hétfő, június 08, 2009

Hét

Nem tudom fotós társaim hogy állnak a dologgal, de nekem általában azokból lesznek a legkedveltebb fotóim, amik egy véletlennek köszönhetőek, de ha még gondosan meg is tervezettek, akkor is egy kis valami következtében megváltoznak és a végeredmény végül eltér attól ami megszületett bennem. Ezt még tudnám fejtegetni, de ilyenkor eszembe jut egyik kedves fotóstanárom megállapítása, miszerint a legjobb fotók úgy születnek, hogy az ember megbotlik és véletlenül lenyomja az exponálógombot (és hozzáteszi, hogy ez persze kizárólag a többi fotósra igaz) :D
















Ez most úgy jött elő, hogy a "Hét szűk esztendő" című képem lett a spottr-en a hét képe és még mindig nevetek a keletkezésének körülményein. Ez az egész szintén egy véletlennek köszönhető, éppen cseteltem varnyú úrral, aki közölte, hogy ő most főzni fog és egy kis idő elteltével már újságolta is, hogy elképesztően finomat alkotott nyami nyami stb... én meg ugyancsak kezdtem éhes lenni. Varnyú koma kegyetlen kínzás gyanánt átküldte gasztronómiai művének fotóját, minek következtében már tényleg nagyon de nagyon éhes lettem és elkezdtem elmélázni azon, hogy vajon mi van itthon? Bátyám előzőleg éppen fogott egy nagyobb halmennyiséget, amiből jutott nekem is, de meg is ettem. Egy aprócska halacska kivételével... hát az volt a lakomám aznapra. Na én ezen annyira felháborodtam, hogy míg Gábor eszi azt a finom ételt, nekem van egy nyamvadt halam és kész, hogy gondoltam én is lefotózom neki, és elküldöm, hogy sajnáljon, és persze ezt csak úgy lehetett elérni, ha egy hatalmas tányérra teszem a pici halat és a színvilágát is úgy oldom meg hogy olyan fakó legyen, olyan kis szánalomraméltó. Szóval csak zrikálásból készült a kép, és azért tettem fel a flickr-re (ahol ráharaptak a nagyhalak), mert Gábor csak ennyit reagált: hát ez jó, tedd fel! - persze nem sajnált meg a mennyiség miatt, úh. a célomat nem értem el :D

2 megjegyzés:

Péter írta...

Gratulálok a hét képéhez! Szerintem jól sikerült! Mind témájában, mind megvalósításában!

Én is gondolkodtam már ilyesmin, hogy a fotós és a szemlélő másként lát(hat)ja/értékel(het)i a fotót. Gondoljunk csak egy olyan képre, amiről a készítője tudja hol és hogyan készült (és ezért esetleg számára már nem annyira érdekes (?)), a nézőjét viszont elvarázsolja. Engem főleg akkor, ha ez nem teljesen egyértelmű, gondolkodni is kell kicsit. Van ennek egyfajta varázsa. Ennek a képednek is van egy ilyen oldala. A keletkezésének körülménye nélkül is érdekesnek találtam, de a történet elolvasása után is! ;)

Gratula!

juice írta...

Meg persze fordítva is igaz, hogy egy kép többet jelent neked mint bárki másnak, mert te voltál ott, te tudod a sztoriját... na mindegy, a lényeg, hogy ha már egy embert megfogott, akkor már semmi sincs hiába ;)