csütörtök, augusztus 26, 2010

A hetedik te magad légy!

"Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!"
Még szép, hogy ez jutott eszembe, hiszen sokat hallgattam Hobót és a Jóskába jártam (igen, ilyen tanulmányi sorrendben).
A hetedik hónapot fejeztem be a kockáimmal és végül a hetedik helyen végzett a Goldenblog versenyen. Kellemes csalódás. Tényleg.
Köszönöm mindenkinek, újabb erőcsepp a folytatáshoz.

péntek, augusztus 20, 2010

365 az első 50-ben

Ez nem egy matematikai képlet, hanem csak annyi, hogy a kockáim továbbjutottak a Goldenblog 50-es válogatásába. Valószínű itt be is fejeződik a történet, de azért egy egyéves projekttől ez is szép. Köszi a zsűrinek, nektek meg szép hosszú hétvégét kívánok!

szerda, augusztus 18, 2010

Photo Poetica 10. oldal















„A transzlucens alak hátrafordult és keserűen távozott a plafonon keresztül. Mégsincs mentség. Dr. Szellen sápítozott és nyafogott még egy sort, aztán valahogy sikerült talpra állnia és felöltöznie. Vasárnapi kimenőruháját azonban újabb aranysárga köpettel hányta össze, ezért kénytelen volt ruhástul beállni a tus alá. Nyakánál okkersárga nejlonnyakkendő kandikált ki a fakózöld öltöny mintázatlan mellénye alól. Szintetikus orrfújó kendője bal fölső zsebében lapult, tudta még szükség lesz rá a mai nap. Ezért odatömött még egyet. Lakkcipőjéből kiöntötte a vizet és két eltévedt krakkói kiskacsát. Belenézett a tükörbe, de nem látta magát. A tükör üres volt. Dr. Szellennek ez azonban nem tűnhetett fel, mert még soha nem látta magát a tükörben. Neki nem volt tükörképe.”

Photo Poetica 11. oldal






















„Zsír új a kardigánom, az autóm frissen jött a karosszériaműhelyből, mintha kicseréltek volna, ez itt pedig új barátnőm, Lola – vágott fel lendületesen régi jó barátom. Régi jó barát volt. Sajnos az eredeti nevére már nem emlékeztem, mert általában indián néven szólítottuk egymást, ha összefutottunk. Luke, pont egy Lola nevű csajt kellett idecipelned?, lazítottam a hangulatot. Ezen jót röhögtünk, Lola pedig bedobott egy marrakechi paralízist, meg egy szamuráj bonsai-t. A második körrel annyira elszédítette magát, hogy Luke kénytelen volt ráfeküdni, nehogy véletlenül felemelkedjen. Közben mindenki szórta a tánclépéseket meg a rizsport. Csupán egy valaki állt a zenére vigyázban. A feltűnési viszketéssel kezelt Bomborloginante, az asszonyok és lányok vigilantéja. Bőrgyógyásza még két hónapot adott neki a teljes vedlésig. Bomborloginante, az asszonyok és lányok vigilantéja erre a bulira legújabb űrplazma sisakvédőben és combközépig feltűrhető pántlikás harisnyában érkezett. Bomborloginante, az asszonyok és lányok vigilantéja karjairól izomrostközi sejthajtású diszkófények lógtak. Igazán feltűnést keltett, egy pillanatra sem lehetett szem elől téveszteni. Szamba szólalt meg a mosdóban. A fürdőkád szépen telt hányással.”

Photo Poetica 14. oldal






















„Mikor a kigömbölyödött Szilvi da Szilva magához tért, észrevette, hogy teherbe esett. Fogalma sem volt kitől vár gyermeket, de vérbeli újságíróként nem hagyta, hogy mellékes dolgok elvegyék figyelmét az egyszeri lehetőségtől, hogy egy fontos adatot elsőnek közöljön le a „Homogén Nőegyleti Népfurdalás” helyi, gyéren olvasott, és a négyszázas példányszámot alig-alig elérő negyedéves hetilapjában. Azt is észrevette, hogy Dr. Szellen elégedett arcot vág, ezért újabb fondorlatos kérdést tett föl interjúalanyának.”

Photo Poetica 18. oldal















"Kissé meglepett, de a postássrác újra megérkezett, ám ez alkalommal lovon. Most a nyeregből nyújtotta át saját űrmeghívómat. Másodjára is annyira megörültem neki, hogy lova nyakát megvakartam. Apró mexikói ló volt, ezért 270 fokos nézéssel pillantott rám, majd a szemére húzta UV-szűrős szemellenzőjét. Bevallom, nekem is elkelt volna egy napszemüveg az erős déli fényben.”

Photo Poetica 9. oldal















„Az epercikkelyek görgetése volt a legnehezebb feladat. Lényegében nem szabadott túlpörgetni az eperdarabkákat. Ha az eperdarabka felületének egy része kétszer érintkezett a porcukros mentával, akkor elôfordulhatott a levegő kedvezőtlen páratartalmánál, hogy lehámlott a púderszerű bevonat az epercikkelyről. Ehhez azonban Channak tornacipőben kellett volna lennie, s nem fekete ködvágóban, mint ami éppen a lábán volt. Dobbantott egy nagyot cipőjével, s a porcukros menta visszaugrott az eperre. Örökzöldes zöldcérnával öt-öt-öt eperdarabkát fűzött össze nyakékformában, hogy a jeges strawberry margarita hölgyivóit ezzel az apró figyelmességgel lephesse meg. Chan készített belőlük vagy ezeregynéhányat.
A főnök odalépett, és elismerően vágott rá Chan elgémberedett vállára. Férfias szokás, amitől Chan tehetetlenül gurult oldalra görgős ládáival. A főnök tudta, ma este sok pénzre fog szert tenni, s ha ez nem is örömmel, de izgatott jókedvvel töltötte el. A boldogság fellobbanó szikráinak pillanattöredékét mindig materialista javak felhalmozásával töltötte, így ezeket sportosan elpasszolta a szerencsétlen.”

hétfő, augusztus 16, 2010

Szivárvány planéták

Miért szeretik az emberek a buborékos fotókat?
Miért szeretik jobban, mint az elvontabb, a komolyabb, a nehezebben megvalósíthatóbb, a jobban átgondolt, az akármilyenebb fotókat?
Ennyire vonz minket ez a sok kis átlátszó bolygó?

péntek, augusztus 13, 2010

3 koncert - 3 fotó

1. Szalóki Ági - Kishúg





















2. Ati (tesóm) - Last Chance Band














3. Árnyék - Encs Expressz

csütörtök, augusztus 12, 2010

A Goldenblogok öröksége

Ja nem. Az a Guldenburgok volt.
Beneveztem a Goldenblog 2010-re a By Juice-t és a 365 kockát. Nem tudom hogy folyik a verseny, kik döntenek, kik szavaznak (najó, azóta elolvastam hogy zajlik), de olyan igazi nekem való volt a jelentkezés: blog neve és linkje és go! Úgyhogy miért ne.

Akik követik kockáim életútját, azokkal nem, de a többiekkel tudatom, hogy ma elértem a 200-dik egyedhez, ami mindenképpen jól hangzik, hiszen olyan kerek, meg olyan sok. Egyébként meg éppen Milkát majszolok és azon morfondírozom, hogy a papírpentaxomról leveszem a Pentis nyakpántot és az analóg gépemre aggatom, és valahogy ráveszem magam, hogy lőjem már végre el azt a huszonvalahány kockát (mindig ezek a kockák). Azt hiszem ezt több, mint fél éve latolgatom. Nem vagyok egy hamari berkenye.

Most akkor felteszek ide egy fotót, ami Olaszországban készült, mert mindig ezzel nyaggattok, de túljárok az eszeteken és csak egy művészkedős-árnyékoskodóst kaptok.

péntek, augusztus 06, 2010

Egyéves

Egyéves nagynéni lettem, amit Bumbi unokaöcsémnek köszönhetek. Egy aranyos kis medencét kapott eme alkalomból és a vidám hangulat jegyében mellékeltem pár lufit meg egy buborékfújót is. Minden fel is lett avatva a telkünkön és megszületett jelenlegi kedvenc családfotóm is. Csak úgy a hangulata miatt, meg az a buborék Bóbika szeme előtt, apu meg menekül... :) szerintem jópofa. Néha jó csak úgy kattogni és nem megfelelni. Erre valók az utazások és a családi képek.
Olyan mesevilágos az egész.