péntek, december 23, 2011

Boldog, békés ünnepeket kívánok!

Kedves olvasóim!

Legyen örömteli Nektek ez a pár nap ami előttünk áll, mindenkinek szép
ünnepeket kívánok!
juice


szerda, december 14, 2011

M4 kaleidoszkóp

A 4-es metró építése során leszivárgott rengeteg fotósból biztosan más-más hangulatot csalnak elő az alagutak, szerintem sokan azonnal a szép absztrakt gyűrűket fedezik fel. Amikor először jártam lent, rám az újdonság erejével hatott ez a félkész(nek közel sem mondható) földalatti építkezési terület, ezért általánosságban figyeltem mindent és a rossz fényviszonyok ellenére is próbáltam minél többféle dolgot dokumentálni, most viszont a legtöbb expóm a kanyargós, sín nélküli járatokra ment el. Letöltés után káprázott is a szemem a sok egyforma képtől és már láttam is mi lesz ebből: hát kaleidoszkóp!





csütörtök, december 08, 2011

szerda, december 07, 2011

Mudár

Ritkán van alkalmam természetfotót készíteni, ezt is szaladtamban kaptam el a camargue-i ornitológiai parkban, ahol inkább flamingók vannak, úh. én nagyon örültem amikor egyszer csak leszállt elém egy rövid lábú madár. Sajnos nem várta meg az élességállítást, ezért ez az egyetlen felvételem róla, de ennek is örültem és sokadszorra is megfogadtam magamnak, hogy egyszer elmegyek egy daruhúzásra vagy valamilyen madaras helyre fotózni. Nagyon nagy türelem kell hozzá, viszont hatalmas lehet az öröm, ha készül egy jó felvétel, márpedig nekem ez a fajta öröm a legbecsesebb.



szerda, november 30, 2011

Photofools

Egy korábbi bejegyzésben már néhányan rákérdeztetek, hogy mit takar a Photofools logó a képeken, hát most itt az ideje, hogy végre lerántsam a leplet a fotóbolondokról.










A Photofools egy olyan fotóműhely lesz, ahol szívesen látunk majd egyaránt fotósokat és fényképészeti szolgáltatásra igényt tartó megrendelőket is. A honlapunk még friss és ropogós, rengeteg teendő van még vele, de folyamatosan bővítjük és tesztelgetjük, hogy minél kényelmesebb legyen rajta a böngészés. Jó ideje ülünk már a terveken, de most úgy döntöttünk, hogy jobb elindítani a weboldalt is és mindent ami a Photofools-szal jár, legalább nyomás alatt nő a pálmánk. A fotózáson kívül, ami eddig a fő profilunk volt, tervezzük, hogy sok érdekességgel szolgálunk majd fotós barátainknak, ismerőseinknek, fotózni vágyóknak is. Remélem a rengeteg ötletből minél többet meg tudunk valósítani és szívesen vesszük az észrevételeket, igényeket is. Nem véletlen, hogy most még semmi konkrét dolgot nem árulok el, annyit viszont ígérhetek, hogy ezután is örömmel és lelkesedéssel folytatjuk a fotózást, akár két fotóbolond.
Honlapunk: www.photofools.hu
Facebookon is hamarosan megjelenünk!

hétfő, november 28, 2011

Advent

Idén saját készítésű koszorúval leptem meg a családot. Na jó, nem lepődtek meg, hiszen ott készült a szemük előtt, de végül így is örömet okozott. Hirtelen a nyakamon lett a tél, meg az ünnepek, úh. valószínűleg kicsit keveredni fognak mostantól a téli-nyári képek (és akkor szerencsétek is van, mert ősszel nem fotóztam).
Tegnap volt advent első vasárnapja, kezdődjék tehát a várakozás.

csütörtök, november 17, 2011

Ívek, imák, szerelmek

Provence építészetéről mindenkinek a pasztell színű spalettás kis házikók jutnak eszébe, éppen ezért most mást mutatok. Három különböző helyen három igazi turisztikai látnivaló (még a franciáknak is), melyből kettő római, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy most az ívekre építettem fel (mennyire szellemes, hogy az építeni szót használom, igaz?) a tematikát.

Arles
Arles egyetlen negatívuma, hogy szinte lehetetlen parkolót találni és ha végre sikerült, utána nagyon nehéz elhagyni a várost egy Polskinál nagyobb járművel. Ezt leszámítva vendégmarasztaló atmoszférával bír, beleélhetjük magunkat, hogy II. Constantinus és Van Gogh lábnyomában járjuk a szűk utcákat, és Christian Lacroix parfümjének illatát szívhatjuk magunkba. Nekünk fotósoknak különlegességet jelenthet a júliusban megrendezett Fotóművészeti Fesztivál is, csak győzzünk eljutni ide.

Arles-i amfiteátrum. Érdemes rákattintani és nagy méretben szemlélni.









Pond du Gard
Ez a római kori vízvezeték Franciaország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. Összesen 52 ívet számolhatunk meg rajta (6 alul, 11 középen és 35 felül). Régen át lehetett sétálni a felső szinten, magán a vízvezetéken, ez ma már nem lehetséges, ellenben az alsó gyalogos hídról is gyönyörű a kilátás a folyóra és a környezetre. A rengeteg látogató ellenére nincs zsúfoltság (legalábbis ősszel), a sétaút mentén leereszkedhetünk a folyóhoz, ahol jókat lehet szusszanni és elmélázni a világ és a folyó folyásán.
A Pond du Gardról egy retró képeslappal tértem haza.














Abbaye de Saint-Roman
Nekem ez volt az egyik legnagyobb meglepetés az úton. Valahogy nem gondoltam arra, hogy ilyen ősi misztikus helyre is elvisz majd kísérőnk. Közel a Pond du Gardhoz található egy kőszikla, ami messziről semmi különöset nem ígér, de ahogy felgyalogol hozzá az ezernyi csigától hemzsegő szűk és kacskaringós úton a kedves turiszt, akkor már látja is, hogy miben áll a különlegessége. Ebben a sziklában laktak. A réges-régen itt élt szerzetesek és remeték is szerették az íveket, ugyanis számos boltozat van a sziklákba faragva. A zegzugos sziklalakok és sziklatermek között kicsit ijesztő látványt nyújtanak a földbe vájt sírok, már csak a méretüknél fogva is. Mintha törpéknek készültek volna. A kilátás nagyon szép a szikla tetejéről, ott kicsit megnyugodhatna az ember, de ott még több sírhely tátong, jelenleg szerencsére csak esővízzel telve némelyik. Igazán különleges élmény, ha valaki a Pond du Gardnál jár, ezt sem szabad kihagyni.
És egy fotó a troglodita monkok által ívelt falakról.















Az ízek ívek és az imák megvoltak, a szerelem meg úgy is körülvesz minket. Mindhárom helyről hozok még kevésbé ívelt fotókat is.

kedd, november 15, 2011

Agancs

Tudom nehéz kivenni, hogy mi van a képen, de nekem éppen emiatt tetszik. A vízből félig kilógó faág a tükröződéssel kicsit megzavarja a szemet. Nekem olyan mint egy agancs. Akkor lenne nagy szám, ha ülne az ágon valami hatalmas csőrű egzotikus magár, ami (én az állatokra mindig inkább azt mondanám, hogy aki) éppen elkap egy páracseppes szivárványos szitakötőt. De hát üres. Így üresen viszont bármit elképzelhetünk, amit feltűznénk egy agancsra. Például egy bécsi fánkot.

szerda, november 09, 2011

A leggyorsabb taxik városa

Marseille Franciaország második legnagyobb városa. Én csak a kikötőjét láttam, meg a Notre Dame-tól letekintve félig madártávlatból ezt a nyüzsgő hangyabolyt, de lenyűgöző látványt nyújtott. Azt hiszem életem legerősebb szelét éltem itt át, többször biztos voltam benne, hogy ha egy kicsivel is nagyobb lenne a kendőm, akkor elvitorlázhatnék vele gond nélkül. Nem tudom, hogy a szél miatt volt-e vagy egyébként is mindig ilyen, de a legkékebb kékek élnek bennem erről a helyről. Olyan szikrázó volt minden. Teljesen más hangulata volt, mint a többi provence-i városnak, de hát ez a méreteinél fogva kötelező is.

 Tudom kékekről beszéltem, de ezt az egy jelenetet már ott a helyszínen is így képzeltem el feldolgozva.





















Csalás és ámítás, de úgy gondoltam, hogy a távlatokat, méreteket jobban tudom érzékeltetni ezzel a tilt-shift-es hatással. Nem is beszélve arról, hogy kevésszer nyílik alkalom így felülről fotózni egy várost, vagy tengerpartot, aminek jól áll ez az effekt.

If vára, amit Monte Cristo grófja ismer a legjobban












A kikötő















A város















Mögöttem a kikötő















Itt meg éppen készülök elrepülni a francia szelek szárnyán (Peti örökítette meg a pillanatot)


péntek, november 04, 2011

Egyél csigát!

Ez a felkiáltás Harry Potter világában egy átok, a franciáknál viszont lehet, hogy csak egy kedves invitálás ebédhez. Folytatva provence-i képes beszámolómat elkerülhetetlenné vált külön posztot szentelni a csigáknak, mert valahogy nagyon sok került a fényképezőgépem elé. Szóval egyetek csigát!






csütörtök, november 03, 2011

Üdvözlöm Áts Ferit!

Most egyébként is beteg vagyok, nyomi vagyok, csupa kisbetűvel írom a nevem, épp kapóra jön egy bejegyzés a Füvészkertről. Utoljára két éve jártam itt, és már akkor is felüdülést jelentett a budapesti betonrengetegből bemenekülni ebbe a nem túl nagy méretű, de annál kellemesebb időtöltést ígérő kertbe. Azóta ráadásul sok mindent felújítottak és rendbe hoztak, így csak ajánlani tudom, hogy még szaladjatok ki, amíg tart ez a kellemes őszi idő. Remek kikapcsolódás egy olyan délelőttre vagy délutánra, amikor hosszabb program nem fér bele a napirendbe, de jól esne egy kis séta igazi fűk és igazi fák között.

Nekem az ázsiai kert a kedvencem















A növényházakban különleges és szép látnivalók várnak






















A sétautakon érdemes lefele is nézni





















És felfele is















Jó sétát!
Aláírás: nemecsek juice

hétfő, október 31, 2011

Angyalok és szentek

Valahogy éppen úgy jött ki, hogy a provence-i képek között is találtam a mindenszentek és halottak napjához illő fotókat. Nálunk a halottak napja soha nem volt annyira szomorú megemlékezés, mivel apukámnak aznap van a szülinapja. Hát igen. Nem mondom, hogy nem szoktunk ezzel viccelődni, de mi mást tehetnénk?
Marseille-ben a Notre Dame de la Garde székesegyházban készültek a gyertyás-mécseses fotók, az angyal pedig az épület lépcsője mellette néz le a városra.


vasárnap, október 30, 2011

Vincent

Ha csak egy kicsi érdeklődés is van az emberfialányában a művészetek iránt, szinte elkerülhetetlen, hogy Provence-ban járva ne fusson össze valami Van Gogh-os dologgal. Márpedig bennem van érdeklődés, de szerencsémre a programban egyébként is benne volt a Saint Rémy de Provence-ban található szanatórium meglátogatása, ahol egyfülű művészünk időzött 1889-ben. Ha le tudnám festeni a benyomásaimat, megtenném, de így csupán néhány fotó készült.












Mivel ottjártunkkor már elvirágzott a levendula, muszáj voltam reprodukálni csak így magamnak, hogy mégis hogy nézne ki augusztusban.
















Van Gogh témájának címe: Szék és pipa
Juice témájának címe: Szék és motyó



















































És Vincent Van Gogh nem lenne Vincent Van Gogh (azaz Vincent Nincs Gogh lenne) napraforgók nélkül.
A fényképek a szanatórium kertjében készültek.

















csütörtök, október 27, 2011

Provence

Már egy ideje megjöttünk Franciaország eme nehezen körülhatárolható régiójából, mégis csak egyetlen fotót dolgoztam fel sokáig míg eljutottam oda, hogy egyáltalán végignézzem az egész kollekciót. Most meg sem próbálom megsaccolni hány fénykép született, de nagy részük inkább csak olyan emlékidéző jelenet lett. Úgy tűnik az idei utak tényleg a pihenésünket szolgálták, nem pedig a múzsa csókja lebegett a kameráink előtt.
Ezt az utamat a toszkán beszámolóval ellentétben nem napokra fogom lebontani, hanem témákra. Úgy fogok belekapni 1-1 dologba, ahogy előttem is csak felvillantak rövid percekre, hiszen a rengeteg látnivaló most még csak kóstoló volt számomra. Remélem még visszatérek jobban megízlelni ezt a mesés vidéket.
Első képeslapom Arles-ban készült. Ez egy olyan utcakép, amely hűen tükrözi a gyakran színpadra illő hangulatot.


kedd, október 25, 2011

Három a lány

Még kora tavasszal kezdtem el alvómaszkos sorozatomat és ennyi időnek kellett eltelnie, mire be tudtam fejezni az utolsó megálmodott fotót. Igaz, hogy 1-1 ilyen saját örömre készített projektből szokott hátramaradni pár kép, aminek feldolgozásához csak később kapok ihletet, de ebben az esetben nem az ihlet hiányzott, hanem a helyszínen kapkodtam el a dolgokat. Legközelebb pontos méricskélés után fogok ilyen jellegű kreációhoz hozzákezdeni, mert csak annyit mondhatok, hogy ennek a hármasnak a retusálása rémálom volt. Mindenesetre elkészült végre és most nagy az örömöm.
Köszönet a stábnak.
modell: Balázs Dóra
stylist: Kovács Petra
fények: PPéter

hétfő, október 24, 2011

Szimmetrikus portré

Julian Wolkenstein Symmeytrical Portraits című sorozata bejárta a világhálót (egy általánosan elterjedt kérdésre-feltételezésre reagált,  miszerint tényleg szebb és vonzóbb egy szimmetrikus arc?). A legtöbben szerintem azt valljuk, hogy az aszimmetria adja meg mindenki egyéni saját karakterét, báját, amitől sokkal izgalmasabbá válik, természetesen ettől még lehet hogy szebb lenne szimmetrikusan, bár én a képeket nézve úgy látom, hogy még ez sem igaz mindenkinél, sőt. Kedves sminkes (és már majdnem fodrász) Anna barátnénk kért meg, hogy készítsek róla egy ilyen szimmetrikus portrét, aminek nagyon örültem, mert kíváncsi voltam, hogy valójában hogyan fest a dolog egy olyan személynél, akit személyesen ismerek. (Sőt megjött a kedvem, hogy magamon is kipróbáljam). Az eredeti elképzelésen annyit változtattam, hogy középre elhelyeztem az eredeti portrét is összehasonlításképpen.

vasárnap, október 23, 2011

Who's that girl?

Erről a képről most ez az egyszerű kérdés jutott eszembe. Vannak mondatok, melyekhez nekem mindig társul valami kép vagy hang, ehhez éppen Madonna azonos című száma, amit most el is dúdolgatok magamban. Ez az utolsó fotóm a toszkán útról, lassan jöhetnek a provance-i benyomások.

péntek, október 07, 2011

Az élet rendje

Bóbi: nekem délután aludnom kell, ez az élet rendje.
Ezután tényleg elaludt, majd mikor felébredt:
B: álmodtam szépet
anyu: mit álmodtál?
B: Gabit
a: és mi történt?
B: fényképész volt... és fényképezett





















Én csak azt kívánhatom, hogy váljon valóra a kisember álma :)

hétfő, október 03, 2011

A zöld

A zöld szín az egyik kedvencem, 2-3 évvel ezelőtt szerintem csak zöld színű kiegészítőket vettem a sáltól elkezdve a táskán át a gyöngyökig. Negatívumként szinte csak az jut eszembe róla, hogy amikor túl sok banánturmixot iszunk, akkor zöld lesz az arcszínünk, esetleg néhány ételen megjelenő zöld szín jelentheti azt, hogy még éretlen, vagy éppen az adott kaja indulásra kész (a saját lábán, ahogy anyukám mondja), de ezeken kívül szinte csak jó dolgokat idéz számomra.
Nyugtató hatása van, pihenteti a szemünket, oldja a görcsöket ugyanakkor inspirál is. Ha zöldet látsz: mehetsz, a hazafiak kedvéért a zászlónkban is megtalálható, van akit a zöldhasú hoz lázba,  én pl. a frissen nyírt fű zöld illatáért vagyok oda.
A zöldalma az egy jó zöld dolog a zöld dolgok közt (van aki pl. zöldalmácskának hív engem, amit nagyon szeretek :))


kedd, szeptember 13, 2011

A sárga

A sárga színről sokminden eszünkbe juthat, pl. az irigység vagy a betegség, de többnyire mégis pozitív dolgokhoz szoktuk kötni, hiszen a legvidámabb dolog a világon a NAP, ami éppenséggel sárga (vagy legalábbis annak látjuk). Figyelemfelkeltő szín, talán ezért visel sok virág sárga sziromszoknyát, és minket embereket is energiával tölt fel. A fotózásban is biztos van valami jelentése annak, hogy ki milyen színhőmérsékletű képeket készít, én pl. kimondottan szeretem meleg tónusú portrékat. Az abszolút sárga színű gyümölcs valószínűleg a citrom ízű banán, az én személyes kedvenc árnyalatom a borostyán, a Photoshopban pedig a következő számokkal csalogathatjuk elő az RGB színpalettán: 255 255 0
Ha ezek után kedvet kaptatok egy kis sárgához, akkor az alábbi fotókat csatolom az érzéshez.