péntek, szeptember 25, 2009

ma Pent...

ma Pentaxosokkal találkoztam...
vagy ilyen már volt? :D
You can Pentax

köszi mindent de nagyon!

csütörtök, szeptember 24, 2009

Kívülről milyen?

Kívülről milyen? Szokták kérdezni zenész barátaim egy-egy koncert végén vagy közepén, és én is sokszor így érzem a képeim kapcsán, hogy én annyira benne vagyok, hogy már nem látom. Tudom, hogy mit akartam, tudom, hogy miket javítottam benne, tudom a hibáit, de a végére annyira elbizonytalanodok, hogy inkább nem is publikálom. Ilyen volt ez a kép is. És még most sem tudom... kívülről milyen?

szerda, szeptember 23, 2009

Helló turiszt IV.

Ákossal a Citadellára látogattunk fel turisztnak álcázva magunkat. Az álcát fejenként egy fényképezőgép, egy-egy sör és egy csomag goldfischli képezte (azok a szép nyári langy esték hajjaj...). Épp egy nagy munka közepén voltam és nem is volt szándékomban kitenni az orrom, de egy idő után, mikor észrevettem, hogy csak ülök és nézek magam elé, akkor gondoltam, hogy ennél azért jobb egy séta a Gellért-hegyen. Jobb is volt.
Felfele menet Ákos rájött, hogy ő inkább gumicukrot akart volna enni, amikor is elment mellettünk egy nagyon hosszú fehér limuzin, amiről megállapítottuk, hogy nyilvánvalóan gumicukorból van, azért nyúlik 6-8 méteresre amikor a lejtőn gyűri le a gravitációt épp.
Egy ideig hosszú záridős képekkel próbálkoztunk, mindezt halszemmel spékelve, amikből meglehetősen vidám jelenetek születtek. Tulajdonképpen azért a 2-3 órás performanszért, amit mi ott előadtunk, kemény pénzeket kellett volna beszedni. Nagy derültséget okozott volna mindenkinek, ahogy indiánszökdelve ugra-bugrálom körül a földön fekvő gépet, mindezt kacarászva és visítozva, mert Ákos előttem hátrált a vakut félmásodpercenként elsütve. Azóta is érzem, hogy valami nem jött rendbe nálam :)
Aztán szedtük a sátrunk fáját, odabattyogtunk a szabadságunk szobrához és utánoztuk a hivatásos turistákat. Mindenféle helyet kerestünk, hogy letámasszuk a gépünket egy dunai panorámához, én megint le akartam vakuzni a Parlamentet, de nem mertem, aztán visszatértünk a hosszú záridős játékhoz. Ákos láncokat rajzolt a Lánchídra, én meg fényfolyót a folyóra.
Minden - itt a blogon - található kép rákattintva nagyobb lesz, de ezt a képet most extra nagy méretben nézhetitek meg kivételesen, hogy lássátok a kis kacskaringó vonalakat. Tessék ráklikkelni nyugodtan, nem harap.





















Aztán kitaláltam, hogy csinálok egy sorozatot a Szabadság-szobor néniről (Budapest sörnyitója, mint megtudtam), ahol többnyire nem ő van előtérben és mégis.

...és itt azt láthatjuk kedves nézőim, ahogy Juice halált megvető bátorsággal fotózza rendületlenül a fölébe tornyosuló emlékművet, miközben épp rátámad egy kíméletlen szoborgólem és öklével épp lesújtani készül az 50-es objektívjére, de Juice nem adja fel, még mindig nem adja fel, továbbra is küzd, pedig közben a bolygónkra érkező idegenek is kibocsátanak rá 3 fénysugarat, mellyel próbálják kiszippantani a kezéből a fényképezőgépet, de Juice kitart...





















...és IGEEEN, végre sikerült fókuszt találnia, akkor nézzük a képeket (werkért köszönet Ákosnak):













































































Továbbra is lehet jönni velem turisztolni, mert aztán kitalálok mást és akkor azzal foglak nyaggatni titeket!

hétfő, szeptember 21, 2009

Grafikus kerestetik

Kedves olvasóim, ha van köztetek vagy ismerőseitek között grafikus, vagy illusztrátor vagy mindkettő (vagy egyik sem, de vágja a témát), akkor egy pillantásnyira figyeljetek rám.
A moly címlapjára szeretnénk kitenni az olvasással, könyvekkel, irodalmi művekkel kapcsolatos illusztrációkat, grafikákat, egyben lehetőséget adunk a művek készítőinek a bemutatkozásra; blogját, weboldalát, elérhetőségeit közzé tesszük, amíg munkája látható az oldalon.
Két egymásra épülő rajzot várunk: 600×120px és 600×400px méretben.
Jelenleg Kasza Juli műve várja a látogatókat a molygalériában, stílusához híven egy rendkívül aranyos, frappáns és beszédes jelenettel.



















Ha tetszik a dolog jelentkezz a molyon vagy nálam!

ISO 400 és holdvirág

Ilford Pan 400
Ezzel az alap ff 35 milissel vezettem vissza magam az analóg világba (na jó, közben csináltam már lejárt diával és fotóztam kicsit a weltával is, de értitek...). Ezzel a filmmel nem növényeket kellene fotózni gondoljátok magatokban, de miért is ne gondolom magamban én. Analóggal mindent lehet. Mármint manapság. Úgy sem lesz olyan, mint digitálissal és már ez a tény is örömmel tölt el. Más a hangja, más a zaja, más az anyaga. Ez persze nem elegendő indok a vakvilágba lövögetésért, de azért óhatatlanul fegyelmezettebben kezeljük a filmet. De nem is akartam erről filozofálni. Én mindig úgy éreztem, hogy ezeknél a képeknél még szkennelve is érezni a papírt. Szóval fogjátok meg, adjátok körbe aztán felejtsétek el. Ezek csak egyszerű nyári képek virágokról, amit aztán a fiók mélyére süllyesztünk és talán soha nem vesszük elő őket többet. De akkor is mennyire jó izgulni míg előhívják.
Fotós barátaimtól - többek között - kaptam egy új filmet, ami befűzésre vár. Egy Kodak T-Max 100-as lesz a gépecskémben a következő időben. Szép őszi és téli dolgok kerülnek majd rá. Lehet, hogy csak őszi, lehet, hogy csak dolgok... na jó nem jósolok. Lehet, hogy kezdem megszokni a filmre fotózást és akkor gyorsabban fogynak a kockák. Elvárásom nincs magammal szemben, csak a szokásos: legyen rajta 1 jó kép. Mivel ez sokkal jobb minőség, mint amivel eddig próbálkoztam, nagyon várom az eredményt.

A jobboldali a digivel készült ugyanott, de máskor és más érzékenységgel. Csak úgy hangulat összehasonlítás végett tettem mellé.
















Tavirózsa páros





















Virágok a szigetről. A háttérben fényeső.
















Ezt a képet viszont szeretem. Nem tudom miért, csak úgy tetszenek az apró "dézi" fejecskék ahogy ide-oda lökdösik a levegőmolekulákat. Mintha táncolnának.

vasárnap, szeptember 20, 2009

szombat, szeptember 19, 2009

Nemzetközi beszélj úgy, mint egy kalóz nap

Ma van az International Talk Like A Pirate Day!
Éppen a szülinapom elé való ünnep, hiszen ma még rendesen kitombolhatom magam öregedésellenes átkokat szórva, mindezt félszemmel, falábbal és rummal érlelt hanggal.

A vitorlaszaggató rojtszakállú faszilánk álljon abba a kalamári szájú szárazföldi karajcsőcselékbe, akik nem respektálják a koromat! Hogy szakadna rájuk a sirálypiszkos piócavasvilla nyele!

szerda, szeptember 16, 2009

Etyeki pont pont pont

Most csak azért írok, mert ma beugrottunk az AWPest-be letesztelni a 7D-t, de mivel béta verzió, ezért nem lehetett saját kártyát beletenni, úh. csak elmondani tudom, hogy tetszik nagyon. A vázon a gombleosztást visszahelyezték 5D-sre, azaz oldalra azokat, amik a 40D-n alul vannak és ezt sokan sérelmezték, véleményem szerint ez csak megszokás dolga. A sztenderdeken kívül még kapott pár újat is új funkciókkal, vagy gyorsabb elérés végett. A ki-be kapcsoló gomb sokkal jobb, mert nem süllyesztett, ami nekem kényelmetlen, a fogása ugyanolyan remek, mint a többi vázé az utóbbi időben.
Ez a kép itt lent 1000-es ISO-val és 1/100-on készült az 50-es obimmal és láthatóan szétesik, namost a 7D-t kipróbáltam az új 100-as makival (igen igen kéremszépeeeeen) és 1/80-as záridővel ISO 6400-on szebb eredményt kaptam. Nehezemre esett letenni a gépet, pedig nem ez az álmom, mint tudjátok. Ja és az ominózus fókuszpontok: hát eddig a legjobb a Canontól. Tetszik a pontok szektoros állítása, és szép gyorsan dolgozott a makróval, ami így nekem igencsak kedvemre való volt... Most már bizton állítom, hogy jó választás második váznak.


Ez a felirat viccesre sikeredett...

kedd, szeptember 15, 2009

Görgey

Görgey tábornok az alkonyatot nézi a várból. Érdekes lenne összegyűjteni, hogy melyik szobrunk néz naplementéket és kiknek jut a pirkadat. Görgey neve egyébként derültséget váltott ki belőlem, mert kezdetben Görgey volt, aztán elhagyta a nemesi y-t és pl. Görgei Arthurként írta meg végrendeletét is. Publikált Görgey Artúrként, ahol már az Artúr magyaros, a képen szereplő szobron is ez áll, viszont a síremlékén Görgey Arthur. Azt hiszem sikerült a halált ezzel a névváltoztatási mókával egy ideig megtévesztenie: 98 évet élt.

szombat, szeptember 12, 2009

Most múlik pontosan...

Csütörtökön a Csík zenekar lépett fel a borfesztiválon a várban. Egy ideig a borospoharamon keresztülnézve hallgattam őket, majd gondoltam közelebb merészkedek, hívogatott a muzsika. Mire odaértem már Lovasi is beszállt a buliba, úh. elég nehezen furakodtam be az első sorba, de fotózni szerettem volna, úh. lendületet vettem és szépen a színpad elé álltam. Nagyon tetszett a koncert és a végén voltak a kedvenc számaim, úh. nagyon jól elvoltam ott magamban, míg a barátaim beelőztek pár pohárkával. Aztán a tombolós rész levezetéseként elkezdték játszani a Most múlik pontosan kezdetű és tartalmú Quimby nótát, aminél valahogy leemeltem a szemem elől a gépet és elkezdtem én is énekelni:
"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem."
Egyszercsak hihetetlenül jó érzés töltött el, megfordultam és ott énekelt mögöttem több száz ember együtt a művésznővel. Csináltam pár képet, de inkább átengedtem magamnak ennek a nagyszerű élménynek. Szóval már csak ezért az 5-6 percért is érdemes volt elmennem.

Most múlik pontosan: úgy éreztem nekem húzzák:




























De szeretnék én is hej!














Üljenek a fiúk ölébe a lányok, üljenek a fiúk ölébe a lányok! :)

A borfesztiválról jövet...

A borfesztiválról jövet, kezünkben két vörösborfoltos pohárral, arra gondoltam, hogy tulajdonképpen mégiscsak jó volt elmenni, főleg, hogy egészen váratlanul az idei nyár legjobb koncertpillanatát éltem át a várban.
Barátaink szóltak, hogy ugyan menjünk már, mi meg ugyan mentünk már. Körbejártuk az egész rendezvényt nézelődésképpen az elején, én ettől már el is fáradtam, aztán lesátoroztunk a Demeter pincészetnél és valamilyen (számomra azért ismert) oknál fogva ott kóstolgattunk ezt azt. Később még persze voltak kitérők és egész hangulatosra sikeredett az este. Ha jól saccolok, olyan 12-14 féle bor csúszkált le torkunkon (és itt köszönöm a szponzoroknak akik ezt lehetővé tették, mert szerintem én otthagytam volna a gatyámat is és még mindig ott mosogatok) és 1-2 vaskosabb vörösbort leszámítva mind ízlett is. Ittunk finom chardonnay-t, világbajnok és nem világbajnok kadarkát, gumicukor illatú rosét de számomra Demeterék tömény rózsaillatú (és ízű) bora volt a legkülönlegesebb, még ha nem is ez ízlett a legjobban, de kedves emlékeim támadtak a rózsalekvárt illetően, amit nagyon szeretek, viszont évek óta nem ettem. A Csík zenekar koncertjéről lesz egy külön bejegyzés, addig is akinek kedve van és teheti, nézzen a pohár fenekére, egészségetekre!

szerda, szeptember 09, 2009

A mai menü: Juice és fánk

Előre elnézést kérek, most semmiféle értékes(ke) vagy értékelhető(cske) fotóval nem fogok előállni (nem mintha ezt egyszer is megtettem volna, de olykor legalább a szándék megvan :). A mai bejegyzés csupán élménybeszámoló képekben. Bár ha most így belegondolok mindig ezt csinálom...
Tehát az ősz előtti utolsó kánikulába hajló napon végre sikerült összeegyeztetni bátyámmal az óráinkat, hogy mindketten ráérjünk hajózni. Már régóta hívott, de eddig nem valósult meg egyszer sem, pedig ha tudtam volna... Jobban tetszett a móka, mint hittem volna (úh. szívesen benevezek hosszabb túrára drága tesóm - tudom, hogy titokban elolvasod :D), pedig eddig sem ódzkodtam semmiféle vízipók-csodapók dologtól.

Ezen a járgányon szeltük a Duna vízét kb. a Római parttól Gödig, közbe megállókat iktatva a jóféle kavicsos partokon. Ő egy Boston Whaler típusú közlekedési eszköz, ennél többet nem mondhatok (értsd: halvány lila gőzöm sincs a paramétereiről). Itt most kicsit rendetlen, mert elöl szétdobáltam a ruháimat, amúgy nagyon tüchtig és még kényelmes is.




























Ez itt a hullámszelés pillanata, mikor a szél beállítja a hajam rákenrollosra, amire én egy kiló zselével sem voltam képes soha (pedig próbáltam).














Az indulás helye (mintha kicsit alacsony lett volna a vízállás, hogy besétáltam a Duna közepére) és egy partszakasz, ahol lehorgonyoztunk (végre szó szerinti értelemben használhatom ezt a kifejezést) amitől én teljesen elámultam, annyira szép volt és a vízbe is leláttunk 1 méterig, úh. itt más érzete van a folyónak, mint a városban.


































És akkor jöjjön a címben beharangozott fánkozás (csókoltatom a majréfül feltalálóját): fent Miki, középen én, lent Ati küzd. Egyébként nagyon fárasztó dolog, mert a testtel ki kell feszülni, ugyanis a víz akkorát ütne fenékre, hogy megemlegetnénk (nekem csak a könyököm emlegette meg két nagy piri folttal, de abszolút megérte).





















Na és végül nem úszhatjátok meg egy kis művészkedősdi nélkül:














Ja majd elfelejtettem, de amiket nem felejtek legközelebb otthon:
- vizicipő
- türcsi (az amúgy is legyen nálunk mindig ;)
- ital
- tápláló csokiszeletek (bár így volt indok kikötni enni is :D)
- könyökvédő ha van fánk
- egy hosszabb kéz, mely eléri naptejjel a hátam közepét
- sapka

kedd, szeptember 08, 2009

Krisztina és Gábor

Krisztina és Gábor egy szép napon úgy döntöttek összekötik életüket, és együtt vágnak neki az életnek nevezett mazsolával teli vajas kalácsnak. Az összekötés az ő esetükben is egy esküvő volt, aminek felkértek a fotózására. Miután meggyőztem őket, hogy hívjanak egy profit is, nyugodt szívvel igent mondtam (hozzáteszem barátokról van szó, tehát még véletlenül sem rajtuk akartam kipróbálni, hogy milyen megcsinálni egymagamban nulla tapasztalattal egy ilyen munkát). A ceremóniát követően viszont egyedül küzdöttem a feladattal, ami nagyon izgalmas volt annak ellenére, hogy előtte már tettünk egy nagy kört a párral, hogy hol készüljenek a "beállított" képek. Kölcsönkértem csomó mindent, hogy meg tudjak oldani minden helyzetet, de továbbra is tarom magam ahhoz, hogy esküvőt fotózni csak ketten lehet és a világ egyik legnehezebb kihívása egy fotós számára.
Úgy gondolom sikerült viszonylag egyedi albumot összetenni nekik, amihez persze az kellett, hogy ők erre vevők voltak és jó fejek, úh. hurrá hurrá éljenek soká boldogan!
Pár kép mutatóba:

szombat, szeptember 05, 2009

Búvárfotó

Tegnap sétáltunk egy keveset Eszterrel és Gergővel, nem fotóztam sokat, de legalább kiszellőztettem a szenzoraimat. Az Andrássy úton mentünk végig a Városligetbe, és rájöttünk, hogy a Terror háza mint épület és az előtte álló emlékmű még nem került bele a lencsénkbe, ezt gyorsan pótoltuk. Tulajdonképpen ez is lehetne egy turisztos bejegyzés, hiszen még a Hősök terén is készítettem egy tucatképet. (Nem egy tucat képet... csak egy tucatképet :))
Na de ami a nap szenzációja volt, az Gergő vízálló kompaktja, amit azonnal tesztelnünk kellett, úh. itt az eredmény és a bizonyíték is. Egyébként egy Panasonic dmc -ft1-ről van szó. A fotó alsó felén látható zöld csík, az már biza a víztükör alatti világ.




































A vasfüggöny...

Fractalius

Egy érdekes plugin-t találtam, ami alapvetően nem tetszik, neonos digitálrajzzá tesz minden fotót, viszont finoman és mértékkel használva érdekes hatást lehet vele elérni. Eredendően egy pitypangos képen láttam alkalmazni, amin nagyon jól nézett ki, kipróbáltam és arra a következtetésre jutottam, hogy más témánál nem is működik, illetve az lesz vele amit fent leírtam. Azért ráfeszegettem a fractaliusnak nevezett filtert sokféle fotóra, végül a szöszgombócon kívül még egy szitakötő tűrte el úgy ahogy, de szigorúan csak sci-fi könyvek borítórajzaként alkalmazandó a végeredmény. Nem az én stílusom, de szeretek kísérletezgetni, mert soha nem tudni mikor kell alkalmaznom akár egy ilyen hatást is.
Mindkét kép layerezve van, mert a 100%-os fractalius már semmiben nem emlékeztet az eredeti fotóra, én próbáltam visszacsempészni valami életet beléjük.

péntek, szeptember 04, 2009

Csak egy nyári nap volt...

Ez a 400. bejegyzésem, úgyhogy pont jól jön ki, hogy most egy gyűjteményt teszek fel a dömsödi pihenőmet felidézvén, hogy ne hetekig kelljen néznetek a sok levelet meg bogarat, viszont 1-2 fotó azért ki lesz belőle emelve mindenképpen (teljesen nem ússzátok meg a dolgot). Remélem tetszik, ha nem annyira, akkor szem lehuny és engedjük a fülünknek élvezni a zenét!

csak egy nyári nap from juice on Vimeo.

csütörtök, szeptember 03, 2009

Szigetlakók körbe-körbe

Egy vicces dologgal leplek meg most benneteket, ami a szigeten készült Andi barátnőmről és rólam. Körpanoráma rengeteg önmagunkkal, tessenek rákattanni és bepörögni! Nagy köszönet Takoca mesternek, aki elkövette ezt a mókát.