csütörtök, december 31, 2009

2009-ből kifele

Először is, mint minden évben, most is egy másik évet kívánok mindenkinek! Lépjetek be 2010-be bizakodva és teljesüljön minden, amiért küzdötök! Legyetek nyitottak minden újra, hiszen új év, új kezdet. Akár. Viszont ha éppen valami jóban vagytok benne, akkor azt folytassátok megújult erővel, lendülettel és lelkesedéssel!
2009 hosszú volt, eseménydús, boldog és szomorú. Rengeteg mindent tanultam Tőletek, az élettől, azoktól, akiket barátomnak, családomnak tartok, az ismeretlenektől és az ismerősöktől. Értek nagyon jó dolgok és nagyon szomorúak is. Találtam és kaptam magamnak új, számomra fontos embereket és volt, akit elvesztettem. A régi barátaim stabilan elviselnek, az új barátaim még szoknak.














Idén megkaptam első, ténylegesen megérdemelt press igazolványomat, fotós lettem. Mármint nem olyan igazán igazi, de mégis valamennyire. (Tudom, még mindig nevettek ezen, de nekem ez nagyon fontos így visszatekintve.) Rengeteget kell még tanulnom a fotózásról és fogok is. Most úgy érzem van erőm hozzá, ha azt látjátok, hogy rinyálok, akkor rázzatok meg a grabancomnál fogva, hogy "héééé, csináld, amit szeretsz!" Lehet, hogy nem leszek soha a legjobbak között és talán rajtatok kívül senki nem fogja tudni, hogy ki az a juice, de nekem az is nagy öröm, hogy Ti tudjátok. Komolyan.
Köszönök mindent!

Nálam így sétált el a ködbe az óév





















Készülök én is egy évvégi képösszefoglalóval, mivel nem tudok kiragadni egy olyan fotót, ami a legkedvesebb, legjobb, legfontosabb. Számomra sok ilyen volt 2009-ben. Összefűzve gyorsan lepereg majd és eszembe jut róla pár dolog. Talán Nektek is.

hétfő, december 28, 2009

Meglepetések

Naná, hogy azzal kezdtem minden ajándékzacsi feltépését, hogy "de ebbe hogy sikerült betuszkolni egy 5D-t???" aztán persze egy széles vigyorral jeleztem, hogy természetesen szó sincs róla, hogy ez valós kérdés lenne. Akik ismernek, tudják, hogy a kicsi aranyos kis "rádgondoltam" ajándékoknak örülök a legjobban. És idén is kaptam ilyeneket. Sokat elárulhat az is, hogy az egyik ajándék egy mesekönyv volt. Engem ilyen kis apróságokkal teljesen el lehet bűvölni. Nem hiszem, hogy felnőttként sokunk kapna úgy mesekönyvet, hogy az ajándékozó teljes bizonyosságban van afelől, hogy ezzel örömet okoz majd. Nekem örömet okozott. Arra talán már Ti is rájöttetek, hogy szeretem a mindenféle lényeket, sőt magamat is ezen élőlény típushoz sorolom. Talán ezért történhetett meg, hogy a lent látható meglepetések értek karácsonykor (aki bizonytalankodna, annak elárulom, hogy ugyan kívülről egyre kevésbé látszik, de igen, tényleg nagyon nagyon nagyon fiatal vagyok :D).

Még csak most került hozzám, ezért nincs neve, de az "egér!" felszólításra általában figyel, most ismerkedünk, arra már rájöttem, hogy annak ellenére, hogy mindig lógatja az orrát, egyáltalán nincs rossz kedve, sőt többnyire rózsaszínben látja a világot. Szeret hangyászni és amikor senki sem látja (és hallja), akkor olasz slágereket dudorászik. Reggelente futóversenyre próbálja rávenni a c vitamint és a fahéjas kakaótól mindig megnyugszik.





















Aztán itt van Ő. Színben harmonizál az egérhez, mert lila, jópofaságban is, mert gombból vannak a szemei, de mivel macska, ezért még nem mutattam be őket egymásnak, bár nem hinném, hogy tomésdzserriznének. Neve még neki sincs, viszont már ott lóg a fotóstatyómon jelezve, hogy vérbeli profival van dolgunk.





















Végül, de nem utolsó sorban (sőt elsőként ért a fa alá), egy könyv az egyik fotóstársunktól. Ezzel most tuti nagyon zavarba hozom, de állati jó meglepetés volt, hogy miután kiderült, hogy írt egy novellás kötetet, kértem belőle és elküldte karácsonyra, még könyvjelzőt is kaptam bele és névre szóló ajánlást. Már beleolvastam és bebizonyosodott, amit már a borítóján is láttam, hogy ez egy jó fej könyv. Lefotóztam nektek, közben odaszállt egy angyal... na jó én akasztottam oda... talán mert szeretek karácsonykor mindenfélére angyalokat aggatni... Szóval tsg egy kiváló író, csak ajánlani tudom a blogját, nagyon olvasmányos és néha tesz fel nézesményes képeket is.





















És miközben majszolom a maradék útibejglit, nézem a mézeskalácsdíszes fát, csodálom a többi szép ajándékot, még mindig elhiszem, hogy amikor megszólal egy kis harang, egy angyal szárnyat kap.

szerda, december 23, 2009

Szép ünnepeket kívánok!

Áldott, békés Karácsonyt, szép fényeket, finom illatokat, jó ízeket és sok pihenést kívánok Nektek!

kedd, december 22, 2009

Mi van ma a fregolin? -5-

Mivel még csak az 5. résznél tartok a fregolisorozatból, ezért megszegem adott szavam és átcsúszok a projekttel a jövő évbe. Ma pedig a fregolin természetesen karácsony van :)

hétfő, december 21, 2009

A király otthon karácsonyozik

Kivételesen kaptok egy olyan képet, amit "hivatalból" készítettem a karácsonyi számba, csak más feldolgozásban és természetesen színesben...

szerda, december 16, 2009

Zik-zik

Ma nagyon korán keltem, mert nagyon korai időpontot beszéltem meg Banyekkal egy fotózásra, mert nagyon korán fotózni jó, és ki korán kel, sötétben ébred, de a lényeg a lényeg, hogy esett a hó, és ez mégis csak az idei év első havazása volt számomra. Célpont a Városliget volt, ahol sokáig kerestünk valamilyen rovátkált oszlopokat, amit aztán megtalálásuk után fotózatlanul hagytunk, ellenben kitűnő bokeh-kat gyártottam hópehely vakuzással. A legkedvencebb képem a gőzölgő tónál sikeredett, egészen érdekes hatású lett a végeredmény, ami kivételesen nincs layerezve, ez tényleg ilyen volt.
A többi reggeli hangulat:
















































Kicsit olyan, mint egy második világháborús felvétel, Banyek gépe úgy látszik nem zajálló, de köszönet a behavazott werkért :)

kedd, december 15, 2009

Tudod mi a különbség köztünk?

Hogy ez nekem jól áll...
Hangzott el a napszemüveg kapcsán a MIB-ben, ezért most az összes 5D-snek ezt üzenem...
Persze csak komolytalanul :)

Mi van ma a fregolin? -4-

A bohóc zoknija...

hétfő, december 14, 2009

Kirk Franklin

Most csak két nagyon eltérő hangulatú kép a koncertről, szerintem később lesz fent a fotojuice-on egy külön set-je az előadónak.
Az első 10 percben maradhattunk csak az árokban, ezalatt 164 képet készítettem, miután a Bolykira előttem már 240-et. Ilyen rövid idő idő alatt ennyit soha nem exponáltam szerintem, pedig nem sorozatokat lőttem, hanem nem bírtam volna lemaradni egy pillanatról sem. Kirk Franklin meg úgy mozgott, ahogy az első képen látszik, össze-vissza ugrabugrarált és megállás nélkül szaladgált jobbra-balra, úh. mint egy követőrakéta, olyanok voltunk az objektívjeinkkel.

kedd, december 08, 2009

Bolyki Balázs és Bársony Bálint

Néha becsúsznak izgalmasabb megbízások is, egyik ilyen volt a Kirk Franklin koncert. Kíváncsiskodásképpen bementem a sajtótájékoztatóra is, ahol a művész úr előrevetítette, hogy nagy buli lesz, de én annak örültem a legjobban, hogy végre fotózhatok egy koncertet igazi színpadfényekkel.
Az előzenekar Bolyki Balázs és zenekara volt, most róluk pár kép, aztán jön Kirk.









































kedd, december 01, 2009

Szülinap és póló

Kis cégem legnagyobb projektje, a Moly, ma lett egy éves, hivatalosan pedig épp a névnapomon fogjuk ezt megünnepelni mindenkivel, aki kedvet érez hozzá.
Szeretettel várunk Téged is december 12-én a Pedálba (Pipa u. 6.)!
A moly.hu sok változáson ment keresztül az elmúlt 365 nap alatt, és reméljük egyre több olvasni szerető emberke talál otthonra itt nálunk. Eddig regisztrált 6533 tagunk 127198 véleményt, 30652 értékelést és 79927 hozzászólást írt az adatbázisunkban levő 34811 könyvről.

Könyvmoly vagy, vagy vadmeggymag vagy? Ha még nem tudod, akkor nézz be és próbáld ki ezt a könyves játszóteret!





















Itt volt az ideje annak is, hogy saját pólónk legyen, amit most meg is lehet rendelni. Főleg lányoknak és szabadlelkű fiúknak ajánlom a piros pöttyös repülő csajszit ábrázoló ruhadarabot. A grafikát (amit én személy szerint nagyon imádok) Szuperapunak köszönhetjük.

Most kaptam a hírt, hogy megszületett Fekete Máté, így a legújabb szülinapost is köszöntjük. Ezúton is sok örömet és egészséget kívánok a babának és a mamának!

Madár a kifestőkönyvből

hétfő, november 30, 2009

Reggeli séták 3.

Reggeli sétánk során az egyik legjobb dolog a harmatos, vagy esőáztatta leveleket nézegetni a lábunk alatt. Én találtam sárgát, barnát, de még élénkzöld fűszálakat is. A sárga a geometriája miatt tetszett meg, a barna valahogy olyan fényviszonyok közé keveredett, hogy higanycseppek hajójának tűnt ott lent a fűtengerben, a fűszálak meg a nyári reggelekre emlékeztetnek, amit nagyon szeretek. Aztán majd jön a hó és betakaróznak.
























































kattintásra (z)avarban leszel :)

szombat, november 28, 2009

Reggeli séták 2.















Köszönöm Petinek, hogy elsétált ott...















Köszönöm a bácsinak, hogy elsétált ott...

Textúrázott változatok a galériámban lesznek láthatóak.

péntek, november 27, 2009

Reggeli séták 1.

Hogy érdemes-e felkelni korán egy fotó kedvéért? Mindenképpen. Ha nem születik meg életünk képe, akkor is megéri korán nekiindulni néha. Úgy érzem, hajnalban-reggel valahogy közelebb vagyok a témákhoz. Nincs még nagy zaj, a város még ásítozik, a fények csak éledeznek és küzdenek a párával, és egy magányosan sétálgató ember is érdekesnek tűnik. A szigeten már futkosnak a futók és a mókusok, és arra gondolok, hogy a reggeli kávé még hátra van. Most csak 1-2 állatfotót hoztam, nem született semmi emlékezetes, de a tüdőm hálás volt a plusz oxigénért.






























































Szombaton Yann Tiersen koncert, és én nem leszek ott. A szívem megszakad már megint.

csütörtök, november 26, 2009

Békávé

Kérjük tisztelt utasainkat, készítsék elő menetjegyüket, bérletüket és mutassanak be az ellenőröknek!

kedd, november 24, 2009

Katonadolog

Múlt héten egy kicsit besűrűsödtem fotózásügyileg, ami annyit tesz, hogy majd' minden napra jutott egy újabb kaland.
Kellett fotóznom egy koncertet a Teológián, a zuglói templomban, ahol átélhettem minden fotós rémálmát, amikoris az expozíció nagyobb hangot ad ki, mint maga az esemény, amit meg kell örökíteni. Tehát egy templomban vagyunk és komolyzenei koncert folyik kevés előadóval. A karzaton kezdtem a ténykedést, hogy minél kevesebb mászkálással megoldjam a feladatot. Eddig rendben is volt a dolog, de ahogy lementem a templomtérbe és becsuktam magam mögött az ajtót, mindenki egy emberként nézett hátra. Az ilyentől mindig is tartok, de a legtöbb templomban halkan meg lehet oldani ezt a műveletet, itt viszont nyikorgott a kilincs. Hát ilyenkor mit lehet tenni, egy helyben álltam és körülnéztem azzal a tekintettel, hogy: "nem én voltaaaam". Na végre visszafordultak a nézők, de én még akartam készíteni pár képet lent is, mert gondoltam, hogy az mutatna igazán jól. Hátul maradtam, megkerestem a megfelelő szöget, élesítettem és vártam... egy hölgy énekelt zongorakísérettel... nagyon halkan... én vártam... egyszer már majdnem lenyomtam a gombot, mikor kicsit hangosabbra vették, de nem eléggé, úh. még vártam... aztán egy idő után, mikor úgy gondoltam ennél hangosabb már nem lesz az előadás, nagy levegőt vettem és kattintottam. És igen... mindenki egy emberként nézett hátra ismét. Próbáltam ártatlanul nézni, hogy "ez sem én voltaaaam" de persze nem hitték el. Többet nem exponáltam, de szerencsére a "hangos" felvételem sikerült.

Következő élményem egy olyan eseményen ért utol, melyen nemzetközi magas rangú egyházi-katonai személyek vettek részt. Annyit tudtam, hogy egy képet kell abszolválnom az újságba, ezt meg is ejtettem, azonban kiderült, hogy ennyivel még nincs vége a történésnek, mert egy másik helyszínen egy állófogadás keretében lesz egy díjátadás, ami elég fontos momentum ahhoz, hogy rögzítésre kerüljön. Hát mondom jól van, én akár mehetek is. Megérkeztünk a Hadtörténeti Intézet egy nagyon szép aulájába, ahol elegáns körülmények között várták a delegációt, keringtek a pincérek és sorakoztak a finom ételek-italok. Bent azonnal odajött hozzám valaki, hogy tulajdonképpen én ki vagyok, mert sajtót nem hívtak, de kaptam segítséget, hogy de. :) Általában olyan ruhában szoktam fotózni, amit egyébként is felvennék az eseményre, csak valamivel kényelmesebb kivitelben, de mivel aznap semmi különösre nem számítottam, hát a legáltalánosabb utcai göncömben feszítettem. Megkezdődött a ceremónia, a mikrofonnál a főszereplőkkel, én velük szemben, mögöttem meg egy regiment elegánsabbnál-elegánsabb vállapos, rojtosfüggős, vasalt nadrágos, sokcsillagos, fényescipős férfiember. Én meg ebben a puccos félkörben álltam középen... sajnos a CICÁS pulóveremben. :D Gondoltam is magamban, hogy ez most elég juice-osra sikeredett már megint. Szóval mulatságosan festettem, de nem láttam a megrökönyödés semmi jelét, még az is lehet, hogy egy kis vidámságot csempésztem be a huszárfestményes terembe a piros nyakkendős cicámmal.

szombat, november 21, 2009

Üdvözlet Balatonszárszóról

Éppen egy fotós médiaműhely közepiben leledzem (igen, ezekkel a szavakkal) és a mai ír set tánc tanítás után holnap még vár rám egy előadás a képek utómunkálatairól, úh. szorítsatok! Persze most még nem izgulok, mert borkóstoló volt és én becsületesen megkóstoltam minden fehér-rosé-vörös variációt, de holnap azért már fel kell kössem a Canon nyakpántomat.
Üdvözletként pedig ezt a balatoni ködös-fás momentumot küldöm nektek,
legyetek jók!

csütörtök, november 19, 2009

Sárga ősz

Azt gondoltam, idén már nem fogok ki ilyet, de a szigeten még maradt valamennyi az igazi őszi színekből. Legfőképpen a sárgából. Kevés narancs és elenyésző piros is volt. Rúgni az avart pedig annyira jó - ahogy megállapítottam - mint belelépni az első ropogós friss hóba.

Ilyen levelet kap az, aki beszélget az ősszel














Zsuzsi (Sushi), akinek csudijól állnak az ősz színei














És egy lensbaby hangulat

kedd, november 17, 2009

- félig halesz -

Hétvégén újabb 3 ember került be a feles sorozatomba, majd szépen sorban feltöltöm őket a flickr galériámba. Halesszal annyira alaposak voltunk, hogy 3 hátteret is kerestünk, de hol a nap szólt közbe, hol csak elügyetlenkedtem, mindenesetre a legjobb mellé ide felteszem az alternatív 2 pótvariációt.
Ez egy graffitiháttér














Ez meg egy nagyon klassz kő volt, nekem ez lenne a favorit, de ezután a kattintás után a nap előbukkant és sajnos kemény árnyékokat vetett, úh. nem tudtam élesen meglőni. Ja, és egy véletlenből adódóan megszületett egy egyedi halfkompozíció, amit aztán direkt így fotóztam meg a végső variációnál.

péntek, november 13, 2009

Vihar

"Hát jó, fúj a szél tovább
velem a múlt

belém karolt a macskaléptű nyár

vihar fátyla száll

hív félve hív tovább

idesuhant, fölém hajolt az öntudatlan nyár

vihar fátyla száll - villámlás"


/After Crying/


csütörtök, november 12, 2009

Mi van ma a fregolin? -2-

Újabb pofon az élettől, ma csak egy unalmas kesztyűpár lógott odafent... Jövőhétre reméljük a legjobbakat.

szerda, november 11, 2009

1... 2... 5

...ja nem, 3!

A mostani Dr. House-t lensbaby-vel vették fel, tök jó :)
Mármint nyilván nem, de olyan, és még a fókuszt is nehezen találja...

Rózsakert

Valamikor megemlítettem itt, hogy nem vetem meg a rózsalekvárt, erre barátnőm meglepett egy üveggel. Ma megkóstolódott és igen. Ami annyi tesz, hogy igen, olyan, mintha egy rózsakertben sétálnék, ahol harapni lehet a piros szirmok illatát. Egyetlen más virágnak sincs ilyen jó íze. (Pedig próbáltam, az általános iskolai ballagásomon megkóstoltuk a virágokat, amiket szorongattunk, de volt olyan, amitől annyira megfájdult a torkom, mintha egy kígyó mardosná.) Ha valaki meg szeretné ízlelni a legkövérebb nyári kertet, annak szívből ajánlom a rózsalekvárt. Én szeretem. Köszi Er!

kedd, november 10, 2009

Mit csinál egy fotós fényképezőgép nélkül?

Hát előveszi a telefonját és azzal próbálkozik.
Már egészen sok kép torlódott fel a telefonomban, de tegnap már letöltöttem, mert csináltam 5 fotót egy napomról a spottr játékához, és most végignézhettem az augusztus óta összegyűlt albumomat. Soha nem izgatott, hogy olyan telefonom legyen, ami telefonáláson kívül másra is képes, de úgy alakult, hogy a mostani ketyerém egészen ügyes. Mivel nincs kompaktom, ami mindig nálam lehetne (és igen, van, hogy jól esik otthon hagyni a nagy fotós cekkert), olykor egész jó szolgálatot tesz a telefon.
Ahogy végignéztem a képeket, eszembe jutott, hogy hol jártam a nyáron és mik történtek velem.
1. Gödör: a nyár számtalan Gödrös sörözéssel telt, volt köztük nagyon jól sikerült, és volt olyan is, amit alig éltem túl. Találtam olyan képet, ahol hatalmas füst gomolygott, és azt próbáltuk kitalálni, hogy vajon melyikünk lakása borult lángba. Találtam dróton üldögélő galambezredet és vízben úszkáló pillepalackot.































2. Müpa: a Capa kiállítás a Lumú-ban. Cikket kellett róla írnom és gép hiányában telefonnal ügyeskedtem, amiből egy fotó át is ment a szűrőn és bekerült a lapba. Amíg a barátnőmet vártam, akinek szintén cikket kellett írnia róla, addig geometrikus formákkal művészkedtem.





















3. Dömi: a telken töltött hetemről rengeteg makrót hoztam nektek, de nem volt ám mindig nálam a gép, viszont olyankor sem tudtam ellenállni a lepkéknek és a fénysugárban úszó virágoknak.




































4. Mindenféle: találtam még fotót rendőrségi razziáról az A38 hajón, Bandiról, aki hazalátogatott pár napra és végre láttam őt fél év után, metró mozgólépcsőről, mert valahogy ott sokszor fotózhatnékom támad, moly találkozóról a szigeten és egy kocsmában, egy tányér finomra sikeredett halas kajáról, és Ákosról (nem vállalta fel, pedig vicces volt)...
Remélem tetszett az összefoglaló, és most már tudjátok, hogy amikor telefont láttok nálam, akkor nem annyira biztos, hogy telefonálok vele.