szerda, szeptember 09, 2009

A mai menü: Juice és fánk

Előre elnézést kérek, most semmiféle értékes(ke) vagy értékelhető(cske) fotóval nem fogok előállni (nem mintha ezt egyszer is megtettem volna, de olykor legalább a szándék megvan :). A mai bejegyzés csupán élménybeszámoló képekben. Bár ha most így belegondolok mindig ezt csinálom...
Tehát az ősz előtti utolsó kánikulába hajló napon végre sikerült összeegyeztetni bátyámmal az óráinkat, hogy mindketten ráérjünk hajózni. Már régóta hívott, de eddig nem valósult meg egyszer sem, pedig ha tudtam volna... Jobban tetszett a móka, mint hittem volna (úh. szívesen benevezek hosszabb túrára drága tesóm - tudom, hogy titokban elolvasod :D), pedig eddig sem ódzkodtam semmiféle vízipók-csodapók dologtól.

Ezen a járgányon szeltük a Duna vízét kb. a Római parttól Gödig, közbe megállókat iktatva a jóféle kavicsos partokon. Ő egy Boston Whaler típusú közlekedési eszköz, ennél többet nem mondhatok (értsd: halvány lila gőzöm sincs a paramétereiről). Itt most kicsit rendetlen, mert elöl szétdobáltam a ruháimat, amúgy nagyon tüchtig és még kényelmes is.




























Ez itt a hullámszelés pillanata, mikor a szél beállítja a hajam rákenrollosra, amire én egy kiló zselével sem voltam képes soha (pedig próbáltam).














Az indulás helye (mintha kicsit alacsony lett volna a vízállás, hogy besétáltam a Duna közepére) és egy partszakasz, ahol lehorgonyoztunk (végre szó szerinti értelemben használhatom ezt a kifejezést) amitől én teljesen elámultam, annyira szép volt és a vízbe is leláttunk 1 méterig, úh. itt más érzete van a folyónak, mint a városban.


































És akkor jöjjön a címben beharangozott fánkozás (csókoltatom a majréfül feltalálóját): fent Miki, középen én, lent Ati küzd. Egyébként nagyon fárasztó dolog, mert a testtel ki kell feszülni, ugyanis a víz akkorát ütne fenékre, hogy megemlegetnénk (nekem csak a könyököm emlegette meg két nagy piri folttal, de abszolút megérte).





















Na és végül nem úszhatjátok meg egy kis művészkedősdi nélkül:














Ja majd elfelejtettem, de amiket nem felejtek legközelebb otthon:
- vizicipő
- türcsi (az amúgy is legyen nálunk mindig ;)
- ital
- tápláló csokiszeletek (bár így volt indok kikötni enni is :D)
- könyökvédő ha van fánk
- egy hosszabb kéz, mely eléri naptejjel a hátam közepét
- sapka

13 megjegyzés:

Zsákai Péter írta...

a személyes elbeszélésed jól kiegészíti ez a bejegyzés. a képek pedig teljesen jól illusztrálják, semmi gond nincs velük. nem kell mindig művészkedni! ezt láttad, ezt fotóztad. a rákkenrol sérós képed pedig jó! :)

juice írta...

jólvanna :)

Pihe írta...

Egy gyakorlott stoppos hol tudta elhagyni a törölközőjét?! :o)))

Az utsó kép még mindig nagyon tetszik, a fánkozást pedig kipróbálnám, bár nem az jött le az arcotokról, hogy olyan őszinte lenne az a mosoly. :D

juice írta...

pedig de

Dorszi írta...

az utolsó kép anynira tetszik!

juice írta...

helló Dorszi! :)
kösziii

eldiablomismo írta...

Az észventúrás kép nagyon jó :D

juice írta...

:)
na ezt még nem hallottam a hajamra

Dark Jedi írta...

Leningrád Cowgirl(s):)))

juice írta...

:)

Hollósi Gábor írta...

Klasszos!!:):)

Mercutio_ írta...

Hiába a sár én azért látom az úszóhártyát!!:DDDD

juice írta...

köszi Varnyú,

Mercutio ááá lebuktam :)))