hétfő, november 30, 2009

Reggeli séták 3.

Reggeli sétánk során az egyik legjobb dolog a harmatos, vagy esőáztatta leveleket nézegetni a lábunk alatt. Én találtam sárgát, barnát, de még élénkzöld fűszálakat is. A sárga a geometriája miatt tetszett meg, a barna valahogy olyan fényviszonyok közé keveredett, hogy higanycseppek hajójának tűnt ott lent a fűtengerben, a fűszálak meg a nyári reggelekre emlékeztetnek, amit nagyon szeretek. Aztán majd jön a hó és betakaróznak.
























































kattintásra (z)avarban leszel :)

szombat, november 28, 2009

Reggeli séták 2.















Köszönöm Petinek, hogy elsétált ott...















Köszönöm a bácsinak, hogy elsétált ott...

Textúrázott változatok a galériámban lesznek láthatóak.

péntek, november 27, 2009

Reggeli séták 1.

Hogy érdemes-e felkelni korán egy fotó kedvéért? Mindenképpen. Ha nem születik meg életünk képe, akkor is megéri korán nekiindulni néha. Úgy érzem, hajnalban-reggel valahogy közelebb vagyok a témákhoz. Nincs még nagy zaj, a város még ásítozik, a fények csak éledeznek és küzdenek a párával, és egy magányosan sétálgató ember is érdekesnek tűnik. A szigeten már futkosnak a futók és a mókusok, és arra gondolok, hogy a reggeli kávé még hátra van. Most csak 1-2 állatfotót hoztam, nem született semmi emlékezetes, de a tüdőm hálás volt a plusz oxigénért.






























































Szombaton Yann Tiersen koncert, és én nem leszek ott. A szívem megszakad már megint.

csütörtök, november 26, 2009

Békávé

Kérjük tisztelt utasainkat, készítsék elő menetjegyüket, bérletüket és mutassanak be az ellenőröknek!

kedd, november 24, 2009

Katonadolog

Múlt héten egy kicsit besűrűsödtem fotózásügyileg, ami annyit tesz, hogy majd' minden napra jutott egy újabb kaland.
Kellett fotóznom egy koncertet a Teológián, a zuglói templomban, ahol átélhettem minden fotós rémálmát, amikoris az expozíció nagyobb hangot ad ki, mint maga az esemény, amit meg kell örökíteni. Tehát egy templomban vagyunk és komolyzenei koncert folyik kevés előadóval. A karzaton kezdtem a ténykedést, hogy minél kevesebb mászkálással megoldjam a feladatot. Eddig rendben is volt a dolog, de ahogy lementem a templomtérbe és becsuktam magam mögött az ajtót, mindenki egy emberként nézett hátra. Az ilyentől mindig is tartok, de a legtöbb templomban halkan meg lehet oldani ezt a műveletet, itt viszont nyikorgott a kilincs. Hát ilyenkor mit lehet tenni, egy helyben álltam és körülnéztem azzal a tekintettel, hogy: "nem én voltaaaam". Na végre visszafordultak a nézők, de én még akartam készíteni pár képet lent is, mert gondoltam, hogy az mutatna igazán jól. Hátul maradtam, megkerestem a megfelelő szöget, élesítettem és vártam... egy hölgy énekelt zongorakísérettel... nagyon halkan... én vártam... egyszer már majdnem lenyomtam a gombot, mikor kicsit hangosabbra vették, de nem eléggé, úh. még vártam... aztán egy idő után, mikor úgy gondoltam ennél hangosabb már nem lesz az előadás, nagy levegőt vettem és kattintottam. És igen... mindenki egy emberként nézett hátra ismét. Próbáltam ártatlanul nézni, hogy "ez sem én voltaaaam" de persze nem hitték el. Többet nem exponáltam, de szerencsére a "hangos" felvételem sikerült.

Következő élményem egy olyan eseményen ért utol, melyen nemzetközi magas rangú egyházi-katonai személyek vettek részt. Annyit tudtam, hogy egy képet kell abszolválnom az újságba, ezt meg is ejtettem, azonban kiderült, hogy ennyivel még nincs vége a történésnek, mert egy másik helyszínen egy állófogadás keretében lesz egy díjátadás, ami elég fontos momentum ahhoz, hogy rögzítésre kerüljön. Hát mondom jól van, én akár mehetek is. Megérkeztünk a Hadtörténeti Intézet egy nagyon szép aulájába, ahol elegáns körülmények között várták a delegációt, keringtek a pincérek és sorakoztak a finom ételek-italok. Bent azonnal odajött hozzám valaki, hogy tulajdonképpen én ki vagyok, mert sajtót nem hívtak, de kaptam segítséget, hogy de. :) Általában olyan ruhában szoktam fotózni, amit egyébként is felvennék az eseményre, csak valamivel kényelmesebb kivitelben, de mivel aznap semmi különösre nem számítottam, hát a legáltalánosabb utcai göncömben feszítettem. Megkezdődött a ceremónia, a mikrofonnál a főszereplőkkel, én velük szemben, mögöttem meg egy regiment elegánsabbnál-elegánsabb vállapos, rojtosfüggős, vasalt nadrágos, sokcsillagos, fényescipős férfiember. Én meg ebben a puccos félkörben álltam középen... sajnos a CICÁS pulóveremben. :D Gondoltam is magamban, hogy ez most elég juice-osra sikeredett már megint. Szóval mulatságosan festettem, de nem láttam a megrökönyödés semmi jelét, még az is lehet, hogy egy kis vidámságot csempésztem be a huszárfestményes terembe a piros nyakkendős cicámmal.

szombat, november 21, 2009

Üdvözlet Balatonszárszóról

Éppen egy fotós médiaműhely közepiben leledzem (igen, ezekkel a szavakkal) és a mai ír set tánc tanítás után holnap még vár rám egy előadás a képek utómunkálatairól, úh. szorítsatok! Persze most még nem izgulok, mert borkóstoló volt és én becsületesen megkóstoltam minden fehér-rosé-vörös variációt, de holnap azért már fel kell kössem a Canon nyakpántomat.
Üdvözletként pedig ezt a balatoni ködös-fás momentumot küldöm nektek,
legyetek jók!

csütörtök, november 19, 2009

Sárga ősz

Azt gondoltam, idén már nem fogok ki ilyet, de a szigeten még maradt valamennyi az igazi őszi színekből. Legfőképpen a sárgából. Kevés narancs és elenyésző piros is volt. Rúgni az avart pedig annyira jó - ahogy megállapítottam - mint belelépni az első ropogós friss hóba.

Ilyen levelet kap az, aki beszélget az ősszel














Zsuzsi (Sushi), akinek csudijól állnak az ősz színei














És egy lensbaby hangulat

kedd, november 17, 2009

- félig halesz -

Hétvégén újabb 3 ember került be a feles sorozatomba, majd szépen sorban feltöltöm őket a flickr galériámba. Halesszal annyira alaposak voltunk, hogy 3 hátteret is kerestünk, de hol a nap szólt közbe, hol csak elügyetlenkedtem, mindenesetre a legjobb mellé ide felteszem az alternatív 2 pótvariációt.
Ez egy graffitiháttér














Ez meg egy nagyon klassz kő volt, nekem ez lenne a favorit, de ezután a kattintás után a nap előbukkant és sajnos kemény árnyékokat vetett, úh. nem tudtam élesen meglőni. Ja, és egy véletlenből adódóan megszületett egy egyedi halfkompozíció, amit aztán direkt így fotóztam meg a végső variációnál.

péntek, november 13, 2009

Vihar

"Hát jó, fúj a szél tovább
velem a múlt

belém karolt a macskaléptű nyár

vihar fátyla száll

hív félve hív tovább

idesuhant, fölém hajolt az öntudatlan nyár

vihar fátyla száll - villámlás"


/After Crying/


csütörtök, november 12, 2009

Mi van ma a fregolin? -2-

Újabb pofon az élettől, ma csak egy unalmas kesztyűpár lógott odafent... Jövőhétre reméljük a legjobbakat.

szerda, november 11, 2009

1... 2... 5

...ja nem, 3!

A mostani Dr. House-t lensbaby-vel vették fel, tök jó :)
Mármint nyilván nem, de olyan, és még a fókuszt is nehezen találja...

Rózsakert

Valamikor megemlítettem itt, hogy nem vetem meg a rózsalekvárt, erre barátnőm meglepett egy üveggel. Ma megkóstolódott és igen. Ami annyi tesz, hogy igen, olyan, mintha egy rózsakertben sétálnék, ahol harapni lehet a piros szirmok illatát. Egyetlen más virágnak sincs ilyen jó íze. (Pedig próbáltam, az általános iskolai ballagásomon megkóstoltuk a virágokat, amiket szorongattunk, de volt olyan, amitől annyira megfájdult a torkom, mintha egy kígyó mardosná.) Ha valaki meg szeretné ízlelni a legkövérebb nyári kertet, annak szívből ajánlom a rózsalekvárt. Én szeretem. Köszi Er!

kedd, november 10, 2009

Mit csinál egy fotós fényképezőgép nélkül?

Hát előveszi a telefonját és azzal próbálkozik.
Már egészen sok kép torlódott fel a telefonomban, de tegnap már letöltöttem, mert csináltam 5 fotót egy napomról a spottr játékához, és most végignézhettem az augusztus óta összegyűlt albumomat. Soha nem izgatott, hogy olyan telefonom legyen, ami telefonáláson kívül másra is képes, de úgy alakult, hogy a mostani ketyerém egészen ügyes. Mivel nincs kompaktom, ami mindig nálam lehetne (és igen, van, hogy jól esik otthon hagyni a nagy fotós cekkert), olykor egész jó szolgálatot tesz a telefon.
Ahogy végignéztem a képeket, eszembe jutott, hogy hol jártam a nyáron és mik történtek velem.
1. Gödör: a nyár számtalan Gödrös sörözéssel telt, volt köztük nagyon jól sikerült, és volt olyan is, amit alig éltem túl. Találtam olyan képet, ahol hatalmas füst gomolygott, és azt próbáltuk kitalálni, hogy vajon melyikünk lakása borult lángba. Találtam dróton üldögélő galambezredet és vízben úszkáló pillepalackot.































2. Müpa: a Capa kiállítás a Lumú-ban. Cikket kellett róla írnom és gép hiányában telefonnal ügyeskedtem, amiből egy fotó át is ment a szűrőn és bekerült a lapba. Amíg a barátnőmet vártam, akinek szintén cikket kellett írnia róla, addig geometrikus formákkal művészkedtem.





















3. Dömi: a telken töltött hetemről rengeteg makrót hoztam nektek, de nem volt ám mindig nálam a gép, viszont olyankor sem tudtam ellenállni a lepkéknek és a fénysugárban úszó virágoknak.




































4. Mindenféle: találtam még fotót rendőrségi razziáról az A38 hajón, Bandiról, aki hazalátogatott pár napra és végre láttam őt fél év után, metró mozgólépcsőről, mert valahogy ott sokszor fotózhatnékom támad, moly találkozóról a szigeten és egy kocsmában, egy tányér finomra sikeredett halas kajáról, és Ákosról (nem vállalta fel, pedig vicces volt)...
Remélem tetszett az összefoglaló, és most már tudjátok, hogy amikor telefont láttok nálam, akkor nem annyira biztos, hogy telefonálok vele.

hétfő, november 09, 2009

Két Egér

Hétvégén a nemrég megnyílt Két Egér könyvesboltban jártunk. A boltot nem akármilyen két egérről nevezték el, hanem arról a Két Egérről, akikről egyszer már írtam régebben. A névadó könyvsorozat immár a 4. kötetnél jár, sorra:
1: Állatok a múzeumban
2: Színek
3: Különös lények
4: Bolyongások Budapesten
Ez utóbbi most került a boltokba és örömmel állapítottam meg, hogy még mindig rendkívül szórakoztatónak találom a tartalmat, úh. bátran ajánlom minden régi olvasónak, aki meg először találkozik az egerekkel, szerintem keresni fogja az előző 3 részt is. A Két Egér kivételesen nem a múzeumok termeit járja, hanem belevetik magukat Budapest utcáinak dzsumbujába (ezt a szót még nem írtam le soha, és ebben az esetben nem a tényleges Dzsumbujra gondolok) és felfedezik az épületek, ajtók, kapuk, hidak, utcák és terek díszítőelemeit. Ismét sok érdekes dologra akadtam, amikről azt sem tudtam, hogy érdekelnek, pedig igen. Márpedig ami engem leköt, az simán leköti a gyerekeket is (itt most lehet levonni a következtetéseket a személyiségemmel kapcsolatban, de ezt a legtöbben úgy is tudjátok :)). A Két Egérrel öröm kalandozni, ha megnéznétek a könyvet, irány a Lónyay u., ahol sok más jópofa dolgot is találhattok, pl. nemez (? talán) figurákat, amiket nehezemre esett otthagyni.
Ja, és még hozzátenném, hogy a könyv illusztrációja zseniális, csupa apró poénnal.
Tehát két egér és a Két Egér:

































szombat, november 07, 2009

Együnk csendéletet!

Ha azt mondom, hogy tegnap este megettem fotózás után a modellemet, bizonyára ijedten kiáltotok fel, hogy megelevenedett Juice Lecter, Hannibal a kannibál! Szerencsére azonban tegnap nem embert fotóztam, hanem kanadai tököt. Ez nem jelenti azt, hogy ha ember lett volna, akkor is megeszem... Szóval úgy esett a dolog, hogy fotózhatnékom támadt és mivel idén nem találtam sehol piros vagy sárga leveleket, vagy bármit ami az őszre emlékeztet, eszembe jutott a tök. A tök remek őszi csendélet alany, főleg, ha mellé áll egy körte. Fotózgatok-fotózgatok és a tök egyszer csak leugrott az asztalról, és 8 napon túl sem gyógyuló sérüléseket szenvedett. Hát megsütöttem. Azonnal új értelmet nyert az hogy a "fotótéma feldolgozása".
A csendélet az olajfestmények színeit idézi, mert az olyan csendéletes...

péntek, november 06, 2009

Mi van ma a fregolin?

Már egy ideje figyelem a fregolit...
Aztán ma mosás közben rájöttem, hogy a fregoli árnyéka, amit első naptól kezdve fixírozok, képre kívánkozik. Csinálok egy x képből álló sorozatot, aminek a címe a fent látható cím lesz, úh. hétről hétre izgulhattok két Dr. House rész között, hogy vajon mi lesz a fregolin?! Nem fogom túlzásba vinni, mint a halfokat, mondjuk szilveszterig befejezem.

Tudom most azt gondoljátok magatokban, hogy csajszi "attól még, hogy senki nem ért meg, még nem biztos, hogy művész vagy". Viszont annyira vicces szó az, hogy fregoli nem? :)

csütörtök, november 05, 2009

Fehér tenyér 2.

Nem szoktam ennyi képet feltenni egy sorozatból, ígérem ez a vége.





























És a kép, amiért az egész sorozat készült. Nekem ez a személyes kedvencem.

szerda, november 04, 2009

Fehér tenyér

Már nagyon régóta terveztem egy festett arcos fotózást, és most végre megtaláltam az alanyt is hozzá. Tamás (tms) hajlandó volt bemázolni a fejét pár portré erejéig, én meg végre beszereztem egy fekete anyagot háttérnek, ami majd jól jön később is. Még rengeteg ötletem lenne ezügyben, úh. újítanom kell pár kübli festéket és pár fejet. Sajnos csak egy vakuval tudtam dolgozni, plusz egy olvasólámpa szolgált még segítségül, úh. hiányzott a derítés, de ezeknek a fotóknak örülök így is úgy is. Íme a fotók a legfiatalabb és legkedvesebb uruk-hai harcosról.

Előkészület














a maszk





























vadász ösztön














bilincs





















fehér tenyér














Kattintásra tms a szemetekbe néz nagyobb méretben.

Csigavilág

Egyedül















Testvérek















Versenyhelyzet















Óvoda

hétfő, november 02, 2009

Apu

Apu.
Ma van a szülinapja.
Szereti a Real Madridot, viszont ha épp nem játszanak, megelégszik a Tour de France-szal vagy a snooker-rel. Kedvence a leves. Egész kicsi korom óta mondogatja, hogy majd ha öreg lesz, akkor legalább egy tányér levest vigyünk neki. Én vágom a haját, mindig tárgyalóképes berepülőpilóta frizurát kér. Utálja a porszívózást, még a hangját is, viszont éjjel-nappal mosogat. A Tibort hosszú í-vel mondja és mindig viccel. Anyut még mindig be tudja csapni, de mi a tesómmal már az első szavánál tudjuk, amikor a mondókája nagy kamu lesz. Szerintem jó fej. Ő feliratozza a barack lekvárokat, ami úgy néz ki, hogy az évszám alá még ír egy hosszú történetet vagy valami vicceset. Imádja a jazz-t és a Keresztapát. Amikor vezet, rendszerint eltéved, viszont egy miliméter papíron egy perc alatt berendez bármilyen helyiséget. Manócskának hív - még most is.
Mindig van valami jó mondása, a legutóbbi: "olyan vagyok, mint én".
Ma elmentem hozzá, kapott egy pici sütit, amire a spejzban varázsoltam egy gyertyát, majd lefotóztam úgy, hogy a hátteret anyuval ő tartotta maga mögé :)
Hát ő apu.

vasárnap, november 01, 2009

Szitaköltemény

"You show
A kind of delight
Dancing 'round
Like a dragonfly
Like a coverlet in the summer's air
In the summer's air
In the summer's air"





























Két variáció egy tárgyfotóhoz. Persze ez csak egy kis unaloműzés volt, mert a kabátomról ismert szitakötő a hidegre való tekintettel téli álomra szenderült, de előtte még lekaptam.
Most már jöhet a tél.