hétfő, december 28, 2009

Meglepetések

Naná, hogy azzal kezdtem minden ajándékzacsi feltépését, hogy "de ebbe hogy sikerült betuszkolni egy 5D-t???" aztán persze egy széles vigyorral jeleztem, hogy természetesen szó sincs róla, hogy ez valós kérdés lenne. Akik ismernek, tudják, hogy a kicsi aranyos kis "rádgondoltam" ajándékoknak örülök a legjobban. És idén is kaptam ilyeneket. Sokat elárulhat az is, hogy az egyik ajándék egy mesekönyv volt. Engem ilyen kis apróságokkal teljesen el lehet bűvölni. Nem hiszem, hogy felnőttként sokunk kapna úgy mesekönyvet, hogy az ajándékozó teljes bizonyosságban van afelől, hogy ezzel örömet okoz majd. Nekem örömet okozott. Arra talán már Ti is rájöttetek, hogy szeretem a mindenféle lényeket, sőt magamat is ezen élőlény típushoz sorolom. Talán ezért történhetett meg, hogy a lent látható meglepetések értek karácsonykor (aki bizonytalankodna, annak elárulom, hogy ugyan kívülről egyre kevésbé látszik, de igen, tényleg nagyon nagyon nagyon fiatal vagyok :D).

Még csak most került hozzám, ezért nincs neve, de az "egér!" felszólításra általában figyel, most ismerkedünk, arra már rájöttem, hogy annak ellenére, hogy mindig lógatja az orrát, egyáltalán nincs rossz kedve, sőt többnyire rózsaszínben látja a világot. Szeret hangyászni és amikor senki sem látja (és hallja), akkor olasz slágereket dudorászik. Reggelente futóversenyre próbálja rávenni a c vitamint és a fahéjas kakaótól mindig megnyugszik.





















Aztán itt van Ő. Színben harmonizál az egérhez, mert lila, jópofaságban is, mert gombból vannak a szemei, de mivel macska, ezért még nem mutattam be őket egymásnak, bár nem hinném, hogy tomésdzserriznének. Neve még neki sincs, viszont már ott lóg a fotóstatyómon jelezve, hogy vérbeli profival van dolgunk.





















Végül, de nem utolsó sorban (sőt elsőként ért a fa alá), egy könyv az egyik fotóstársunktól. Ezzel most tuti nagyon zavarba hozom, de állati jó meglepetés volt, hogy miután kiderült, hogy írt egy novellás kötetet, kértem belőle és elküldte karácsonyra, még könyvjelzőt is kaptam bele és névre szóló ajánlást. Már beleolvastam és bebizonyosodott, amit már a borítóján is láttam, hogy ez egy jó fej könyv. Lefotóztam nektek, közben odaszállt egy angyal... na jó én akasztottam oda... talán mert szeretek karácsonykor mindenfélére angyalokat aggatni... Szóval tsg egy kiváló író, csak ajánlani tudom a blogját, nagyon olvasmányos és néha tesz fel nézesményes képeket is.





















És miközben majszolom a maradék útibejglit, nézem a mézeskalácsdíszes fát, csodálom a többi szép ajándékot, még mindig elhiszem, hogy amikor megszólal egy kis harang, egy angyal szárnyat kap.

7 megjegyzés:

beat.nick írta...

hát ööö... kicsit zavarba hozol, igen... vagyis hát nem is kicsit. meg kicsit túlzol is, ezt köszönöm. meg ööö... semmi. köszi :)
és nyugodtan engedd össze a macskát az egérrel szerintem, mert egy olyan macska, aki csak azt tudja mondani, hogy "W", nem lehet nagyon weszélyes:)

juice írta...

semmi túlzás, komolyan! :)

háhá, oké összeeresztem őket és valami olyasmi nevet adok neki, hogy wali, vagy wiki vagy wendel vagy wilson... ööö a wilson az tényleg wilson :D

Dark Jedi írta...

Worg?:D

Dark Jedi írta...

Wagy Warg?:D

Kutasi Kovács Zoltán írta...

Szia!
Van valami gyűjtőneve ezeknek a kis bőrből készült "rémeknek"?

juice írta...

nincs tudtommal

én lénynek hívom őket, mint minden más lényt a környezetemben...
saját nyelvük is van meg minden...
gondolom nem ilyen válaszra számítottál :D

Kutasi Kovács Zoltán írta...

:) Picit elszomorodtam, de majd valahogy feldolgozom.
Viszont sok-sok ilyen lényt kívánok neked!