hétfő, február 25, 2008

A nyulak szigetén

Tegnap fotózni voltam újdonsült flickr-es fotóstársaimmal a Margitszigeten, nagykabátban, 20 fokban, itt az eredmény:

szombat, február 23, 2008

Csillagárium

Tegnap csillágvizsgálóban voltunk, és mondhatom jó élmény volt. Először kaptunk egy áttekintést a Naprendszer bolygóiról, és bár néha elvesztettem a fonalat, attól még érdekes előadás volt. (Csakhát ez a terület fekete folt előttem, de már elkezdett fényleni :)

Diavetítés kísérte a magyarázatokat, és olyan dolgok folynak "odakint", amiről elképzelésem sem volt. Én nem tartottam a csillagászatot valami izgalmas dolognak (inkább csak a stégen fekve szerettem azt hinni, hogy a csillogó kis bigyókat a kedvemért lógatták fel), de kiderült, hogy még egy laikusnak is tudnak olyat mondani, amitől eltátja a száját. Láttunk 3D-s fotókat is a Mars krátereiről, meg jeget, ami ráadásul vízjég, úgyhogy izgalomba hozza a tudósokat az élet jelenlétének lehetősége miatt.

Aztán pedig jött az izgalom. A távcsőőőő. Mondjuk nekem természetesen egy brutál teleobjektív benyomását keltette és alig vártam, hogy megnézzek egy csillagot közelről. Aztán belenéztem és egy akkora csillag pislákolt csak benne, ami kisebb volt azoknál, amit szabad szemmel is látok. Persze kiderült, hogy ez olyan messze van, amit elképzelni sem tudok :) De szerencsére bebizonyosodott, hogy tud ez a távcső komolyabb dolgot is mutatni, legalábbis számomra izgalmasabbat. Például megnéztük a Göncöl rúdjának középső csillagát, az iker csillagkép egyik csillagát, amiről kiderült, hogy kettő, a Holdat (nagyon közelről, szinte megérintené az ember), egy olyan csillagképet, amit bagolyhoz hasonlítanak, de szerintem egy pálcikalábú nagyfejű emberkére hasonlít, aztán láttunk halott csillagot, csillagködöt, ahol a csillagok születnek és a legcsodálatosabb dolgot: a Szaturnuszt, a gyűrűjével együtt. Na ez olyan volt, mintha tényleg egy űrhajóban ülnénk és közelednénk ehhez a bolygóhoz.





















A 300-as telómtól csak ennyi telik :)


Szóval nagyon megéri kipengetni a kemény 400 forintost egy ilyen közel 3 órás programért.
A csillagvizsgáló megtalálható Óbudán a Laborc u. 2-ben. Menjetek el!

kedd, február 19, 2008

Egyszer volt, hol nem volt...

Tegnap véletlenül írtam egy rövidke mesét egy katicáról, amit Er és Andreotti, nektek ajánlok, ki lehet bővíteni és mesélni a porontyoknak! Mivel hamari berkenye módjára írtam, még van benne némi hiányosság, de vázlatnak jó lesz. Er, gondolom nincs híres katicás műalkotás, de azért inspirációnak megteszi :)
A fotót köszönöm Bazsinak, az ő masinája előtt sétált el ez a mesefigura...















...Egyszer régen, egy Zuzmó nevű városkában éldegélt egy rettentő csúf bogárka. Fekete rücskös páncél borította, ezért a többi bogár óckodott szóba állni vele, pedig ez a bogárka nem csupán kedves volt, de remek vicceket tudott mesélni a rinocéroszokról. Egy nap, mikor ráébredt, hogy külseje miatt nem talál barátokat (még a nála sokkal nagyobb termetű teremtmények is megijedtek tőle), elindult a Márvány-hegy irányába, hátha annak másik oldalán rálel valami csodálatos dologra, ami örökre megváltoztatja az életét. Alighogy elindult, egy fa ledobta levelét, amit az első légáramlat alásodort, így rábízta magát a szellő akaratára. A falevél épp a Márvány-hegy tetején tette le. Bogarunk elindult egy gesztenye felé, mivel mást nem látott a környéken. Észrevette, hogy kis ablak és ajtó töri meg a gesztenye sima héját, így belesett. Az apró kulipintyóban egy hangya varrogatott éppen, aki beinvitálta a leskelődőt.
"Már régóta várom, hogy eljöjj hozzám!" - mondta a hangya, és aprócska varrógépéből egy piros köpönyeget vett elő.
"Ezentúl viseld ezt a köpenyt, és meglátod a többi lény észreveszi ki is vagy valójában. Ha szerzel egy barátot, ragassz a köpenyre egy fekete pöttyöt, és erről majd eszedbe jut, hogy többé már nem vagy egyedül."
A bogárka megköszönte az ajándékot és elindult új élete felé... így ezentúl ha láttok egy katicát, barátkozzatok össze vele, és hallgassátok meg legújabb rinocéroszos viccét!

hétfő, február 11, 2008

Szerzetek az utcából

Én egy nyugis környéken lakom, mindenesetre néha kezdek gyanakodni rá, hogy egyik főszereplője vagyok az Ember a Holdon című műsornak. Szóval a következő figurák szoktak felbukkani az utcában:
1. Kozmetikus néni, aki 12 macskát etet a boltja előtt, akik a motorháztetőkön melegednek, és érdekes módon mind vörösek... a kozmetikus nénit ismeri egy öreg vizsla is, aki minden fehér ruhás emberre ráugrik, mert azt hiszi, hogy az a kozmetikus néni...
2. Hajléktalan bácsi a sarkon túl, akit néha elvisznek, kifertőtlenítenek utána mindent, megigérik neki, hogy nem éri meg a következő hetet, mert a kannás bor nem annyira tápláló, mint hinné... és aki ezek után másnap reggel ugyanott ül a helyén. Kedvenc mondása az "Úgy van főnök!" a többit nem értjük.
3. Egy nagyon lelkes 54 éves ember, aki szegény szellemi fogyatékkal él, de minket imád a bátyámmal (akit egy ideig Ferinek hívott) és rendszeresen benéz a boltba, hogy bármilyen akármilyen dologról beszéljen velünk - ahogy ő fejezné ki magát.
4. Aztán ott van egy nagyon idős bácsi, aki bottal siet mindig és a frász jön rám, ha látom, mert úgy gyorsít, hogy előredől és rengeteg aprót lép lendületesen, és úgy fest, mintha épp eldőlne, de villámgyorsan megjárja az utcát.
5. És vannak a vevőink: volt aki felhívott minket, hogy ő most ITT áll, és nem talál minket, merre menjen? Ismétlem az információ ennyi volt, hogy itt, ezenkívül van a hadarós, a három órán át vásárló, aki végül nem vesz semmit, és a szervizesünk, aki két jobbos csizit hord, és szalonnával akar öngyilkos lenni. (még nem sikerült, 83 éves)
6. És igen. Itt lakom én is, akit nyilván kiközvetítenek a világegyetembe, és onnan röhögnek rajtam, amikor látják, hogy hangosan beszélgetek valakivel, aki nincs velem (ezért én válaszolok helyette), amikor órákig képes vagyok egyetlen pici dolgot fotózgatni, pedig kifolyik a szemem, amikor brummogok a teknőseimnek, mert szerintem azt értik és amikor a tesómmal különböző neveket találunk ki a vevőknek és ismerőseinknek, aztán ha meglátjuk őket...

Szóval: köszönöm a figyelmet, az én világomban most lámpaleó következik!

szombat, február 09, 2008

Kipróbáltam

Már meg is érkezett az igény, hogy mutassak próbaképeket, ami az új objektívvel készült, de ez - lássuk be - így is úgy is elkerülhetetlen lett volna... (csak nem gondoltátok, hogy megússzátok???)
Ezeknél persze lesznek jobbak is, most csak olyanokat fotóztam, ami itt a lakásban a kezem ügyébe került, úgyhogy egyenlőre ennyi, most még csak próbálgatom, ismerkedek vele.
A nevén még gondolkozom, eddig 1 szavazat érkezett: és ez a Frenki, de én valószínű makrónak hívom ezután is :)

My new little friend

Ma volt a Wine Not? zenekar utolsó koncertje a Nincs Pardonban, (a hely szűnik meg, nem a zenekar!) ééés nagyon jól sikerült annak ellenére, hogy a zenészek panaszkodtak, hogy halkan kellett játszaniuk, mindenesetre mi a kispadon végig vokáloztuk az egészet. Szóval jó zárása volt ez egy jó napnak.
Ma ugyanis szert tettem egy nagyon szuper kis objektívre, ami annyira felvillanyozott, hogy még a hajam is jól állt egész nap (tudjátok, hogy van ez). Ő egy 100mm-es macro objektív 2.8-as fényerővel, amiről csak annyit érdemes tudni, hogy lekörözi az eddigi felszerelésemet. Azt meg sem merem említeni, hogy mennyire lenyűgöz, hogy rücskös anyagból van, ez nyílván nem tűnik nagy dolognak, de a Trabant után jó egy Mercedes. Hurrá háromszor, aztán megyek aludni.
Szép hétvégét kívánok innen, a lencsén túlról.














Ez itt a kis aranyos, hajlok rá, hogy nevet adjak neki :)

csütörtök, február 07, 2008

Hegyről-végről

Idén is nekilátunk megtanulni síelni, ha lesz még hó 3 hét múlva. Az elhatározásunkban most egy síoktató is szerepel (ideig-óráig), hátha ez segít a dolgon. A kitűzött cél: kevés mennyiségű sikítással és zakóval lejutni a hegyről a kék (light) pályán ÉLVE.
De már akkor is meg leszek elégedve, ha egyáltalán le merek jönni. Hozzáteszem síléccel. Legutóbb (2 éve, mert tavaly ugyebár globális felmelegedés volt) egyszer sikerült megtenni a start-cél távot, mondjuk végig azt hittem, hogy azonnal meghalok, de a hitem rendületlen, továbbra is bízom a csodában: azaz egyszer megtanulok síelni. Reszkessetek jetik!
Eddigi eredményeim: snowblade-del (1 méteres talp) megtanultam 1 nap alatt csak balra fordulni, valamint egyszer már szépen síeltem álmomban.
Akkor most tanuljunk meg együtt síelni filmről. (Jobb, mint könyvből... próbáltam...)

vasárnap, február 03, 2008

pizzza

A mai ebéd szerencsére pizza volt, miután a tegnapi ebéd is pizza volt, de elszámoltuk a mennyiséget... A tésztájában volt teljes kiörlésű liszt is, ez igencsak pozitívan befolyásolta az ízharmóniát, kedvenc feltétem pedig a balzsamecetes-hagymás-kolbászos egyveleg volt, de persze jól esett a többi is.























Desszertnek pedig: kapucíner torony :)