kedd, június 23, 2009

Ami vagyok...

Ébresztő! Gyerünk dolgozni! – De miért? – Mert a munka nemesít!
/Bob és Bobek/

A mai napig tudok meglepetést okozni fotós barátaimnak, amikor első komolyabb beszélgetésünkkor megkérdezik mivel foglalkozom. Úgy szoktam terelni a szót, hogy először ők számoljanak be arról mivel keresik a kockásterítőrevalót, de végül elkerülhetetlenné válik, hogy lejátszódjon az a mulatságos jelenet újra és újra, mikor megmondom, hogy mi újság. Ez a következőképpen szokott zajlani:
- na és te?
- nevetni fogsz
- miért mit csinálsz?
- fotózok
- na jó, tudom, de mi a munkád?
- fotózok
- hehehe
- mondtam, hogy nevetni fogsz
- oké, de mit dolgozol? azt tudom, hogy fotózol...
- fotózok
- neeeee
- tudom... senki sem hiszi el

Szóval ez a jelenet ismétlődik nap nap után, ahányszor csak összébbismerkedek egy addig csak felületesen, a fotók alatt való kommentekből ismert fotós (vagy most direkt hívjuk fotozós) ismerőssel. Hát igen. Ilyenkor persze felmerül bennem a kérdés (miközben azt vizslatom, vajon mikor kerül vissza leesett álluk a helyére), hogy ennyire rosszul fotóznék? Hát ezek el vannak képedve attól a ténytől, hogy én ezt kívánom csinálni hivatásszerűen. Magamelé meredve próbálom ekkor előidézni fotóriporterként elért sikereimet, amivel eldicsekedhetnék, dehát ilyenem nincs. És teszem hozzá a riporterkedés meglehetősen messze áll az én alapjellememtől, és merem hinni, hogy egyszer még alkothatok olyan területen ami igazán tetszik (legnagyobb lieblingem a bandafotózás, de érdekelnek az egyéb kreativitást igénylő témák is és tulajdonképpen a fényképészet rendkívül széles palettáján található színekből mondjuk minden második... csak hogy számszerűsítsem a számszerűsíthetetlent), ugyanakkor a mostani feladataim érdekes helyekre és érdekes emberekhez visznek el, nem is beszélve arról, hogy nemlétező magabiztosságomat acélozza keményen.
Az már más kérdés, hogy kedves más területen dolgozó fotózós társaim nagy része megél abból amiből él, és mellékesen elvállalt fotós megbízzásaikkal többet keresnek, mint amiből én karistolok, de nem adom fel. Legalábbis most még nem. Jelenleg még visz a lendület és a lelkesedés, egyáltalán nem csömörlöttem meg az exponálógomb nyomogatásától és képes vagyok lemondani sok dologról csak azért, hogy ezt csinálhassam, aztán kiderül mikor jövök rá arra, hogy ez esetleg nem elég.
Azért drukkoljatok! Hátha egyszer eljön az az idő, mikor nem nevettetlek meg benneteket azzal, ha azt mondom fotós vagyok ;)

















ez itt Juice munka közben, mikor hajóval közeledik egy újságíró szövetség közgyűlésére, hogy elkészítsen 1db jó fotót az eseményről :)

13 megjegyzés:

pihe írta...

Nem a Te fotóiddal van a baj, sőt! A baj velünk van. Az ember, ha hivatásból fotóz, gyorsan hajlamos megundorodni a kreatív fényképezéstől és ezt a Te kreatív képeiden nem lehet tapasztalni. Legalábbis én ezért döbbentem le, amikor mesélted (most jól megmagyaráztam a bizonyítványom :o)).

Szerintem maximálisan jó a felfogásod ahhoz, hogy ne úgy nézz az expogombra, mint egy darab valamire, amit ha nyomogatsz, pénz lesz belőle (sokan így néznek), hanem az alkotás egyik eszközére. És amíg nem teszed fel magadnak a feltett kérdéseket komolyan, addig nem kell aggódnod, mert közhelyesen így nem csak nézni fogsz, hanem látni is.

(A beszúrt fotó lett a legjobb kép a közgyűlésről, pedig a többit nem láttam. :o))

Szerintem.

Maci írta...

Részemről azt nehéz elhinni, hogy nálunk ebből meg lehet élni. Sokan szerintem ezért nem csinálják hivatás szerűen.
Azért szurk! Szurk!
Sokat gondolkoztam, hogy mi legyek ha nagy legyek...és arra jöttem rá, hogy szinte mindegy, csak élvezze az ember, különben csak egy kínszenvedés lesz az egész. Szóval amíg van fény és lelkesedés...:)

juice írta...

Mostanában van olyan, hogy örülök annak ha valahova nem a fotós cókmókot cipelem, hanem kikapcsolódok, de most még olyan erős bennem a "fotós én" hogy nem teszem le a gépet az biztos.

És köszönöm, igazán jól esik, úgy érzem amíg van pár ember, akik hisznek bennem, addig van ami hajtsa a motort.

kobak írta...

Elkezdtem ide válaszolni, de aztán ez lett belőle: http://kobak.org/amit-szeretek . Nem is olyan régen elmosolyodtam, amikor az EvÉletben az egyik kép alatt ott volt, hogy Lukács Gabi felvétele. :-D

juice írta...

elolvastam Kobak :)
kommenteltem is, de nem láttam megjelent-e... remélem

már egy ideje fotózok nekik, úh. még lesz ilyen találkozásod :)

kobak írta...

Köszönöm. Megjelent. Az első két hozzászólását mindenkinek nekem kell engedélyezni, ezzel szűröm a gonosz gépeket. :-)

Wyfliff írta...

Van egy volt evfolyamtarsam, o is fotozasbol el. Epitkezeseket dokumental. Leglabbis ez votl az utoslo infom rola. Es mellette hobbifotos, ESZMELETLEN kepeket csinal. (http://vzsphotography.uw.hu/)

Sziltó írta...

Ne is törődj az ilyenekkel! ;)

juice írta...

:)

Péter írta...

Szurkolok én is! ;)

juice írta...

köszi szépen! :)

Andreotti írta...

Az én véleményem már úgyis ismered hisz kifejtettem, te testesíted meg az én szememben a bátorságot ahhoz hogy az ember a mai világban merjen új dolgokba kezdeni, én már nem merek, neked drukkolok! A kreativitásod megvan, előbb utóbb meglesz amit szeretnél....vagy már megvan? elindultál, ez már elég...

juice írta...

Andi vitatkozhatnánk ki a bátrabb kettőnk közül, csak neked más a missziód, (pl. engem bátorítani és reggeliztetni, miközben drága kisfiad nézi a vakondot :D)

köszi, hogy itt voltál, az útról pedig kötelező jelleggel kell vetítést tartanotok!