péntek, július 23, 2010

365 kocka - a hatodik hónap

Még 2-3 nap és pont a felénél járok. Most abba a fázisba kerültem, hogy áááá legyen már vééége, még csak a felénél tartok, de nem hagyom abba, annál azért sokkal makacsabb meg kitartóbb vagyok, meg 3 nap múlva megbánnám tutira, bár van egy olyan érzésem, hogy a kockák akkor is töltődnének fel tovább.... húúúúúú

szerda, július 21, 2010

Evesküvüszövöm

Mindenkinek azt mondom, hogy esküvőt nem vállalok. Mármint a fotózását. (Nagy a rizikó, nagy a nyomás, nagy a meleg, nagy a frusztráció, nagy az ellenállásom). Aztán persze elkerülhetetlenné válik, hogy ne pottyanjon be 1-1 fotózás és azt kell mondanom, hogy a folyamat közben néha még előjön belőlem a kisördög "naugye megmondtam, nem kellett volna vállalni" a végeredmény tekintetében mégiscsak öröm tölt el. Ebből arra következtetek, hogy minél jobban fog gyarapodni a tapasztalatom a témában, annál jobban megszeretem majd ezt a műfajt is.
Judit és Balázs esküvője azért töltött el némi félsszel, mert Balázs kb. 16-szor annyi esküvőt fotózott már mint én (az pont 16 :D). Meg még művész is. Tisztára be voltam rezelve. Volt segítség, meg bíztam magamban is immel-ámmal, de azért mégis. Kecskemét felé a vonaton már rezgett a léc.

Nade. 12 óra fotózás után azt mondhattam, hogy mindent elkövettem, hogy szép emlék maradjon a párnak az a jópár gigányi pixel és tulajdonképpen most mosolyog a 40D-m meg én is.
Az idő (legújabb megfogalmazásomban) szélsőségesen jó volt, ami annyit tesz, hogy 56 fok, fénylő homlokok és pengefények mindenütt, ellenben a pár gyönyörű volt, jól bírta a gyűrődést, bármire képesek voltak és az ötletekért nem kellett a szomszédba menniük nekik sem. Ha fontos pillanat volt, akkor előre szóltak, megvárták, míg odaérek, úh. maximálisan jó tapasztalat volt az egész.

Készülődés





















A menyasszony









































A vőlegény















Együtt































Hangulat





















Egy kis extrém

hétfő, július 05, 2010

Pano

Olaszul is ez a neve a panorámának, sőt a nagylátószögű objektív obiettivo panoramico, amiből most már lehet sejteni, hogy valami olasz vonatkozású panorámaképre akarom terelni a figyelmeteket. Két hosszabb, mint magasabb fotó Toszkánából, melyek rákattintva jelentős méretnövekedést mutatnak, próbáld csak ki.

Ez 10 darabból áll ha jól emlékszem, és a bal szélén Volterra városa picinylik, mialatt naplementó (magyarul naplemente, ha esetleg...) készülődik.





Ez pedig mindössze 4 darabból áll, viszont reggel 6:24-kor készült, ami rettenetes önfeláldozásról tesz tanúbizonyságot. Napfelkeltó naná.