hétfő, március 03, 2008

Hirschenkogel

Szóval, mint fent látható első két nap trópusi időjárás jellemezte hegyi paradicsomunkat, úgyhogy a második nap végére lesíeltük nullára a gyerekpályát. A végén már különböző növények bújtak elő a nemlétező hó alól, amit a csákányos felvonó útvonalában kerülgetni kellett a kavicsokkal együtt.
Aztán megérkezett az ávszázados vihar, ami miatt ki sem tudtuk tenni a lábunkat, viszont ez annyira nem keserített el, hiszen egész nap olvasás, úszkálás és hatalmas kajálás kötötte le szabadidőnk végtelennek tűnő óráit. Már arra készültünk, hogy "sajnos" ott fogunk ragadni, de ez persze nem következett be. Aztán eljött az utolsó nap, ekkor már lemondtam arról, hogy egyáltalán még síelni fogunk, de az éjjel hirtelenjében lehullott fél méter friss hó, mi meg megtámadtuk a misztikus kék pályát, amin sikerült sikítás nélkül lejönnöm, úh. elértem a kitűzött célt. Nehezen veselkedtem neki, de már örülök, mert most először éreztem úgy, hogy mostmár van esély arra, hogy végül megtanuljam ezt a sportot. Még mindig túlzott hóeke stílusban közlekedek, de ennek javítása már a következő idényre marad.
















ez a sípálya - itt még jó idő volt és így nézett ki hó nélkül úgymond

















a kilátásunk az ablakból - ez a viharos nap

















és amikor behavazódtunk
























Ez meg egy aranyos macsek volt a szálláson, akit nem tudtam lefotózni, de szerencsére egy kislány lerajzolta, és azt kell mondanom, hogy teljesen élethűen! Szegénynek volt egy autóbalesete, ezért csak egy szeme van és sántít, de tündéri volt, ahogy feltűnt itt-ott.

Hát ennyi

Ja, és Andreotti! Itt a frizurám! :)))
Így úgysem látod már, ez még a fodrász szárítása :)

3 megjegyzés:

A írta...

a haj nagggggyyyyon menő!
nettó hány órát síeltél így végülis?

juice írta...

köszi :)

pfff... nem tudom, nem sokat... 10-et kb. hát 3 óra alatt el lehet már fáradni...

juice írta...

persze minél jobban megy annál kevésbé fárasztó, utolsó nap még mentünk volna ha nem zárják be a liftet...