péntek, november 14, 2008

..surreal but nice..

hihetetlen de élmény... hogy a Notting Hill-ből idézzek, ez jutott eszembe a csütörtöki napról :)

De kezdjük a szerdánál. Meló után rohantam fotózni egy megnyitóra, ami egy nagyon kicsi és meleg helyen volt, majd elájultam és persze küszködtem a magam 24 mm-ével, hogy minden beleférjen a képbe amit akarok. Énekelt egy kis kórus is a megnyitón, az egyik fiúnak elég félelmetesen magas hangja volt :)
Amikor véget ért átmentem Budaörsre Tonóékhoz, hogy a házukban csináljak pár képet róla meg Farmerről, ők a Glasgow Kiss nevű zenekar tagjai. Szerencsére ezek a fiúk szeretnek öltözködni, úh. mindenféle ruhát magukra kaptak és a lakás különböző szegleteiben fotóztam őket, de persze nem maradhatott ki egy tükrös fotó magamról, amihez remek környezetet nyújtott Tonó szobája a tükrözödő galériaaljjal. Végre megismertem Pandát is, aki egy kutya (nem pedig maci pl.) és elég aranyos az az igazság. Kaptam vacsit is, sőt fuvart is, úh. rendben hazaértem.
















Csütörtökön 3 olyan dolog történt velem, amit soha nem gondoltam volna, ezért volt az az indító mondat ami.
1. Vettem egy piros kabátot
2. 3 fiút fotóztam a ffi vécében a piszoár mellett
3. Szóba álltam egy idegennel a buszon (név, tel. megvan :D - hehe)
Tehát csütörtökön ismét Glasgow Kiss fotózás volt, de most jelen volt mindhárom tag, azaz Zsoca is. Az elképzelés szerint valami beülős helyen szerettek volna magukról fotót, a választás a Cöxpontra esett, még nem jártam itt, jó hangulatú lepukkant hely és finom "csáj" is kapható. Miután megszülettek a képek, továbbálltunk. A Kálvinon akartunk beülni egy az előzőnél jóval nívósabb helyre, de nem volt üres asztal éppen, viszont már vécére kellett mennünk ezért irány a Burger Király. Na itt találták ki a fiúk, hogy ők piszoáros fotóra vágynak (vajon miért? - remélem nem ebből lesz cd borító :) úh. bementünk a vécére, ahol sikerült zavarba hoznom egy fiút, de volt, akit nem zavart a jelenlétem.























Fotózás közben szóba került a Jean M. J. koncert, amin volt Zsoca és mesélte, hogy Jean felszedett egy utcazenészt, akit beállított egy számra. Namost ezután az aluljáróban meghallottunk egy hárfást játszani (akiről kiderült, hogy ismeri az említett utcazenészt) és a fiúk megkérdezték, hogy nem lenne-e kedve szerepelni a készülő lemezükön. Angolul kellett kommunikálni vele mert kiderült, hogy félig orosz, félig magyar, de úgy látszik eddig Moszkvában élt, mert második anyanyelvét nem beszélte.
Visszamentünk mégegyszer arra a helyre ahol nem volt asztal, de ez az állapot nem változott, úh. elindultam hazafelé, a napközben vásárolt piros kabátommal, ami egy érdekes dolog, mert piros kabát... régen nem szerettem, de most valahogy megvetette magát és jól is érzem magam benne.
Hazafele mellém ült egy fickó, érdeklődött, hogy fotós vagyok-e és beközölte, hogy hasonlítok Amelié-re. Ezek után már szóba elegyedtem vele, pedig utálom a közlekedési eszközön való társalgást idegenekkel... annyit tudtam meg róla hogy jógázik, régen hermészeket fotózott és most valami egészséges életmódos dologgal foglalkozik... hm mik vannak.
Szóval ez a nap hihetetlen volt de élmény.

5 megjegyzés:

..::Röno::.. írta...

Nahh, legyen minden napod ilyen élménydús!
:)

juice írta...

elfáradnék :)

Andreotti írta...

valami piroskabát fotó vagy valami?????? :D

juice írta...

ma készült, majd kérek belőle :)

Andreotti írta...

lássam!