kedd, január 05, 2010

Mese egy hósétáról

Egyszer volt, hol nem volt, egy reggel elindult két fotós, hogy nyakukba vegyék a várost. Fehér takaró borította az utcákat, az emberek még nem merészkedtek ki meleg otthonukból, csak pár idősebb néni és bácsi vágott neki a széllel metszett sikátoroknak. A jégcsapok ráérősen feszítettek az ereszaljakon, a madarak a falak tövében kerestek menedéket. Peti előre figyelmeztette Juice-t, hogy készüljön fel a kemény próbatételre, mert nem vidámparkban lesz része, de Juice hebrencs kislány volt, ezért otthon hagyta a zsebkendőjét, és vékony csizmáján hamar áthatolt a hideg idő csontos ujja. Szerencsére Petinél volt pótzsebkendő, Juice pedig a lehető legtovább küzdött a hideg okozta fájdalommal, amiért később forraltboros kitüntetésben részesült. Ahogy teltek az órák, az emberek megjelentek megannyi színes foltot rajzolva a fehér városra. Sokan szánkót húztak maguk után pöttöm emberekkel a fedélzetükön, de volt aki csak ugyanúgy tett mindent, mint akkor, mikor egyáltalán nem fehér, hanem szürke vagy másmilyen színű az élet. Petinél és Juice-nál volt 1-1 érdekes masina. Tégla alakú dobozaik elején egy tubusba rejtett üveg csillant meg néha és ha ezt a masinát ráirányították valamire és megnyomták a téglán található kis gombot, akkor a szerkezet kattant egyet és varázsütésre belekerült a szakasztott mása a dolognak a doboz belsejébe. Peti tégláján Pentax felirat áll, Juice-én meg Canon. Mindkét szerkentyűnek Japánban van a hazája, a Pentax az idősebb, már 1919-től létezik és Asahi Kogakuként született. A Canon története kicsit később, 1933-ban kezdődött egy tokiói lakás 3. emeletén, ahol Goro Yoshida pár társával létrehozott egy laboratóriumot. Az ő leánykori neve Kwanon volt (mármint a gépé, nem Yoshidáé). Szóval ezekkel a különleges szerkezetekkel a nyakukban küzdött a két pajtás az elemekkel (és a merülő akkukkal).
Én hozzájutottam pár képhez a sétáról, most megmutatom őket.
Még a villamos is aluszik...














Régi hangulatban





















Te melyik úton mennél?








A hegytetőn














A Kwanonnal Petiről...














És az Asahival Juice-ról...

20 megjegyzés:

voidcontext írta...

Huhh... A villamosos nagyon jóóó... Nagyon bejön... a színek, az összhatás, minden!

Andreotti írta...

az első, az első.... ej dejó!

Várday Béla írta...

Az első!

juice írta...

ez azért vicces, mert azt majdnem fel sem tettem, de akkor örülök hogy végül igen :)

voidcontext írta...

Nem is értem, miért akartad kihagyni...

juice írta...

nem tudom, néha nem tudja az ember, hogy mi az ami megragad esetleg másokat is...

hajdu tamas írta...

nagyon jok, de nekem a McFlickr-es a fav :)
BUEK

vokod írta...

Ügyesek ezek a dobozok, amelyek kattannak egyet és varázsütésre belekerül a szakasztott mása a dolgoknak a doboz belsejébe.
Vagy az ujjak, amelyek a gombot nyomják.

-Dorothea- írta...

Valóságos felüdülés volt a lelkemnek ezen a hidegen szúrós napon ez a kis mese. Köszi, Gabi:)
A képek is nagyon tetszenek. Az egykori Asahi-t nyomkodó úriemberrel biztos jót fotóztatok. Mi legutóbb többet forralt boroztunk még egy Asahival kiegészülve, mint fotóztunk:))
Azt még meg kell említenem, hogy a villamosos képeden pedig elcsípted azt a hangulatot, ami utánozhatatlan és ami miatt van még a télben is valami szerethető.

yetican írta...

Kellemes történet, és számomra is az első kép a kedvenc! Grat!

juice írta...

köszi szépen Nektek

Dóri, igen hallottam a 3 Asahi forralt borozik sztorit :)))

Zsákai Péter írta...

Zzzzz :)

Kösz, hogy elhallgattad a Móriczot! ;)

juice írta...

;)

Dark Jedi írta...

Kis pirospezsgés:D

Kerekes Zsuzsi írta...

Nekem a 2. a favorit, a lensbabys pad és az első is jó :)

juice írta...

:)

Gehring János írta...

Ez egy nagyon klassz sorozat. Az első két kép mindjárt le is vett a lábamról. :)

juice írta...

ó nagyon köszönöm, örülök, hogy rátaláltál a blogra!

Mercutio_ írta...

Amíg ilyen meséket mondasz lehetsz kerge.

juice írta...

meglesz :)