veszprém annyira picike, hogy a flickr-en található 3 Zoli nevű fotósból, akik ott laknak, 2-vel összefutottunk :)

















Ez a kilátás a várból (bár olyan épületre, ami konkrétan egy "vár", nem emlékszem)

















Ez pedig kilátás a várra (ti láttok várat?) Ezt a viaduktról fotóztam, ami nagyon megnevettetett, mert oldalról kaptunk fényt (ami a NAP) és lenézve a viaduktról láttuk az árnyékunkat (ez annyira nem vicces így leírva) ahogy átgyalogolunk a falombokon, háztetőkön stb. (így tényleg nem vicces)
























Ez egy BMX-es... semmi különös, itt az tetszett, hogy a régi boltív mögött látszódnak a modern épületek, mondjuk van egy klasszikus is... és olyan rétegekben vannak... és a biciklis srác is modernkori...
























Ez egy ajtó... :) olyan, ami nem tudni hova vezet, pedig mindenki kíváncsi rá (igaziból biztos lehet tudni hova vezet, de így érdekesebb a sztori)
























Ez egy bácsi... fát visz. Nagyon érdekes, ezért lefotóztam. Klassz arckifejezése volt, és olyan szemüvege, amit a Columbo filmekben hordanak a főszereplők (nagy szögletes keret, füst színű üveg).

















Ez egy utcai zenész... Na most ez történik, ha nem komponál az ember, hanem csak úgy kattint egyet. Van egy dőlése a képnek és szemmel láthatóan le van vágva a fej (ami teszem hozzá egy jó borzos oroszlános művészfej volt), ami lehet hogy hiányérzetet okoz egyesekben. Pedig harmónikázott is közben, tehát elég fontos részlet lenne a kobak megléte...

















Ez az épület a város f*sza (Bazsi hívja így, nem tudom mennyire közkeletű elnevezés), mert Veszprém bármely pontjáról jól látható, ugyanakkor rendkívül ronda, minden esztétikát nélkülöző darab, igazi szocreál kreálmány, tetején megannyi parabolával.

















Na igen... makrózni jó dolog, kivéve, ha az alany nem együttműködő. Pl. ez a szép pirosszegélyes bogárhátú folkszvágen nem értette meg a koncepciómat, hogy milyen nagy poén lenne, ha ott maradna a kupakon, mosolyogna, én meg készítenék róla egy szép portrét...
























Ezért jó virágot makrózni... ő egyhelyben várja, míg megközelítem, beállítom az expozíciós értékeket, komponálok és katt. Csak ez már uncsi kicsit egy idő után...

















Ilyenkor az ember keres valami érdekesebb élőlényt akit lemakrózhat, jelen esetben Bazsit, akinek vittem az obit és ezért ő cserébe ilyen lenéző nyugalommal tűrte, hogy erősen megvágott portrét készítsek róla. Bazsi egyébként szelíd kinézete ellenére egy öntudatos, talpraesett galád fickó, akinek az az egyik legjobb szórakozása, hogy az utcán lesi az embereket és mindenkiről mond valami nagyon vicces és legtöbbször felháborítóan szemtelen dolgot. Ezen kívül kizárólag reggeli után enged kávézni, mert azt akkor kell (!), sokszor mondja, hogy "ííígy van" és olyan fapofával mondja a marhaságokat, hogy mindent el lehet hinni neki. Viszont a legrosszabb napomon is fel tud dobni és minden nap megköszöni a kölcsönkapott kis fotós mütyürt, úh. katicaként eggyel több pöttyöm van. :)