hétfő, augusztus 31, 2009

Helló turiszt (3. rész)

Gergővel a pesti rakparton jártunk egyet mint turiszt, ami végre elkerülhetetlenné tette, hogy készítsek egy képet a Parlamentről. Vagy kettőt. Vagy hármat. Vagy...
Utunk elég érdekesen indult, a házunk előtt találkoztunk és az utcánkban az egyik kocsi alatt találtam egy pillét. Kicsit elbeszélgettünk vele, hogy szerinte hogy alakul a dollár árfolyam és miként vélekedik a limerick versformáról, meg egyébként is mit keres a város közepén egy autó alatt, és miközben mesélt elvittük őt egy zöldebb területre, hogy ott szedje össze magát, végül tanácsot kértünk tőle, hogy hol turisztkodjunk, és ő a rakpart irányába mutatott. Aztán lazán felkönyökölt egy levélre és a kedvemért elmondta kedvenc versikéjét Varró Danitól, ami így szól:

Volt egy úr, lakhelye Piripócs,
Fogkrémmel ette a pirítóst.
Rakott rá ribizlit,
Kérdezték: „hogy ízlik?”
Azt mondta: „finom, csak kicsit sós.”















A szokásos Parlamentláb perspektívát a napocska próbálta feldobni, ahogy csillagként ragyogott a csipkés épület különböző pontjai felett.
Így ni:



































Egy nyugodtabb fotó országunk házáról vonalakkal és ívekkel:














A szokásos panorámámat is elkészítettem, de annyira minősíthetetlen, hogy ettől most megkíméllek benneteket. Készítettem egy kis felvételt Budáról is, hiszen ez minden turista kötelessége a pesti rakpartról. Beraktam a darálóba, ez jött ki:
















Aztán itt vannak ezek a cipők. Igazi kánaánnak mutatkozik a fotósok számára is, de én még nem láttam róluk jó képet. Fél óráig guggoltam mellettük és ilyen-olyan szögből próbáltam megközelíteni őket, és kerestem a megfelelő szemszöget meg hátteret meg amit csak akartok, aztán mikor Gergő már nagyon karba tett kézzel csücsült, akkor feladtam. Tessék két egyed a sikertelennek minősített misszióból (egy vidámabb, mikoris valaki belenéz az egyik cipőbe és megnézi, hogy 38-as-e és talán pont az ő mérete, és egy drámaibb, gyermekcipős):



































Ebben a körben készült a parton fekvő lányról is a kép, ezt láthatjátok pár bejegyzéssel lejjebb. Csináltam egy sorozatot a Vörösmarty téren álló üvegfalú épületről, ez külön posztot kap majd, és ahogy én hívom a Váci utca koldusasszonyáról is született egy felvétel, mert úgy érzem ő már teljesen hozzá tartozik a belváros idegenforgalmi látványosságaihoz (főképpen mekis poharával).

vasárnap, augusztus 30, 2009

Leonard a vilin

Érdekes módon ez a tavalyi képem valahogy most vált aktuálissá, hogy hozzánk is ellátogat Leonard Cohen, akinek én nem ismerem a zenéjét, viszont a neve nagyon a fejemben volt és rájöttem, hogy emiatt a fotó miatt. Szeretem ezt a képet, mert a Cohen prágai fellépését hirdető matricát viselő villamoson utazik épp egy fazon, aki akár ő is lehetne, és mikor ezt észrevettem nagyon feldobott, de nem éreztem úgy, hogy publikálnom kellene ezt a jelenetet, most viszont mindenhol róla hallani és bevillant, hogy hát őt fotóztam a villamoson, úh. most felkéreckedett ide a blogra. Lessétek. Jövőre már úgy mesélem, hogy ő utazott a villamoson!

szombat, augusztus 29, 2009

Robert Capa: a fotósbálna

Era barátnőmmel megnéztem a Capa kiállítást, nagy nehezen összehoztam egy cikket is róla, amit elolvashattok a spottr-en, ha kíváncsiak vagytok rá. A cikkbe nem írtam bele, de nagyon hideg van a termekben, úh. jól fel kell öltözni, bár most jön már az enyhébb idő, mi még a kánikulából mentünk be, úgy meg hamar lilák lettek a lábujjaim. A kiállítás mellé adnak egy brosúrát, abból jól lehet tájékozódni, elég informatívak a képcímek is, de én azért örülök annak, hogy írtam róla, mert utánaolvastam több helyen és felleltem pár érdekes dolgot.
Amit pl. a legjobban sajnálok, hogy eredetileg úgy szólt volna a megállapodás a képek megvételénél, hogy az árban benne lesz az is, hogy Magyarországon is létrehoz az ICP (International Center of Photography) egy intézményt, ami kezelte volna a képeket, de ezenkívül kutatómunka és oktatás is folyt volna... hát ebből csak a képek maradtak. Pedig mennyire elkélne nálunk egy ilyen fotós intézmény.
Na mindegy, menjetek el megnézi a kiállítást, még bőven van rá idő én pedig elolvasom Capa Kissé elmosódva című könyvét, aztán majd beszámolok arról is.














Itt Matisse mutogat a pálcájával Erára és Domira (a kis csomag) :)

szerda, augusztus 19, 2009

Jóska és Károly

Ezt a posztot két kedves Pentaxos barátomnak ajánlom (mivel ők vannak a képen).
Baloldalon: Jóska, akit Ti valószínűleg Szabolcsként vagy Piheként ismertek, de van ám ott még név, ahonnan ezek jöttek. :D Ő egy nagyszerű fotós, amit - már hivatásos szerénykedőként - minden élethelyzetben és a nap bármely szakában kiválóan tagad, mi meg ellenkezünk. Ő volt az, aki miatt már akkor belecsöppentem a fotóskörbe, mikor még nem is ismertem, és ezért nagyon hálás leszek neki mindig. Valamilyen oknál fogva rászkennelte a haját Károly vállára, a helyszínelők még nem mondtak semmit...
Jobboldalon: Károly, akit Péternek kereszteltek, de sokat nézte a tévét és most Károly akar lenni. Nekem úgy mutatkozott még be, hogy "én csak egy kompaktos vagyok", de azóta ő is egy Pentax gépezet tulajdonosa és az ő képein keresztül találkozhatunk hétköznapi életünk minden észrenemvett bájával.

Néhány hónapja egy többszörös véletlen következtében (bár véletlenek nincsenek, úh. biztosan volt oka) ismertem meg őket személyesen más pajtásokkal egyetemben (akik nincsenek a képen), és ennek nagyon örülök (mármint nem annak, hogy nincsenek a képen), mert mindig jól érzem magam velük és mert (ahogy felénk mondani szokás) rendesek (a rendes annyira banális szó, hogy egyszerűen nem is fejtem ki, pedig csomó minden áll mögötte) . Szóval köszi, hogy bevettetek a csapatba és megelégedtetek azzal, hogy T. Pentaxos legyek és nem kellett átragasztanom a Canon címkét.















Igen ez az aminek látszik: half mindkettőjükről egyszerre a jó kis analógommal.

Peti a minap azt mondta, hogy nekem a szemem Canonos, de a szívem Pentaxos, ami úgy gondolom egy Pentaxostól a legnagyobb dicséret lehet, ezért ezzel a szép gondolattal zárom a mai bejegyzést.

kedd, augusztus 18, 2009

Ahol a vadak parkolnak

Vikivel és Ákossal ellátogattunk a Budakeszi Vadasparkba, miután reggel érkezett az sms Ákostól, hogy ő nem tud felkelni, úh. halasszuk a messzebbre tervezett kirándulást és csak a közelben mászkáljunk. Én sem mondtam ellent, hiszen aludni jó (hátmég visszaaludni) és még nem jártam a vadasparkban sem. Azt nem állítom, hogy nem történt semmi vicces (mert sok vicces dolog történt), de most annyi fotót pakolok ide nektek, hogy inkább azt nézegessétek, én meg lemondok a sztorizgatásról.

Ha jól emlékszem Ákos feltett egy ugyanilyen fotót magához, de azért én is megmutatom ezt a szép pettyes pillét.














Nem csak a pillangók, hanem a Vikik is repültek, Ákos meg szépen derített.





















Ez a bogarantyú az analógommal jött szembe rendíthetetlenül, fekete-fehéren, szemcsézetten, konokul. És én megvártam.














Egy lópaci. Gyönyörű kék szemekkel.














Egy kis malackodás














És az őzikék. Egy fáradt, egy sovánka és egy éhes. A számomra legkedvesebb képet nézzétek itt.




















Mindegyiket megkukkolhatjátok kicsit nagyobb méretben kattra, de ezt mondanom sem kell, ugye?

hétfő, augusztus 17, 2009

Sziget 2009




tánc
éneklés buli sör ugrabugra homok K&H-Hold szeparé Péterfy Bori pult sör belépő snes mentolos cigi Placebo biztonsági őr telefon sör karszalag nevetés hév hungaricum színpad kürtős kalács sör tánc esés pörgés panorámakép rivallás csápolás ismerősök sör hagymaleves kerekasztal tornacipő tánc barátok nap éneklés jókedv

péntek, augusztus 14, 2009

Tarisznyapárna a parton

Legyen ez az első kép itt, ami kikerült az analóg gépemből. Hosszú idő után először fotóztam filmmel, majd írok róla egy kis bejegyzést, hogy hogyan sikerült. Egy feszített hét áll mögöttem, úh. holnap kilátogatok az ájlendre és megpróbálom nagyon jól érezni magam! Legyen szép hétvégétek pajtások!















Ő egyébként egy igazi külföldi turiszt, és eléggé meglepődött, hogy le szeretném fotózni, de készségesen beleegyezett nem is sejtve, hogy egy hatalmas turisztmániás kapta őt lencsevégre. Úh. csak annyit mondtam neki, hogy "hello" :)

csütörtök, augusztus 13, 2009

Bajszos szomszédok

Aki nem kedveli a macskeszokat, az most lapozzon, de hirtelenjében annyi fotóm lett szőrmók telekszomszédainkról, hogy bejegyzést kíván a dolog. Dömsödön legendás macskák éltek egy időben, de az utóbbi években inkább a kutyák uralták a terepet, most viszont két macskaanya is reprodukálta magát kb. 9 példányban. Az egyik alom már nagyobbacska, ők kimerészkednek vadászni és játszani, úh. velük haverkodtam.

Ő Süsü a kétfejű cica (csak viccelek... nem Süsü a neve)














Ő volt a legbarátságosabb, az anyja szemét örökölte (macskaszem)














Ez a kedvenc képem a kis mulatságos részlet miatt, ha jobban megnézitek egy szúnyog zümmög a feje mellett és egyébként azért vág ilyen arcot, mert mielőtt fotózni kezdtem, ott voltak a testvérei, akik a kattogásra elvonultak oldalra, ő meg ott maradt egyedül és így nézett rám, hogy "na most örülsz?"





















Ő pedig az a cica, akit hazavinnék (aki kicsit is ismer, az tudja, hogy fennáll a veszélye, hogy valamilyen kis aranyos lénnyel térek haza, és igen én is olyan gyerek voltam, aki mindig kutyát és zsiráfot akart otthon tartani)

kedd, augusztus 11, 2009

50 mm

byjuice50
Az 50 mm ugyan csak fullframe vázon "alap", de bármilyen más masinára csatolva is azzá válhat egy fotós kezében, hiszen egy fix objektívet használva az ember agya átáll alkotó és megoldó üzemmódra, már csak a szemünket kell rávenni, hogy lássa meg azt, ami aztán belekerül a Canon, Nikon, Pentax stb. nevű fekete dobozba.
A spottr kezdeményezése, hogy 50 mm-rel készült fotókat gyűjt egybe, a fenti linken követhetőek lesznek az én képeim is. Biztosan lesznek ismétlődések, de igyekszem oda olyan képeket bedobni, amiket máshol nem publikálok, és most úgy látom a helyzetet, hogy csak fekete-fehér fotókkal találkoztok majd a byjuice50-en.





















Ezek az 50-es témák kizárólag hangulatot fognak közvetíteni, nem gátol semmiféle technikai hiányosság, most csak az fog számítani, hogy számomra jelentsen valamit a fotó, ha esetleg másnak is jelentenek valamit, az csak és kizárólag a véletlen műve lesz! Mindenesetre ha kedvetek és időtök engedi, néha nézzetek be ide is, hátha kiderül, hogy egy az utunk az Univerzum pókhálójában!

hétfő, augusztus 10, 2009

vasárnap, augusztus 09, 2009

Egy kép születése

Egészen rendhagyó módon - ami nem jelenti azt, hogy nem lesz még ilyen - most egy fotó elkészültének különböző fázisait mutatom meg. Nem fogok részletes leírást adni, hogy mikor melyik vonalat honnan radíroztam ki, de szerintem ez nem is szükséges, hiszen látható, hogy egy layerezett munkáról van szó, és ilyenkor az van, mint a főzésnél, hogy "érzéssel" és "ízlés szerint" adagolhatók a hozzávalók.
A végeredmény a Black Session című sorozatom egy darabja lesz.












Ennek a sorozatnak képpárok lesznek a részei, eddig ez a képpár készült el, valamint egy lepkeszárnyas self a következő pár egyik darabjaként, ennek is már készül a testvére. Nem titkoltan a címadásban szerepet játszik Yann Tiersen egyik albuma, és a fotók hangulata is a sötét tónust erősítik. Borsmanóról az AWPest stúdióban készültek a fotók, mikor ott gyakorolgattunk még márciusban és amikor elexponáltam, már tudtam, hogy mit szeretnék kihozni belőlük, csak kellett kis idő, mire beért a gondolat és rászántam magam a megvalósításra.

Ez a fotózás werkje, amiért köszönet neu-nak! (A képről az jut eszembe, hogy én nem régen tudtam meg, hogy portréállásban úgy fogom a gépet, mint a fiúk, azaz fent van az expógomb, a lányok állítólag fordítva szokták... hát nem tudom, majd mondogatom azért magamnak, hogy lány vagyok, lány vagyok...)















Akkor lássátok miből lesz a cserebogár. Például pár nem túl érdekes fotóból. Ezért nem szabad soha semmit kidobni, mert később igenis jól jöhet egy unalmas sirályfotó is, sőt mostanában kimondottan olyan céllal is fotózok mindenfélét, hogy aztán textúrának felhasználhassam.










































Ezekből a képekből és még 3-4 textúrából áll a fotó, ezeket összedolgozom, ami néha többórás produkció részemről, mert rengetegszer meggondolom magam, hogy mi hogyan látszódjon, milyen legyen az átlátszóság, mi fedjen mit stb. stb....
Amikor végre megvan a koncepció, akkor szépen egymásra ragasztom a rétegeket, ebben az esetben átkonvertálom fekete-fehérbe, majd adok neki egy szépiás árnyalatot, kicsit beégetem a kép széleit és tádám!









































Végül felteszem a galériámba, ahol Ti megnézitek :)

Micsoda útja volt

Én csak most hallottam, hogy elment közülünk... emlékezzünk Cseh Tamásra

csütörtök, augusztus 06, 2009

5 fotó - 5 érzés

Néha muszáj fejet szellőztetni, és kimenekülni a Budapest nevű befőttesüvegből. Ilyenkor én Dömsödre szállingózok le, a család üdülőjébe, ha van rá mód. Múlt hét előtt sikerült pár napot ott töltenem, és remélem augusztusban még egyszer összejön, mert más nyaralás idén nincs kilátásban, másrészt tényleg remekül kikapcsol, és ha már az agyam kattog folyamatosan, akkor kattogjon a vízparton, ott elfér a fogaskerék nyikorgás. Mindig másra van szükségem, most szinte minden nap reggeltől estig kint voltam a stégen, olvastam, fotózgattam, úsztam, dinnyemagot köpdöstem, hallgattam ahogy a vízzel beszélgetnek a fűzfák és fogócskáztam a szomszéd kismacskákkal.
5 fotót hoztam nektek a vízpartról, mind más stílusú, válasszatok magatoknak egyet (vagy amennyi tetszik) mára!

1. Egy kis lomo hangulat, viszont a komponáláskor én belenéztem a keresőbe





















2. Élet a sárgarózsában - makró mindig volt és lesz is a by juice-on!















3. Naplementenézés a stégről. Ülj mellém és nézzük együtt! Este mindig lenyugszik a víz, elül a szél, festékes lesz az égalja, ilyenkor még feltétlenül kell úszni egyet!















4. Egész nap ott zizegnek a nádasban a kis helikofferek, és mikor mögéjük lopózom, miközben csipkedik a kishalak a lábamat, képesek hátrakancsalítani, amitől nagyon vicces lesz az arckifejezésük





















5. Nagyon szeretem a falevelek játékát a fénnyel, éppen olvastam, mikor észrevettem, hogy hogyan szaladgálnak rajtam a stég fölé hajló fűzfa által vetett árnyékcsíkok... modellel könnyebben ment volna, de talán látjátok mire gondoltam

szerda, augusztus 05, 2009

Megérkezett

Tesóméknál poronty született, úh. szüleink nagyon boldogok, hogy végre nem egy plüssmalac az unokájuk (mint ezidáig). Benedek névre fog hallgatni pár év múlva, de most még jól viseli, hogy Bóbinak hívjuk. És valószínűsítem, hogy erősen meg fog emelkedni a gyermekfotók mennyisége a galériámban :)
És akkor íme az első kép (az itt 8 napos) manókirályfiról.

hétfő, augusztus 03, 2009

Egy riporterkedés melléktermékei

Tegnap este a roma holokauszt áldozataira való megemlékezést kellett fotóznom, ami egy igen hosszú program lett végül, ugyanis a főtéma, amit meg kellett örökítenem, az esemény legvégén következett be. Mindenesetre érdekes program volt és kellemesen csalódtam a közhangulatban, és szakmailag sem volt elhanyagolható, mert olyan fotósokkal találtam magam szembe, akiket csak nagy eseményeken szoktam látni, egyikőjüket meg konkrétan a Magyar Sajtófotó Kiállításon láttam legutóbb, amint átvett 3 díjat. Ha már így alakult, őket is figyeltem, hogy mit hogy csinálnak, de megint csak arra kellett rájönnöm, hogy én ehhez kicsi vagyok és talán soha nem növök fel.
Na de ezt az egészet csak azért írom le nektek, mert amikor vége lett a munkának, megcsináltam a szükséges felvételeket, akkor odasétáltam a Dunához kicsit nézelődni, és eszméletlen látvány terült elém. Valami egészen csudás fények borultak a Gellért hegyre, gondoltam megosztom veletek. Aztán nevettem magamban mert egy idősebb fotós is a naplementét fotózta hazafele, úgy látszik őt is lenyűgözte.

Helló turiszt (2. rész)

Második utam úgy indult, mintha a Nyugatiba érkeztem volna mondjuk vonattal, tehát már rögtön itt elkezdtem nyomkodni az expógombot. Ezúttal próbáltam kicsit szemfülesebb turista lenni és fotózni olyat is, amibe majd később bele tudok magyarázni valami filozofikus háttértartalmat.




























Aztán teljesítettem Ákos által feladott házimat, mert véletlenül nálam hagyta a halszemét és ha már így történt akkor feladatot is adott hozzá, úh. neki fotóztam egy "űröset".





















Ezen az utamon Ervin kísért el, és azzal sem sikerült őt elijesztenem, hogy 1. a várba megyünk! 2. panorámát fogok fotózni mindenhonnan. A BKV zavaros közlekedésének jóvoltából még a Szabadság hídon, ja nem, a Lánchídon is átgyalogoltunk a nagy sokadalomban, mert épp hídünnep volt vagy mi, szóval tényleg igazi tolongós, homloktörölgetős, vígadalmas, turisztos Dunaátkelés volt ez részünkről.
Aztán feljutottunk a várba, ahol összefutottunk Nándival (rendes nevén derelict), aki legújabb projektjével sétált éppen, akinek egészen elképesztő színű szeme volt. Mi ezután bementünk a Széchenyi Könyvtár bejáratához, ami ugye egy négyoldalról beépített belső udvar, vagy minek nevezzem, hát itt elvoltunk cirka fél-háromnegyed órát. Én ismeretlen okból kb. 10-szer körbefotóztam a falakat, először a halszemmel, aztán Ervin nagylátójával, de hogy minek azt nem tudom, hiszen összeilleszteni nem lehet, mindenesetre annyira megfogott a téma, hogy rendesen kidolgoztam, aztán majd egyszer jó lesz valamire. Persze itt is fennállt az ilyen helyeknél szokásos probléma amennyiben még fent van a nap (márpedig fent volt éppen), hogy míg 3 fal alexpós, addig 1 meg kiég. Vagy be. Ide most egy olyan fotót teszek fel, amit megcsináltam analóggal is, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon sikerült-e és milyen lett.















Igazi turistázókkal mi történik? Hát másik turisták megállítják őket, hogy csináljanak róluk egy fotót. A jelenet így zajlott le:
- Ne haragudjatok, látjuk fotóztok, csinálnál rólunk a gépünkkel egy rendes képet? Mindig néniket kérünk meg, de ők állandóan levágják a fejünket vagy a lábunkat...
Ervin odamegy, lefotózza őket
- egyébként honnan jöttök?
- hát Budapestiek vagyunk, és ti?
- mi is

Ennyi. Budapesten budapesti turisztozós fotósok lefotóznak szintén budapesti turisztokat.

Most akkor jöjjön az elkerülhetetlen panoráma, ami most is kézből lett lőve, semmi minőségi javulás nem figyelhető meg az előző panorámához képest, viszont hosszabb, tehát nem jó, de legalább sok, mint a térfogatleves az előző posztban :D






(ha rákattintotok, nagyobb és életlenebb lesz...)

A végére pedig jöjjön szintén egy halszemes kép, amiben a kedvenc részletem a biciklis, imádom az ilyen kis apróságokat. (Belátom, nem egy klasszikus turista voltam így a Pelenggel, de nekem csak elnézitek). Erről készült werk is, mert olyan igazi "hülyétcsinálszmagadbólkeljémáfel" típusú fotózást prezentáltam turistatársainknak bemutatva, hogy hogyan is kell ezt! Mert ugye a képen látható két dolog, viszont ahogy fotóztam az úgy nézett ki, hogy ülök a nagy semmi közepén és az eget fotózom a földön ülve. (a képért köszönet Ervinnek)


































A napot egy Best sörrel fejeztük be, aminek ugyanolyan finom kávéhabja van, mint a Guiness-nek.
A következő célpont a rakpart volt a Parlament lábával, folyt. köv. és gyertek turistázni *Juice-szal!

Jelen bejegyzésem támogatói:
- a Pelengeti Nemzeti Park dolgozói
- a "Hogyan készítsünk minden körülmények között egy életlen panorámafotót" bestseller írója
- a Várat a hógömbbe Társulás
- és a "Legjobb sör a Best" kétdudás skót Csárda