kedd, szeptember 08, 2009

Krisztina és Gábor

Krisztina és Gábor egy szép napon úgy döntöttek összekötik életüket, és együtt vágnak neki az életnek nevezett mazsolával teli vajas kalácsnak. Az összekötés az ő esetükben is egy esküvő volt, aminek felkértek a fotózására. Miután meggyőztem őket, hogy hívjanak egy profit is, nyugodt szívvel igent mondtam (hozzáteszem barátokról van szó, tehát még véletlenül sem rajtuk akartam kipróbálni, hogy milyen megcsinálni egymagamban nulla tapasztalattal egy ilyen munkát). A ceremóniát követően viszont egyedül küzdöttem a feladattal, ami nagyon izgalmas volt annak ellenére, hogy előtte már tettünk egy nagy kört a párral, hogy hol készüljenek a "beállított" képek. Kölcsönkértem csomó mindent, hogy meg tudjak oldani minden helyzetet, de továbbra is tarom magam ahhoz, hogy esküvőt fotózni csak ketten lehet és a világ egyik legnehezebb kihívása egy fotós számára.
Úgy gondolom sikerült viszonylag egyedi albumot összetenni nekik, amihez persze az kellett, hogy ők erre vevők voltak és jó fejek, úh. hurrá hurrá éljenek soká boldogan!
Pár kép mutatóba:

6 megjegyzés:

Zsákai Péter írta...

a buszos és a lépcsős tetszik legjobban fotós szemmel. a többi pedig szép és az a lényeg, hogy a pár elégedett legyen vele (ahogy tegnap beszéltük). gratula!

FeCsa írta...

Buszos nálam is favorit :)
Gratula ;-)

Pihe írta...

A lépcsőset már korábban láttam és nagyon tetszett, de kár lett volna kihagyni az egész csokrot. A buszos is nagyon tetszik, de a graffitis szerintem jobban üt. Szép munka, lassan elgondolkodhatnál azon, hogy esküvőt vállalj. A táskámat szívesen kölcsönadom bármikor. :o)

juice írta...

nekem a lépcsős sorozat a kedvenc, de a többit is szerettem, a buszos meg szinte külön meglepetés volt Gábornak, mert ő nagy BKV őrült, és ez spontán is alakult, beállt a busz és megkérdeztem a sofőrt, hogy lehetne-e és lehetett...

köszönöm a tetszést, de azért elgondolkodnom ezen még korai lenne szerintem :)

Andreotti írta...

A busz de franya!!!!!
picit olyan a hangulata mintha ők erővel tartanák nyitva az ajtót, hogy léciléci csak egy pillanatra... ezért enyhén nyugtalan a kép :)
baresz :)

juice írta...

:)
kössze