Képek a fiókomból 1.

Azt találtam ki, hogy minden hónapban mutatok egy fotót, amit nem publikáltam tavaly abban a hónapban. Tehát most egy 2009. januári fényképet kaptok. Mivel egy kész káosz az archívumom, ezért a véletlenen fog múlni, hogy mit találok. Egy fotó-fotót, vagy csak egy emlék-fotót. Most egy emlék következik az akkori lakhelyünkről, Palotáról, ahol két tündéri kutya várt haza minden nap.

Igen... Vacak és King, ők a híres Pelengeti Nemzeti Park lakói, akikre a házimanó vigyázott... akinek ez nem mond semmit, az ne bánkódjon ;)

Pedig már majdnem aludtam...

...mikor Takoca rámköszönt skype-on és pár mondat után közölte, hogy akkor ő most indul fotózni. Lassan este 11 volt.
- Mi van? Most? Dehát... most?
- Igen, mert szépen tükröződik a Duna.
Aztán eszembe jutott, hogy napközben én is pont dicsértem a víztükröt.
- Hát jó, akkor menj.
- Felvegyelek?
- Mi van? Most? Dehát... most? Dehát hideg van. Meg fázom. Meg már pizsama. Meg hideg. Meg alvás.
- Kabát?
Takoca mindig is röviden fejtette ki, ha akart valamit sugallni. Átgondoltam. Van kabátom igen, miért ne? Miért is ne? Végülis tök jó lesz. Hideg, de jó. Fotózunk. Egyedül nem mennék el úgy sem soha az életben.
- Oké.

Szerelmes levél

Mutatok nektek valamit.
Ez itt egy levél nagypapámtól nagymamámnak, abból az időből, amikor még csak jegyesek voltak, vagy még azelőttről. Nem tudom elolvasni, de már attól szerelmeslevél, hogy morzéztak nem? :) Nagyon tetszik ez nekem. Nagymamát nem ismerhettem sajnos, de a Lili nevet megkaptam másodiknak, csak nem lett anyakönyvezve.
És nagypapa milyen szépen írt...

365 kocka

Jól van. Elindul. Nem kötöm magam semmihez, egyedül (ahogy a névből kitalálható) a négyzetes vágás lesz a forma, ami egységet ad a 365 (vagy ameddig csinálom) fotónak. Fogok előre dolgozni, de feltölteni megpróbálom minden nap. Ha nem sikerül ne verjetek meg :)

A helye pedig egy újabb tumblr-es blog.
http://365kocka.tumblr.com/





















Drukkoljatok!

Farkasok közt...

Farkasétvágy














Farkasordító hideg














Magányos farkas














Farkasokkal táncoló

Hómakró

Semmi különös.
Csak olyan érdekes, hogy kivételesen nem fűszálak, falevelek vagy a meleg föld a közegük, hanem a hó. Bele is süppedtek bokáig. Gondolom csak kijöttek körülnézni, hogy jön-e a tavasz. Aztán szaladtak vissza a meleg földbe.

by juice 50

Az 50 mm-es blogom eddigi termése.





















ha rákattintasz embernagyságú lesz...

365 kétely

Nagyon régóta tetszenek nekem a 365 napos projektek (nem fotós barátaimnak, olvasóimnak mondom, hogy ennek az a lényege, hogy valamilyen tematika vagy nemtematika szerint a fotós egy éven keresztül minden nap feltölt egy képet), de valahogy eddig fel sem merült bennem, hogy foglalkozzak vele komolyabban. Nekem egy sorozatom van csak, amit talán ismertek, a half, amiben eddig 33 kép látható, ha belegondolok, egy ilyen 365-ösnek még a tizedét sem értem el és már csinálom több, mint egy éve.
Zsutti sorozata volt az, amire először emeltem fel a fejem, mert nagyon jópofa témát talált, járta Budapestet és házszámokat örökített meg, természetesen 1-365-ig. Most, mikor leírta a spottr-en az egész sztorit, teljesen előjött az az érzés, hogy mennyire jó lehet egy ilyet sikeresen befejezni. És persze rögtön utána az az érzés, hogy mennyire rossz, ha nem jön össze.
Szóval éppen ebben az örleményérzésben keringek, és közben látom, hogy rivera (akinek tök véletlenül megtudtam mi az igazi neve és nem diego :D) is belekezdett. Amikor az első két fotót tette fel, akkor gondoltam magamban, hogy jó-jó, de mi lesz később? Aztán a harmadik képe alá be is írtam szegénynek, hogy azt hittem feladja, de nem, hanem azóta is nyomja minden nap, ráadásul ezek szerintem minden idők legjobb fotói tőle. (rivera, ha olvasnád, akkor úgy pontosítok, hogy eddig is voltak jó képeid, de most minden nap csinálsz egy jobbat - na tűrhetően kikeveredtem belőle? :))
Szóval egészen odáig jutottam, hogy már ötletem is van, mert igazándiból random képet eleget készítek, nekem szükség van arra, hogy legalább egy tulajdonságát meghatározzam a sorozatnak. HA BELEKZDEK. Mert még mindig itt toporgok gyáván, hogy és mi van ha nem megy? Nyilván lesz olyan nap, mikor elutazok, vagy nem lesz net, vagy beszorulok a liftbe és nem működik a telefon és ottragadok, vagy reggel nem találom az akkutöltőt... szóval 1001 oka lehet annak, de minimum 365, hogy miért ne sikerüljön. Azt pedig utálnám. Másrészről viszont egy év múlva a kezemben lenne 365 ilyen-olyan fotó, talán lenne köztük pár jó is, és ez mekkora jó dolog lenne!
És akkor még bennem a kérdés: mikor kezdjem, január 1-én lett volna a legjobb, innentől nem tudom mihez kötni, de talán ez nem akkora baj. Majd úgy fog elindulni, mint a fogyókúrák általában: holnap :))) Ami viszont a nagyobb dilemma, hogy hova tölteném fel? A flickr eddig nekem olyan válogatott képeknek való hely volt, nem vagyok benne biztos, hogy ebbe most beszúrnék minden nap egy olyan képet, ami lehet nagyon rossz is. Itt meg ugye amúgy is posztolok eleget... elolvasnátok, megnéznétek többet is egy nap? Vagy ezentúl nem lenne időm írni másról? Szeretném én ezt? Vagy indítsak egy másik tumblr blogot neki? Ötlet? Javallat? Biztatás?

Hmm mi legyen?

Kopár a fa

Kopár a fa
a ház előtt.
Eső veri
a háztetőt.

Szél verdesi
az ablakot.
Csak néha látsz
egy kis napot.

Az is halovány
és öreg,
orrán felhőből
szemüveg.

Alacsony égen
hajladoz,
alig van ébren:
szunnyadoz.

El-elbóbiskol
az öreg,
és olyankor
a szemüveg

lecsúszik - nézd:
a tó jege,
az alvó nap
szemüvege.

/Kányádi Sándor/

10 másodperc

09:51:06














09:51:14














09:51:15














09:51:16

Színes utazás

Csöndködmön

A köd, mint a vatta a város fülében, úgy nyeli el a hangokat. Az alábbi fotók csendesek lesznek. Nem hallani rajtuk az autózajt, a léptek hangját, a szirénákat, a csevegést. Semmit. Illetve valamit mégis. De ahhoz oda kell figyelnünk jobban.

Fotógömb

Flickr galériával rendelkező fotósoknak (de persze másnak is) kellemes kis szórakozást nyújthat a taggalaxy. Írjunk be valami tag-et, ezt aztán lehet szűkíteni a felkínált további tag-ekkel. A címkék kis bolygóként keringenek és ha úgy érezzük eléggé szűkítettük a kört, akkor az egyik bolygó felülete tele lesz flickr fotókkal, amit aztán ide-oda pörgethetünk. Pár percig el lehet vele lenni, én a half és portrait (mi más) tag-ekkel ezt a kis gömböt kaptam:

Újévi nemfogadom

A szívemre teszem a kezem és nem fogadom meg, hogy nyárig lefogyok 4.5 kilót, hogy elmosogatok mindig, mielőtt eléri a szennyesedény a mosogató peremét, nem fogadom meg, hogy sportolni fogok, nem fogadom meg, hogy lefele tartom a vázat miközben objektívet cserélek, nem fogadom meg, hogy megtanulok lekvárt főzni és valamilyen hangszeren játszani, továbbá nem fogadom meg, hogy annyi pénzt fogok keresni, hogy tudjak venni egy 5D-t, nem fogadom meg, hogy éjjel egykor nem köszönök rátok cseten, hogy most már feküdjetek le, nem fogadom meg, hogy rendszeresen el fogom küldeni a számlákat a könyvelőnek, azt sem, hogy amikor fáj a fogam azonnal orvoshoz megyek, nem fogadom meg, hogy kevesebbet layerezek és azt sem fogadom meg, hogy csak a jó fotókat teszem fel.
Idén csak egy elhatározásom van. Hogy hiszek a jóban.

Mese egy hósétáról

Egyszer volt, hol nem volt, egy reggel elindult két fotós, hogy nyakukba vegyék a várost. Fehér takaró borította az utcákat, az emberek még nem merészkedtek ki meleg otthonukból, csak pár idősebb néni és bácsi vágott neki a széllel metszett sikátoroknak. A jégcsapok ráérősen feszítettek az ereszaljakon, a madarak a falak tövében kerestek menedéket. Peti előre figyelmeztette Juice-t, hogy készüljön fel a kemény próbatételre, mert nem vidámparkban lesz része, de Juice hebrencs kislány volt, ezért otthon hagyta a zsebkendőjét, és vékony csizmáján hamar áthatolt a hideg idő csontos ujja. Szerencsére Petinél volt pótzsebkendő, Juice pedig a lehető legtovább küzdött a hideg okozta fájdalommal, amiért később forraltboros kitüntetésben részesült. Ahogy teltek az órák, az emberek megjelentek megannyi színes foltot rajzolva a fehér városra. Sokan szánkót húztak maguk után pöttöm emberekkel a fedélzetükön, de volt aki csak ugyanúgy tett mindent, mint akkor, mikor egyáltalán nem fehér, hanem szürke vagy másmilyen színű az élet. Petinél és Juice-nál volt 1-1 érdekes masina. Tégla alakú dobozaik elején egy tubusba rejtett üveg csillant meg néha és ha ezt a masinát ráirányították valamire és megnyomták a téglán található kis gombot, akkor a szerkezet kattant egyet és varázsütésre belekerült a szakasztott mása a dolognak a doboz belsejébe. Peti tégláján Pentax felirat áll, Juice-én meg Canon. Mindkét szerkentyűnek Japánban van a hazája, a Pentax az idősebb, már 1919-től létezik és Asahi Kogakuként született. A Canon története kicsit később, 1933-ban kezdődött egy tokiói lakás 3. emeletén, ahol Goro Yoshida pár társával létrehozott egy laboratóriumot. Az ő leánykori neve Kwanon volt (mármint a gépé, nem Yoshidáé). Szóval ezekkel a különleges szerkezetekkel a nyakukban küzdött a két pajtás az elemekkel (és a merülő akkukkal).
Én hozzájutottam pár képhez a sétáról, most megmutatom őket.
Még a villamos is aluszik...














Régi hangulatban





















Te melyik úton mennél?








A hegytetőn














A Kwanonnal Petiről...














És az Asahival Juice-ról...

Gyere le velem, legyere a föld alá!

Mielőtt velünk utazna Zazi a 4-es metrón, még gyorsan végigcsoszogtunk a Duna alatt húzódó nagy hernyóban, melósnak és melós nőnek álcázva a kobakjainkban. Többekkel azt beszéltük, hogy ha egyedül lemehetnénk fotózni, na az jobb lenne, de azért így is érdekes volt a séta, megkockáztatom még gép nélkül is érdekelt volna a téma.
Azért hoztam pár fotót.

A leereszkedés





















Valaki itt már csak árnyéka volt önmagának (konkrétan PPéter)














Sejtelmes fényekben U.M.f., azaz Attila














Csak bokeh














Ez az absztrakt lesz a fejünk felett














És itt fogunk szántani a metrókészülékkel egyszer csak

From me to You

Ez itt a 2009-es fotótermésem összegyűjtve. Szerintem érdemes csinálni egy ilyen kis leltárt, nekem az összes kép felidéz valamit arról, hogy mik történtek velem az évben, ha később előveszem, akkor eszembe jut minden. :)

photos_2009_by juice from juice on Vimeo.