csütörtök, október 22, 2009

Hópej és cserfakó

Szeretem a lovakat, nagyon okos és kedves állatoknak tartom őket, akiknek erős egyéniségük van, ugyanakkor vadak és önfejűek, ráadásul az állatok között ők azok akik a legtöbb szolgálatot tették az embernek jó ideig. A magyar népmesék kedvelt és gyakori figurája, de mindenféle mitologikus és csodalény formájuk is ismert szerte a világon. Ráadásul gyönyörűek. Mindig lenyűgözött, hogy hányféle színben fordulnak elő és ezeknek milyen szép neveket adtak. Az alapszíneik a fehér/albínó, a fekete, a fakó, a pej és a sárga. A kevert színek a deres, a szürke, a tarka, az appaloosa, a pinto és a cremello. Ezeken belül még rengeteg variáció fordul elő, jópofa és beszédes elnevezésekkel.
Egyszer lovagoltam életemben, nem volt nyereg, csak pokróc, kantáron vezették és amikor gyorsabban kezdett ügetni, azt hittem elrepülök. Ha lesz majd alkalmam, akkor megint megpróbálom. Addig is mindenkinek lónapot kívánok!

Nincsenek megjegyzések: