csütörtök, december 30, 2010

Kívánság

Unokaöcsém angyali fotójával kívánok mindenkinek boldog új évet és hogy a tervek, álmok váljanak valóra.

kedd, december 21, 2010

365 kocka - a tizenegyedik hónap

Már csak egy összefoglaló kocka lesz. Lassan kezd feldobni a tény, hogy végig tudok csinálni egy ilyen hosszú projektet és már szívesen innék a medve bőrére. Milyen érdekes, hogy mennyire kék-piros lett ez a hónap, csak most nézem :)

hétfő, december 06, 2010

Mikulás bácsi

Mivel a tumblr nem hajlandó működni, ezért ide töltöm fel átmeneti jelleggel a mai kockámat, ami rettentően aktuális, és annak ellenére, hogy előre szoktam dolgozni, ezt ma fotóztam le, amikor az "öreg" (értsd: Mikulás bácsi) éppen vette a satyekját, hogy induljon.
316/365

péntek, december 03, 2010

Yann Tiersen az Yann Tiersen

Először azt gondoltam, hogy majd mindenfélét írok róla és a koncertről. Hogy ő a kedvenc zenészem, hogy a zenekarban valószínűleg a kócos haj és a 18 féle hangszeren való elboldogulás alapfeltétel (amiből én egynek máris megfelelek), hogy nem okozott csalódást az új album sem, hogy amíg más zenekaroknál ha 100-szor lejátszanak egy dallamsort attól megőrülök, neki viszont azt mondanám, hogy légyszíves 120-szor, hogy az A38 820 fős kapacitásához képest szerintem 821-en voltunk, hogy csudásan éreztem magam, hogy örültem neki, hogy tudtam pár képet készíteni... de végül úgy döntöttem ezeket nem írom le, csak annyit, hogy Yann Tiersen az Yann Tiersen.

kedd, november 23, 2010

365 kocka - a tizedik hónap

Már elkezdtem a visszafele számlálást, lelki szemeim előtt vagdosok minden nap egyet a lelki kockacentiből és halkan kimondom: már csak...

péntek, november 05, 2010

Lucien Hervé 100

Ha azt mondanám nézzük meg Elkán László fotóit, akkor nem biztos, hogy velem jönnétek, de egy Hervé kiállításra talán vevők vagytok ti is. Igazatok van, Elkán korában Hervé még nem volt Hervé. Nekem egyik nagy kedvencemmé akkor vált, mikor láttam egy műsort róla a tévében. Későn adták, nagyon fáradt is voltam, gondoltam majd szépen elalszom rajta, de ahogy néztem egyre izgatottabb lettem és azt vettem észre magamon, hogy legszívesebben fognám a gépemet és mennék ki fotózni.
Tavaly a fotóhónap sztárja Capa volt, róla írtam egy cikket, Hervéről nem szívesen írnék, mert tegnap meghallgattam a Szépműben egy beszélgetést róla, ami nagyon tetszett, és olyan megvilágításba helyezte őt, amitől úgy éreztem magam, hogy egy összegyűjtögetett kétoldalas írással meg sem tudnám közelíteni még a személyisége peremét sem.

A kiállításhoz viszont mindenképpen szeretnék kedvet csinálni, úgyhogy 1-2 szót szólok róla. Nekem azért (is) szimpatikus Hervé, mert ő is elég későn csöppent bele a fényképezés világába, majdhogynem véletlenül és saját maga alakította olyan fotóssá magát, amilyen lett. (Ezt nem úgy akarom folytatni, hogy akárcsak én, de bárcsak folytathatnám így majd évek múlva.) Elég határozott elképzelései voltak és ha végignézitek a fotóit, érdemes úgy néznetek, hogy amit láttok, az nem úgy alakult, nem szerencséje volt, nem véletlenül arra járt, hanem azt ő akarta, hogy úgy lássuk.















Kedvenc fotómat tőle nem találtam meg a neten, ezért beteszek inkább egy nagyon jellegzetes fotóját. Tökéletes kompozíció és a fény-árnyék összhatásának erős használata - én ezt látom minden képén. Úgy is mondhatnám, hogy szeretett az öreg vágni. Én nagy képarány náci vagyok, hogy úgy mondjam, de Hervé... ő tökéletesre vágta a képeit. Semmilyen képarány nem befolyásolta, csak az amit láttatni akart. És nála így működtek a képek. (Talán megint tanultam valamit.) Az erős kontrasztos geometrikus formák közé pedig simán befértek emberi alakok és minden egyéb, ami érzelmet válthat ki. Mivel félmillió fotója közül 18 ezer Le Corbusier műveit örökíti meg, ezért építészet fényképésznek tartják, de a tegnapi beszélgetés is részben arról szólt, hogy ő nem ennyi, és nem "csak" ennyi.
Menjetek és nézzétek meg a születésének 100-dik évfordulója alkalmából megrendezett kiállítást a Szépműben, engem fellelkesített megint.

csütörtök, november 04, 2010

Csigalépcső

Szerintem a csigalépcsőket még azok a fotósok is kedvelik, akik egyébként nem szoktak épületet vagy épületrészleteket fotózni. Én odavagyok a lépcsőházakért, egy pár év múlva biztos lesz egy kis sorozatom a témában, mert akaratlanul is gyűjtögetem ezeket a helyeket. A kockáim közé már bekerült a Szombathelyi Képtárban készült két lépcsőképem, de néha sajnálom, hogy a képarányra komponált variációim a fiókban maradnak, úh. most ezt elkerülvén idebiggyesztek két másik szemszöget is. Szemszöget még nem biggyesztettem, néha elképedek a nyelvi fordulataimon.













kedd, november 02, 2010

Szerelmes levél

Csak mert piros. Szeretem az ősz színeit, ráadásul ma lett sokévtizedes az apukám, őt isten éltesse még sokáig, a szerelmes leveleket meg várom az öltözőmbe :)

vasárnap, október 31, 2010

Csokit vagy csalunk!

Szomszédoknál már megvan a hangulat 1-2 napja, de azóta cukorka és egy apró csontváz is került az ajtóra függesztett cserépbe, úh. minden bizonnyal ma szellemjárás lesz mellettünk.

szombat, október 23, 2010

Ősz jön, ősz megy

"Csönd lepi borókás partok meredélyét.
Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét."

/Jeszenyin/

hétfő, október 18, 2010

Macihét a 365-ön

Azoknak ajánlom eheti kockáimat, akik macibolondok.
Vasárnaptól szombatig 7 db maci lesz látható az alábbi bagázsból, akik közül a tegnap megjelent pl. egy kutya, de ez ne zavarjon senkit, jóban van a macikkal.

szombat, október 16, 2010

Már csak 100!

Mintha mostanság a bűvös 100-as szám körül forogna minden itt a házam táján, de mit mondhatnék erre? Igen. Nem tudom nem megünnepelni (és ezzel együtt előre inni a medve bőrére), hogy már "csak" 100 napig tart a kockaháború. 100 nap múlva szabadon gyárthatom a téglalap, kerek, háromszög formájú képeket, 100 nap múlva nem az lesz az első dolgom még fogmosás előtt, hogy "kockáttöltök", 100 nap múlva nem kiáltok fel este fél kilenckor ijedten, hogy "te jó éééég, holnapra nincs még kockám!", 100 nap múlva nem kell többet olvasnotok fotós életem négyzetbe zárt eme önként vállalt, kellemes kényszeréről, 100 nap múlva véget ér az az agyamat bizsergető folyamat, amit úgy hívok: 365 kocka.
100 nap rengeteg. De legalább szép kerek szám, ha levonok belőle két nullát, akkor már csak egy marad, így azonnal kevesebbnek tűnik.
Holnaptól vághatom a centit!

Ui: elfelejtettem megünnepelni elsején, hogy 4 éves a blogom, azt megúsztátok! :D

szerda, október 13, 2010

100.

Köszi Nikolas-nak, aki 100-ra kerekítette olvasóim számát.
Tudom, hogy ismét belassult picit a blog, de próbálok azért viszonylag rendszeresen jelentkezni újabb fotókkal. Most rengeteg ötlet van a fejecskémben, méghozzá fotósorozatok, úh. reményeim szerint lesz mit publikálni a tél folyamán.

Szóval... ha úgy is tűnik, de nem lógázom a lábam :)

hétfő, szeptember 27, 2010

Boci süti

Most azon ritka alkalmak egyike következik, amikor receptet teszek fel, de csak azért, mert tényleg finom és tényleg nagyon könnyű megcsinálni.

Boci süti a neve meg a kinézete is.















Kakaós rész:
1 tojás
11 evőkanál olaj
15 evőkanál liszt
2 evőkanál kakaó
11 evőkanál cukor
1 sütőpor
2.5 dl tej

Túrós rész:
25 dkg túró
5 evőkanál cukor
1 vaníliás cukor
1 tojás
1 evőkanál búzadara

Először a túrós részt keverjük ki, hogy a dara megszívja magát, utána a kakaóst, végül kivajazott, kilisztezett tepsibe öntjük a kakaós részt, belepöttyözzük a túrókeveréket és megsütjük jól (5 percig 250 fokon, majd fél órát 180 fokon).

Jó étvágyat!

szombat, szeptember 18, 2010

Nekem a Balaton...

A Balatonnál jártam pár röpke pillanatra és persze sokkal meghatóbb lenne a kép, ha egy idős bácsi ült volna a padon, botjára támaszkodva, vagy egy fiatal pár egymást átkarolva, vagy egy kutya a gazdáját szimatolva, vagy egy zenész a szaxofonját fújva... de akkor éppen nem volt ott senki. Nem bánom.














Ez meg akkor lenne király, ha griffmadarak lennének a hattyúk helyett...





















Ez meg bemozdult direkt, de lehet hogy ha direkt nem mozdult volna be, vagy véletlenül mozdult volna be de azt mondanám direkt...
...a Riviéra, napozni ott szeretek a homokon.

csütörtök, augusztus 26, 2010

A hetedik te magad légy!

"Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!"
Még szép, hogy ez jutott eszembe, hiszen sokat hallgattam Hobót és a Jóskába jártam (igen, ilyen tanulmányi sorrendben).
A hetedik hónapot fejeztem be a kockáimmal és végül a hetedik helyen végzett a Goldenblog versenyen. Kellemes csalódás. Tényleg.
Köszönöm mindenkinek, újabb erőcsepp a folytatáshoz.

péntek, augusztus 20, 2010

365 az első 50-ben

Ez nem egy matematikai képlet, hanem csak annyi, hogy a kockáim továbbjutottak a Goldenblog 50-es válogatásába. Valószínű itt be is fejeződik a történet, de azért egy egyéves projekttől ez is szép. Köszi a zsűrinek, nektek meg szép hosszú hétvégét kívánok!

szerda, augusztus 18, 2010

Photo Poetica 10. oldal















„A transzlucens alak hátrafordult és keserűen távozott a plafonon keresztül. Mégsincs mentség. Dr. Szellen sápítozott és nyafogott még egy sort, aztán valahogy sikerült talpra állnia és felöltöznie. Vasárnapi kimenőruháját azonban újabb aranysárga köpettel hányta össze, ezért kénytelen volt ruhástul beállni a tus alá. Nyakánál okkersárga nejlonnyakkendő kandikált ki a fakózöld öltöny mintázatlan mellénye alól. Szintetikus orrfújó kendője bal fölső zsebében lapult, tudta még szükség lesz rá a mai nap. Ezért odatömött még egyet. Lakkcipőjéből kiöntötte a vizet és két eltévedt krakkói kiskacsát. Belenézett a tükörbe, de nem látta magát. A tükör üres volt. Dr. Szellennek ez azonban nem tűnhetett fel, mert még soha nem látta magát a tükörben. Neki nem volt tükörképe.”

Photo Poetica 11. oldal






















„Zsír új a kardigánom, az autóm frissen jött a karosszériaműhelyből, mintha kicseréltek volna, ez itt pedig új barátnőm, Lola – vágott fel lendületesen régi jó barátom. Régi jó barát volt. Sajnos az eredeti nevére már nem emlékeztem, mert általában indián néven szólítottuk egymást, ha összefutottunk. Luke, pont egy Lola nevű csajt kellett idecipelned?, lazítottam a hangulatot. Ezen jót röhögtünk, Lola pedig bedobott egy marrakechi paralízist, meg egy szamuráj bonsai-t. A második körrel annyira elszédítette magát, hogy Luke kénytelen volt ráfeküdni, nehogy véletlenül felemelkedjen. Közben mindenki szórta a tánclépéseket meg a rizsport. Csupán egy valaki állt a zenére vigyázban. A feltűnési viszketéssel kezelt Bomborloginante, az asszonyok és lányok vigilantéja. Bőrgyógyásza még két hónapot adott neki a teljes vedlésig. Bomborloginante, az asszonyok és lányok vigilantéja erre a bulira legújabb űrplazma sisakvédőben és combközépig feltűrhető pántlikás harisnyában érkezett. Bomborloginante, az asszonyok és lányok vigilantéja karjairól izomrostközi sejthajtású diszkófények lógtak. Igazán feltűnést keltett, egy pillanatra sem lehetett szem elől téveszteni. Szamba szólalt meg a mosdóban. A fürdőkád szépen telt hányással.”

Photo Poetica 14. oldal






















„Mikor a kigömbölyödött Szilvi da Szilva magához tért, észrevette, hogy teherbe esett. Fogalma sem volt kitől vár gyermeket, de vérbeli újságíróként nem hagyta, hogy mellékes dolgok elvegyék figyelmét az egyszeri lehetőségtől, hogy egy fontos adatot elsőnek közöljön le a „Homogén Nőegyleti Népfurdalás” helyi, gyéren olvasott, és a négyszázas példányszámot alig-alig elérő negyedéves hetilapjában. Azt is észrevette, hogy Dr. Szellen elégedett arcot vág, ezért újabb fondorlatos kérdést tett föl interjúalanyának.”

Photo Poetica 18. oldal















"Kissé meglepett, de a postássrác újra megérkezett, ám ez alkalommal lovon. Most a nyeregből nyújtotta át saját űrmeghívómat. Másodjára is annyira megörültem neki, hogy lova nyakát megvakartam. Apró mexikói ló volt, ezért 270 fokos nézéssel pillantott rám, majd a szemére húzta UV-szűrős szemellenzőjét. Bevallom, nekem is elkelt volna egy napszemüveg az erős déli fényben.”

Photo Poetica 9. oldal















„Az epercikkelyek görgetése volt a legnehezebb feladat. Lényegében nem szabadott túlpörgetni az eperdarabkákat. Ha az eperdarabka felületének egy része kétszer érintkezett a porcukros mentával, akkor elôfordulhatott a levegő kedvezőtlen páratartalmánál, hogy lehámlott a púderszerű bevonat az epercikkelyről. Ehhez azonban Channak tornacipőben kellett volna lennie, s nem fekete ködvágóban, mint ami éppen a lábán volt. Dobbantott egy nagyot cipőjével, s a porcukros menta visszaugrott az eperre. Örökzöldes zöldcérnával öt-öt-öt eperdarabkát fűzött össze nyakékformában, hogy a jeges strawberry margarita hölgyivóit ezzel az apró figyelmességgel lephesse meg. Chan készített belőlük vagy ezeregynéhányat.
A főnök odalépett, és elismerően vágott rá Chan elgémberedett vállára. Férfias szokás, amitől Chan tehetetlenül gurult oldalra görgős ládáival. A főnök tudta, ma este sok pénzre fog szert tenni, s ha ez nem is örömmel, de izgatott jókedvvel töltötte el. A boldogság fellobbanó szikráinak pillanattöredékét mindig materialista javak felhalmozásával töltötte, így ezeket sportosan elpasszolta a szerencsétlen.”

hétfő, augusztus 16, 2010

Szivárvány planéták

Miért szeretik az emberek a buborékos fotókat?
Miért szeretik jobban, mint az elvontabb, a komolyabb, a nehezebben megvalósíthatóbb, a jobban átgondolt, az akármilyenebb fotókat?
Ennyire vonz minket ez a sok kis átlátszó bolygó?

péntek, augusztus 13, 2010

3 koncert - 3 fotó

1. Szalóki Ági - Kishúg





















2. Ati (tesóm) - Last Chance Band














3. Árnyék - Encs Expressz

csütörtök, augusztus 12, 2010

A Goldenblogok öröksége

Ja nem. Az a Guldenburgok volt.
Beneveztem a Goldenblog 2010-re a By Juice-t és a 365 kockát. Nem tudom hogy folyik a verseny, kik döntenek, kik szavaznak (najó, azóta elolvastam hogy zajlik), de olyan igazi nekem való volt a jelentkezés: blog neve és linkje és go! Úgyhogy miért ne.

Akik követik kockáim életútját, azokkal nem, de a többiekkel tudatom, hogy ma elértem a 200-dik egyedhez, ami mindenképpen jól hangzik, hiszen olyan kerek, meg olyan sok. Egyébként meg éppen Milkát majszolok és azon morfondírozom, hogy a papírpentaxomról leveszem a Pentis nyakpántot és az analóg gépemre aggatom, és valahogy ráveszem magam, hogy lőjem már végre el azt a huszonvalahány kockát (mindig ezek a kockák). Azt hiszem ezt több, mint fél éve latolgatom. Nem vagyok egy hamari berkenye.

Most akkor felteszek ide egy fotót, ami Olaszországban készült, mert mindig ezzel nyaggattok, de túljárok az eszeteken és csak egy művészkedős-árnyékoskodóst kaptok.

péntek, augusztus 06, 2010

Egyéves

Egyéves nagynéni lettem, amit Bumbi unokaöcsémnek köszönhetek. Egy aranyos kis medencét kapott eme alkalomból és a vidám hangulat jegyében mellékeltem pár lufit meg egy buborékfújót is. Minden fel is lett avatva a telkünkön és megszületett jelenlegi kedvenc családfotóm is. Csak úgy a hangulata miatt, meg az a buborék Bóbika szeme előtt, apu meg menekül... :) szerintem jópofa. Néha jó csak úgy kattogni és nem megfelelni. Erre valók az utazások és a családi képek.
Olyan mesevilágos az egész.

péntek, július 23, 2010

365 kocka - a hatodik hónap

Még 2-3 nap és pont a felénél járok. Most abba a fázisba kerültem, hogy áááá legyen már vééége, még csak a felénél tartok, de nem hagyom abba, annál azért sokkal makacsabb meg kitartóbb vagyok, meg 3 nap múlva megbánnám tutira, bár van egy olyan érzésem, hogy a kockák akkor is töltődnének fel tovább.... húúúúúú

szerda, július 21, 2010

Evesküvüszövöm

Mindenkinek azt mondom, hogy esküvőt nem vállalok. Mármint a fotózását. (Nagy a rizikó, nagy a nyomás, nagy a meleg, nagy a frusztráció, nagy az ellenállásom). Aztán persze elkerülhetetlenné válik, hogy ne pottyanjon be 1-1 fotózás és azt kell mondanom, hogy a folyamat közben néha még előjön belőlem a kisördög "naugye megmondtam, nem kellett volna vállalni" a végeredmény tekintetében mégiscsak öröm tölt el. Ebből arra következtetek, hogy minél jobban fog gyarapodni a tapasztalatom a témában, annál jobban megszeretem majd ezt a műfajt is.
Judit és Balázs esküvője azért töltött el némi félsszel, mert Balázs kb. 16-szor annyi esküvőt fotózott már mint én (az pont 16 :D). Meg még művész is. Tisztára be voltam rezelve. Volt segítség, meg bíztam magamban is immel-ámmal, de azért mégis. Kecskemét felé a vonaton már rezgett a léc.

Nade. 12 óra fotózás után azt mondhattam, hogy mindent elkövettem, hogy szép emlék maradjon a párnak az a jópár gigányi pixel és tulajdonképpen most mosolyog a 40D-m meg én is.
Az idő (legújabb megfogalmazásomban) szélsőségesen jó volt, ami annyit tesz, hogy 56 fok, fénylő homlokok és pengefények mindenütt, ellenben a pár gyönyörű volt, jól bírta a gyűrődést, bármire képesek voltak és az ötletekért nem kellett a szomszédba menniük nekik sem. Ha fontos pillanat volt, akkor előre szóltak, megvárták, míg odaérek, úh. maximálisan jó tapasztalat volt az egész.

Készülődés





















A menyasszony









































A vőlegény















Együtt































Hangulat





















Egy kis extrém

hétfő, július 05, 2010

Pano

Olaszul is ez a neve a panorámának, sőt a nagylátószögű objektív obiettivo panoramico, amiből most már lehet sejteni, hogy valami olasz vonatkozású panorámaképre akarom terelni a figyelmeteket. Két hosszabb, mint magasabb fotó Toszkánából, melyek rákattintva jelentős méretnövekedést mutatnak, próbáld csak ki.

Ez 10 darabból áll ha jól emlékszem, és a bal szélén Volterra városa picinylik, mialatt naplementó (magyarul naplemente, ha esetleg...) készülődik.





Ez pedig mindössze 4 darabból áll, viszont reggel 6:24-kor készült, ami rettenetes önfeláldozásról tesz tanúbizonyságot. Napfelkeltó naná.

szerda, június 23, 2010

365 kocka - az ötödik hónap

Tudom, így a végére marad majd 5 fotó ami lecsúszik a 30-as összefoglalókockák miatt, de az már úgy is a finis lesz és én veriheppi leszek, hogy eljutottam odáig. Szóval túl vagyok a 150-dik kockámon is. Ez már kezd jó mennyiség lenni. A következő hónapnál a célom felénél fogok járni, már lesz egy félsikerem, remélem kitartok. Ezek a 30-as nagykockák olyan biztató jellegűek, ilyenkor tornacipőben ugrálok az ágyon és rongybatekert ököllel ütöm magam: "megcsinálod, megcsinálod"! Á nem. Itt ülök a laptop mellett és azt suttogom: kávééét!
Legyen szép következő harminc napotok, toszkán képeket még csepegtetek.