kedd, augusztus 12, 2008

hol voltam holnem voltam

Folytatom lendületesen (???) nyári helyszínváltoztatásaim leírását.
Kőszeg
Hát itt munkaügyben voltam 5 napig. De legalább ez fotózást jelentett, aminek a végére elérték nálam azt, amit még eddig sehogy sem sikerült elérni: 4-5 napig semmi kedvem nem volt fényképezőgépet a kezembe venni utána :)
Eseményeket fotóztam, de legalább sikerült egy jó kép Mitsouráról, és kíváncsian várom, hogy képeim tényleg bekerülnek-e a Jelige magazinba...

Gyula
Gyulán most jártam először, és nagyon jó kis helynek ismertem meg, vissza fogok menni egészen biztosan. Mint megállapítottuk, ez egy elterülő mezőváros, rengeteg utcával keresztbe-kasul, ami mind a várfürdőhöz vezet. Egy félórás autókázás során rengeteg kis utcában pörögtünk, és mint kiderült, ez a fürdő közvetlen környezete volt még csak, mindig mondták is Andreottiék, hogy na most jobbra van a fürdő... most balra... most a hátunk mögött... most 11 óránál... most kicsit srégen előttünk... egész elszédültem.
Szóval kellemes meglepetés a hely és telis-tele van szökőkutakkal, amitől olyan igazi nyugtató hatása lesz a városnak. Fotózni annyira nem volt alkalmam, de egyszer ilyen szándékkal is megközelíteném az ojjektumot :)

Herceghalom
Itt lovakat fotóztunk, más téma nem nagyon volt, de kellemes hely egy nagy sétára























na mondjuk ő egy öszvér, de nagyon cuki volt

















páros pacik

vasárnap, augusztus 10, 2008

Hatás

Ma olvastam egy blogot, ami már régen íródott, voltak benne momentumok, amikről tudok is, voltak benne hihetetlen dolgok is és volt benne olyan esemény, ami megtörtént velem is, csak épp pár utcával arrébb...
Eszembe jutott milyen jó dolog lesz később elolvasni, hogy mik történtek velem, ezért nem kellene hanyagolnom ezt az oldalt ennyire. Persze lehet, hogy az lenne jó, ha semmi nem lenne dokumentálva és amikor csak akarnám elfelejteném, de ez veszett fejsze nyele, az ember nem felejt.
Szóval olvasmányom olyan hatással volt rám, hogy most azonnal nekiálltam írni, mint az őrült, szedem össze a gondolataimat, mik történtek velem, közben egy adag diófagyira vágyom és még likvidgömböcként kotyog hasamban a dinnyelé, de én most azonnal le akarok írni mindent.
Ebben a pillanatban felugrik az ablak, Bazsi bejelentkezik msn-en... ő pl. úgy tud csetelni, mintha gépírónőknek diktálná amit mond, és tudom jól, hogy nem csak velem beszél, hanem még párhuzamosan 4-5 másik emberkével is. Már villog is: szia...
... és jó hír! De jó, ráadásul mondom neki épp rólad írok és mit kérdez? rosszat írsz? :D Jaj Bazsi!

Tehát Tihanynál vesztettem el a fonalat, pedig voltam Rabacban, Gyulán, Kőszegen, Búbánat-völgyben, Isaszegen, a Hungaroringen és a Deák téren is... sőt, tegnap Herceghalmon!


Rabac


Isztria eme csodaszép helyén sikerült eltölteni egy hetet nyaralás céljából, de sajnos júniusunk ezen része elég fránya időjárást hozott, úh. nem süthettük annyit a hasunkat, mint szerettük volna, viszont mindvégig néztük a foci eb-t, ami vicces volt német és horvát nyelven egyaránt :)
Egy cetlire felírtam mik történtek, de elvesztettem, ezért csak néhány dolog amire emlékszem: voltunk Opatijában, ami tényleg árasztja magából a Monarchia érzetét, épületei szinte kivétel nélkül mesélnek a habos ruhás, napernyős, ékszeres hölgyekről és a sétapálcás, raccsolós, udvarias urakról. Voltunk Humban, a világ legkisebb városában, Rocban, ahol valami furi nyelven írtak a jóemberek, nekem mindig az jut eszembe, hogy trogloditák, de nem azok persze, na megjött a segítség: glagolita írásról van szó :) Aztán mi is volt még, természetesen Rovinj, ami Isztria talán legkedveltebb városa, kívülről úgy néz ki, mint Mont Saint Michel, csak sose megy le a víz körülötte... persze belülről más a helyzet, igazi horvát tengerparti gyöngyszem, ahol szétfotózhattam volna magam, de annyira ez nem sikerült (érdekes, mióta komolyabban fotózok, kevesebbet lövök el nyaraláskor, mert olyan idétlenül érzem magam, és kb. rosszabb fotók születnek, mint amikor egy kis kompakttal nyomulnak a turisztok). Kihagyhatatlan volt Pula az amfiteátrummal, ami többórás fárasztó programnak bizonyult, de nekem tetszett, mert még nem voltam Rómában sem, meg ilyen jellegű építményben sem. A szállásunkkal szemben volt egy fura kőfal, amit Barad dur kapuinak véltünk, valahogy elkirándultunk oda, aztán kiderült, hogy bauxitot bányásztak azon a helyen, most pedig elhagyatva áll a hely vörös földjével emlékeztetve a vándort, hogy a szocializmus ipara kihaló állatfaj. Végül Rabac fölött helyezkedett el Labin, amire létrejött Rabac, mint nyaralóhely, itt is sétáltunk egy kiadósat és gyönyörű panoráma fogadott minket egy ágyúcső mellől, ahonnan megnézhettük Rabacot madártávlatból. A gasztronómia élvezete fontos pont volt nyaralásunk alatt (ha már nem volt 5-ös az időjárás), ezért nem sajnáltuk magunktól a fagyikat, a csevapokat, a halacskákat, a kalamárikat, a pizzákat és én találkoztam egy scampival is, aminek elfogyasztása a legmulatságosabb programunkká nőtte ki magát.
Röviden ennyit a nyaralásról, a kövi bejegyzésben összefoglalom a többi kalandomat.