Őszintén szólva kicsit kiveszi az erőmet a 365 kocka. Amellett, hogy mostanában szerencsére egyre több munkám van (adnak pénzt azért, mert fotózok... hehehe tudom-tudom én is nevetek rajta néha) a magamnak készített képek 98%-a négyzetes vágás áldozataként végzi. Többet fotózok, mint valaha, és úgy érzem ez nem látszódik. Pedig minden egyes nap publikálok egy képet. Csak hát emiatt most a galériámba és ide a blogra nem jut annyi minden. Néha az is előfordul, hogy mesélnék egy-egy kockáról, hogy hogy s mint született, de nem szeretek többszörösen közzétenni képeket, nehogy a végén megunjatok. Most viszont tavaszodik és ez azt jelenti, hogy a maki felkerült a vázra, én felvettem a játszófarmeremet és végigmásztam a szigetet pár tízmilliószor lefényképezett virágfotóért. Vagy ha nem is fotóért, de magáért az érzésért. Ez olyan amit szeretek csinálni. Ezek jelentéktelen képek, de ezeknek a fotózása közben megtanulhatjuk észrevenni azt, amit más nem vesz észre. Aztán jöhetnek az igazi fotók. A lényeg, hogy ez a bejegyzés tudjátok miért készült?
Mert szerintem tavasz.
Szerintetek?
Kékes borostyánnal... olyan kibújós
Ők így élnek... mintha igyekeznének felfelé a falon :)
Az elmaradhatatlan hóvirág
A színek megérkeztek, együnk belőlük!