péntek, július 01, 2011

Toszkána 2011 - San Gimignano

San Gimignano igazi csemege a környék egyéb (szintén lenyűgöző) városai között. Szerintem lehetetlen vállalkozás ide úgy bemenni (igen bemenni, az olasz városok még őrzik városállam kinézetüket, szinte az összesbe egy nagy kapun át vezet az utunk), hogy ne legyen színültig tele turistával, de talán érdemes egy ködös januári reggelen próbálkozni, hátha...
Szóval miután leküzdöttük gyűlöletünket embertársainkkal szemben, akik képesek voltak ugyanarra a hétre kivenni szabadságot, mint mi, utána haladéktalanul bele kell feledkeznünk a nézelődésbe! Tornyokat látunk (úgy is nevezik, hogy a tornyok városa), hiszen ez volt a középkori Manhattan, ahol a hivalkodás megnyilvánulásának elsődleges eredménye volt a lakótornyok egymást felülmúló emelése.
Ha mindennapi, átlagos érdeklődésű nézelődők vagyunk, akkor az nyűgöz le, hogy mennyire megmaradt itt minden a középkori formájában. Ha filmimádók vagyunk, akkor látjuk Szent Ferencet magunk előtt, ahogy az egyik tetőn mászkál, ha pedig hedonisták vagyunk, akkor pénztárcánk tartalmát különböző bőr termékekre és a világ legjobb fagyijára költjük.

Eső utáni vidám utcakép
















A poháron látható felirat nem puszta reklámfogás, valóban itt található a többszörös világbajnok fagyizó, ahol harmadszor volt szerencsém enni a világ legjobb pisztácia fagyijából és remélem ez még rengetegszer meg fog ismétlődni.















Minden városban ki vannak aggatva lobogók, úgy tűnik San Gimignanónak az olvasó sas volt a jele az óvodában.

2 megjegyzés:

dorc írta...

tetszik, hogy a képek által Mi is élvezhetjük a látnivalókat:) Az esernyős kép a kedvencem a fagyitól meg a nyálam csorog... Idő kellett míg rájöttem, hogy egy-egy utazás során sokkal jobb látnivalókat és kellemesebb érzést engednek a csendesebb helyiek által látogatott helyek, mint a mindenhonnan visszaköszönő turista látványosságok. Oké, tudom, azért vannak olyan nevezetességek amik önmagukban is bámulatosak.

juice írta...

szerintem a turistáskodásban az a legjobb, hogy elengedheti magát az ember, készíti magának az emlékképeket, és ha néha becsúszik egy-egy igazi fénykép, annak csak örül :)