vasárnap, július 26, 2009

Az én téglám

Apukám szerint mindenkinek van egy börtönben egy téglája, csak szerencsére többségünk ezt nem látja meg soha. Talán még emlékeztek, mikor húsvétkor feltettem egy börtönös fotót, ami meglepetésemre sokaknak tetszett, még a püspök úr is megdicsért (persze az újságba másik fotó került). Ezt a "Markó"-ban készítettem a vasárnapi istentiszteleten, amit közvetített a tv is, és természetesen mindenki Hunvald György személyével volt elfoglalva, de megmondom őszintén én történelem szakos végzettségem ellenére vagy éppen ezért teljesen kiábrándultam a politikából, és bár kötelességemnek érzem a szavazásokon részt venni és a beállítottságom sem változott, azonban direkt nem követem már az eseményeket, hogy hivatalosan is tájékozatlan maradhassak és kerülöm a témát ha lehet.

Mostani posztom a Váci Fegyházban tett látogatásomról fog szólni. Akiknek elmeséltem, hogy szeretnék bemenni fotózni a börtönbe, kétféleképpen reagáltak: vagy csodálkoztak, hogy mégis mi késztet arra, hogy egy ilyen nyomasztó helyre kívánkozom, vagy tetszett nekik a dolog, hogy bevagánykodok megint egy börtönbe.
Előre leszögezem, hogy semmi extrát nem tudtam fotózni (ami azt jelenti, hogy legfőképpen rabokat), de mégis elégedetten távoztam (igen, végül kiengedtek), mert beleshettem egy olyan helyre, ahova ritkán jut el az emberfialánya.

Aki biciklivel menne ebbe a börtönbe, az gondolja meg, mert ők sem tudják eldönteni, vajon lehet-e vagy nem...















Ha már ott van az ember akkor sem könnyű bejutni (ezen mindig nevetnek, mikor azt ecsetelem, hogy mennyire nehéz volt bekerülnöm a börtönbe...). Láttam az engedélyemet egy pillanatra, az országos parancsnok írta alá, és olyan 3-4 napos eljárás volt az egész. Aztán még negyed óra, mire a zsilipen átjutottam. Telefont ki kell kapcsolni és kint hagyni egy szekrényben, volt nálam ernyő (soha nincs nálam, de most...) azt is ott kellett hagyni mert ugye fegyver. Aztán még írtak jegyzőkönyvet is, hogy ki vagyok mi vagyok, és azt is közölték, hogy alkoholt és kábítószert nem vihetek be, gondoltam, hogy ellövöm a poént, hogy "oké akkor kint hagyom" de nem mertem, mert a fegyőrnéni nagyon szigorúan nézett :D
Egy ügyvéddel érkeztem egyidőben, és külön szóltak, hogy ő beviheti az iratait, mert csak beszélőre megy, de én azt is hagyjam kint, mert a körletbe levinnem tilos.

Ezeken a falakon kellett átjutnom.















Igazából a börtönlelkésznőt kellett lefotóznom, de ő volt olyan kedves és körbevitt, ahol tudott. Első dolgom az volt, hogy bizonyítékot készítsek arról, hogy ott jártam. Mert mit ér egy börtönlátogatás tükrös self nélkül?















Mivel délelőtt voltam bent, nem nagyon láthattam rabokat, mert olyankor nem engedik ki őket, de nem is lett volna szabad lefotóznom egy bentlakót sem. A könyvtárosokat láttam csak, meg 4 tetováltkezű egyedet, akik nagyon illedelmesen köszöntek nekünk, az egyikük (úgy két fejjel magasabb volt a többieknél) ukrán volt, és volt egy sejtésem, hogy nem ok nélkül került be. Ott vártak valamire vagy valakire, de őket leszámítva üresek voltak a folyosók.






























Szép kilátásokról itt nem beszélhetünk...






























A fegyőrök többnyire kedvtelenül nézték, hogy egy kiscsaj grasszál a folyosókon, mígnem végre az egyiküknek fény csillant a szemében, ahogy meglátta a gépem és lelkesen újságolta, hogy ő is Canonos és ha szeretném, akkor kinyit nekem egy zárkát. Hát nem mondtam nemet, így bekukkanthattam egy éppen üres négyágyasba. Nagy csodát nem láttam, igaziból nem volt sokkal rosszabb egy kolesz szobájánál, úh. erősen bele kellett nyúlnom a fotóba, hogy azért hozzak egy hangulatot. A galériámban levő képpel ellentétben ide egy napsütöttésre layerezett pikcsör kerül, és egy kis lakatos allegória a végére.






























Remélem tetszett a börtöntúra és tudtam olyat mutatni, ami miatt érdemes volt végignézni a fotókat. Bevallom azért kicsit izgultam a váci zónázón ülve, de szerencsére kíváncsiságom elég makacsnak bizonyult és így utólag nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe a kissé fura kalandba.

12 megjegyzés:

pihe írta...

Kicsit először örültem annak, hogy csak így tisztes távolból vehettem részt a börtönlátogatáson, aztán rájöttem, hogy mekkora mázlista vagy, hogy Te úgy tapasztaltad meg ezt, hogy csak jöttél és mentél...

Nagyon tetszenek a képek. Már a bicós is nagyon jó, de a folyosósok és a zárka közeli a két kedvenc. Meg a lámpás minimál. Meg a kihagyhatatlan self. :o)

Zsákai Péter írta...

nagyon érdekesen tártad elénk ezt a világot. az ilyen posztokat olvasva gondolom azt, hogy érdemes blogolni. megosztottál velünk is valamit!

volt egy kollégám, Ő is dolgozott a "böriben". de nem ebben! :)

gratulálok a képekhez is! mindegyik nagyon jó! Vácon mást nem lőttél? ne rejtegesd! :)

(ez a bejegyzés egyébként mikor született? csak mert 24-ei dátumú, de a blogom oldalsávján csak most jelent meg frissített blogként. nem szeretnék lemaradni!!!)

ervin írta...

tök jók lettek a képek.

juice írta...

Pihe most nagyon finoman azt közölte, hogy melyik képeim nem tetszenek neki, ekkora egy diplomatát! :D :D
Viccelek ám, köszi meg Ervinnek is!

Peti mást nem lőttem Vácon, mert elfáradtam eléggé, de majd még járok arra biztosan.
És igen, két napja kezdtem írni a posztot és elfelejtettem átírni a közzététel dátumát...

Maci írta...

Hát Te aztán érdekes helyeken fotózol. Készíthettél volna csíkos bokehű halfot :P
Jók lettek a képek. Nekem a lámpás minimal nagyon bejön. :P
u.i.: Úgy látszik erre kattantan rá most. :)

juice írta...

jók ezek a lámpák :)
ritkán jutok el érdekes helyre, de akkor nagyon :)

Várday Béla írta...

Jók lettek ezek a fotók nagyon!
Grat a bloghoz.
Üdv

juice írta...

köszönöm!

Sziltó írta...

Eszméletlen jók ezek a fotók. Gondolom visszaadják a hangulatot. Csak gondolom :o)

juice írta...

Neeem, nagyon barátságos a hely, nem is értem... :)

H írta...

Ameddig ilyen képeket raksz le az asztalra, addig fölösleges azon agyalnod, hogy milyen hülyén is érzed magad a vadra vágyó és a húson marakodó nagy fotósok között.
Számomra inkább 1 ilyen sorozat, mint 20 másik húson marakodó.

juice írta...

igazán köszönöm... ilyenkor azért kapok kis erőt, hogy érdemes :)