szerda, szeptember 23, 2009

Helló turiszt IV.

Ákossal a Citadellára látogattunk fel turisztnak álcázva magunkat. Az álcát fejenként egy fényképezőgép, egy-egy sör és egy csomag goldfischli képezte (azok a szép nyári langy esték hajjaj...). Épp egy nagy munka közepén voltam és nem is volt szándékomban kitenni az orrom, de egy idő után, mikor észrevettem, hogy csak ülök és nézek magam elé, akkor gondoltam, hogy ennél azért jobb egy séta a Gellért-hegyen. Jobb is volt.
Felfele menet Ákos rájött, hogy ő inkább gumicukrot akart volna enni, amikor is elment mellettünk egy nagyon hosszú fehér limuzin, amiről megállapítottuk, hogy nyilvánvalóan gumicukorból van, azért nyúlik 6-8 méteresre amikor a lejtőn gyűri le a gravitációt épp.
Egy ideig hosszú záridős képekkel próbálkoztunk, mindezt halszemmel spékelve, amikből meglehetősen vidám jelenetek születtek. Tulajdonképpen azért a 2-3 órás performanszért, amit mi ott előadtunk, kemény pénzeket kellett volna beszedni. Nagy derültséget okozott volna mindenkinek, ahogy indiánszökdelve ugra-bugrálom körül a földön fekvő gépet, mindezt kacarászva és visítozva, mert Ákos előttem hátrált a vakut félmásodpercenként elsütve. Azóta is érzem, hogy valami nem jött rendbe nálam :)
Aztán szedtük a sátrunk fáját, odabattyogtunk a szabadságunk szobrához és utánoztuk a hivatásos turistákat. Mindenféle helyet kerestünk, hogy letámasszuk a gépünket egy dunai panorámához, én megint le akartam vakuzni a Parlamentet, de nem mertem, aztán visszatértünk a hosszú záridős játékhoz. Ákos láncokat rajzolt a Lánchídra, én meg fényfolyót a folyóra.
Minden - itt a blogon - található kép rákattintva nagyobb lesz, de ezt a képet most extra nagy méretben nézhetitek meg kivételesen, hogy lássátok a kis kacskaringó vonalakat. Tessék ráklikkelni nyugodtan, nem harap.





















Aztán kitaláltam, hogy csinálok egy sorozatot a Szabadság-szobor néniről (Budapest sörnyitója, mint megtudtam), ahol többnyire nem ő van előtérben és mégis.

...és itt azt láthatjuk kedves nézőim, ahogy Juice halált megvető bátorsággal fotózza rendületlenül a fölébe tornyosuló emlékművet, miközben épp rátámad egy kíméletlen szoborgólem és öklével épp lesújtani készül az 50-es objektívjére, de Juice nem adja fel, még mindig nem adja fel, továbbra is küzd, pedig közben a bolygónkra érkező idegenek is kibocsátanak rá 3 fénysugarat, mellyel próbálják kiszippantani a kezéből a fényképezőgépet, de Juice kitart...





















...és IGEEEN, végre sikerült fókuszt találnia, akkor nézzük a képeket (werkért köszönet Ákosnak):













































































Továbbra is lehet jönni velem turisztolni, mert aztán kitalálok mást és akkor azzal foglak nyaggatni titeket!

8 megjegyzés:

Várday Béla írta...

Jó lenne, ha fel lehetne tekerni az első képről a fényszálakat...és hazavinni.

juice írta...

ha sikerül egyszer, megfelezzük :)

tmt írta...

Az utolsó kép alá lehetne a felirat:
"Te, Gábriel, ezt nem te hagytad el? Nekem nem kell..." :)

Amúgymeg: szépek!

juice írta...

köszönöm :)

Andreotti írta...

szia J.
turisztolni ha nincs más én is csatlakozom... :)
esetleg mehetnénk gasztro-vonalra.... ;)

Pihe írta...

Nagyon szépek, az első meg pláne nagyon bejövős-szájtátós!

Az "én megint le akartam vakuzni a Parlamentet" félmondattal teljessé vált a túrista-álca. :D

juice írta...

Andi, csak ha Csőr is jön és mindenképp eszünk is valamit ;)

Pihe, a turisták mindig levakuzzák a Parlamentet, főleg a várból, ez nekem is nagy álmom :D
és köszönöm :)

Akos Kiss írta...

Az 50-es obi végül megúszta? Az az alak a werk-en nagyon nem akarta, hogy lefotózd a szobrot. :))