szerda, július 27, 2011

Kiállítás - program croissant mellé

Egy olyan kiállítást szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, melynek fotói között történetesen szerepel az én egyik képem is, de őszintén szólva nem emiatt, hanem több másik alkotás miatt érdemes megnézni. Mivel lütyő módon teljesen megfeledkeztem a megnyitóról és valahogy senkit sem sikerült idejében meghívnom, ezért egyedül vettem részt rajta, de így teljes elfogulatlansággal tudtam végigmustrálni a felhozatalt és a végső konklúzióm az volt, hogy jó társaságba keveredtem! A Három Hét Galéria írt ki egy pályázatot, melyre beküldtem egy emergency stílusban elkészített képet, amin nem volt időm finomítani kedvem szerint, ezért nem is gondoltam, hogy bekerül. Nem is került be, de aztán mégis, mert a galéria vezetőjének megtetszett és most ott virít a falon. Munkácsi Márton Tréfa a reggelihez című képére kellett reflektálni, ami igen sokszínűen sikerült a pályázóknak. Volt aki tökéletesen reprodukálta a jelenetet és volt aki teljesen elrugaszkodott a téma szó szerinti értelmezésétől, mindenesetre kiváló munkák születtek, én csak pislogtam, hogy mennyire színvonalas kiállítási anyagot állítottak össze.






















A kiállítás szeptember 18-áig látogatható a 11. kerületben a Bartók Béla út 37. szám alatt.

hétfő, július 25, 2011

Toszkána 2011 - Teatro del Silenzio

Már írtam itt a blogomban a Teatro del Silenzióról és olyan szerencsém van, hogy idén is láthattam az újabb színes installációt. Ráadásként nagyon szép felhőket is kaptunk az égre, amik tejszínhabként csücsültek a tájon, igazán vendégmarasztaló látvány volt.

hétfő, július 18, 2011

Toszkána 2011 - Siena

Siena meglepetés volt. Nagyon kellemes emlékeim voltak róla a látnivalók miatt, ráadásul az egyik kedvenc kendőmet is itt szereztem be évekkel ezelőtt (ami lássuk be egy nőnél nem elhanyagolható érzelmeket vált ki). Szóval pozitív hozzáállással érkeztem és mivel sok új dolgot fedeztem fel, ezért ez a jó érzés csak fokozódott. Sienában is vannak jellegzetes épületek, terek, események, de én most csak apróságokat mutatok. Összefoglalva bennem olyan érzést keltett, mintha egy királyi udvart szolgáló mutatványosokkal teli díszlet lenne, szomorú típusú embereknek kifejezetten ajánlom vidámodás céljából.

Az utcákat egy udvari bolond fejfedőjére emlékeztető lámpák díszítik.















Az aranyember már évekkel ezelőtt is forgatta végeláthatatlan hosszú filmjét.















A gyertyás üzletben nem csak vásárolni lehet, hanem végig lehet kísérni a készítés minden fázisát.

kedd, július 12, 2011

Toszkána 2011 - Volterra

Volterra. Most elgondolkodtam, hogy meséljek-e arról, hogy ez egy etruszk város, vagy poénkodjak az alabástrom bányászat és az alabástrom bőrű turisták összefüggéséről, vagy találgassak-e, hogy a fosszíliák vonzzák-e a kőhalászokat, de valahogy most túl meleg van ehhez, úh. csak nézzük a képeket. :)

Kívülről a város















A pizzán kívül a teregetés is nagyon olasz





















Belső udvar

kedd, július 05, 2011

Toszkána 2011 - Follonica

Az esős firenzei nap után a tengerpartra mentünk bizakodva, de azért kétségek között. Mikor megérkeztünk nagyon fújt a szél, nem is hittük, hogy tudunk valamit kezdeni magunkkal, de aztán észrevétlenül egyre jobban és jobban éreztük magunkat, fotózgattuk egymást, majd a langyos tengerben kötöttünk ki, ahonnan aztán ki sem akartunk jönni, hiszen jobb idő volt a vízben, mint a parton.

Bő Derék (nem vagyok modellalkat, úh. a fotósalkatommal rémisztgetlek benneteket :))
fotó: Peti
















Tengerparti hangulatok

hétfő, július 04, 2011

Toszkána 2011 - Firenze

Firenze nem egynapos város. Egy nap alatt csak kedvet kaphat hozzá az ember, vagy akár el is veheti a kedvét attól, hogy visszanézzen. Írhatnánk ellene-mellette listát is akár, ha ez valóban befolyásolna minket, vagy hagyatkozhatnánk a véletlenre is, hogy elvetődünk-e még ide. Az én listámon a következők lennének:
ellene: tömeg
mellette: a tömegen kívül minden.
Ez most olyan, mintha nekem így könnyű lenne döntenem (és hát igen, ha valaki el akarna vinni Firenzébe, annak nem kellene sokáig könyörögnie), de azért sok függ a hangulaton. Mi most kifogtunk egy akkora esőt, hogy mozdulni sem tudtunk az eresz alól, viszont ha 40 fok van, akkor is nagyon fárasztó a város, igaz fagyival meg hűtött kókusszal jobb vigasztalódni, mint ernyővel. Én így is nagyon szeretem ezt a várost, de jobban szeretném, ha lenne rá egy hetem vagy egy hónapom. Lakva ismerkednék meg vele, mert így állandóan csak belekóstolok és egy harapás után elveszik tőlem, én meg éhes maradok.
San Miniato templom















Teríték dómmal















Fotó a fedezékből















Ponte Vecchio, a kikerülhetetlen látnivaló

péntek, július 01, 2011

Toszkána 2011 - San Gimignano

San Gimignano igazi csemege a környék egyéb (szintén lenyűgöző) városai között. Szerintem lehetetlen vállalkozás ide úgy bemenni (igen bemenni, az olasz városok még őrzik városállam kinézetüket, szinte az összesbe egy nagy kapun át vezet az utunk), hogy ne legyen színültig tele turistával, de talán érdemes egy ködös januári reggelen próbálkozni, hátha...
Szóval miután leküzdöttük gyűlöletünket embertársainkkal szemben, akik képesek voltak ugyanarra a hétre kivenni szabadságot, mint mi, utána haladéktalanul bele kell feledkeznünk a nézelődésbe! Tornyokat látunk (úgy is nevezik, hogy a tornyok városa), hiszen ez volt a középkori Manhattan, ahol a hivalkodás megnyilvánulásának elsődleges eredménye volt a lakótornyok egymást felülmúló emelése.
Ha mindennapi, átlagos érdeklődésű nézelődők vagyunk, akkor az nyűgöz le, hogy mennyire megmaradt itt minden a középkori formájában. Ha filmimádók vagyunk, akkor látjuk Szent Ferencet magunk előtt, ahogy az egyik tetőn mászkál, ha pedig hedonisták vagyunk, akkor pénztárcánk tartalmát különböző bőr termékekre és a világ legjobb fagyijára költjük.

Eső utáni vidám utcakép
















A poháron látható felirat nem puszta reklámfogás, valóban itt található a többszörös világbajnok fagyizó, ahol harmadszor volt szerencsém enni a világ legjobb pisztácia fagyijából és remélem ez még rengetegszer meg fog ismétlődni.















Minden városban ki vannak aggatva lobogók, úgy tűnik San Gimignanónak az olvasó sas volt a jele az óvodában.