szerda, november 30, 2011

Photofools

Egy korábbi bejegyzésben már néhányan rákérdeztetek, hogy mit takar a Photofools logó a képeken, hát most itt az ideje, hogy végre lerántsam a leplet a fotóbolondokról.










A Photofools egy olyan fotóműhely lesz, ahol szívesen látunk majd egyaránt fotósokat és fényképészeti szolgáltatásra igényt tartó megrendelőket is. A honlapunk még friss és ropogós, rengeteg teendő van még vele, de folyamatosan bővítjük és tesztelgetjük, hogy minél kényelmesebb legyen rajta a böngészés. Jó ideje ülünk már a terveken, de most úgy döntöttünk, hogy jobb elindítani a weboldalt is és mindent ami a Photofools-szal jár, legalább nyomás alatt nő a pálmánk. A fotózáson kívül, ami eddig a fő profilunk volt, tervezzük, hogy sok érdekességgel szolgálunk majd fotós barátainknak, ismerőseinknek, fotózni vágyóknak is. Remélem a rengeteg ötletből minél többet meg tudunk valósítani és szívesen vesszük az észrevételeket, igényeket is. Nem véletlen, hogy most még semmi konkrét dolgot nem árulok el, annyit viszont ígérhetek, hogy ezután is örömmel és lelkesedéssel folytatjuk a fotózást, akár két fotóbolond.
Honlapunk: www.photofools.hu
Facebookon is hamarosan megjelenünk!

hétfő, november 28, 2011

Advent

Idén saját készítésű koszorúval leptem meg a családot. Na jó, nem lepődtek meg, hiszen ott készült a szemük előtt, de végül így is örömet okozott. Hirtelen a nyakamon lett a tél, meg az ünnepek, úh. valószínűleg kicsit keveredni fognak mostantól a téli-nyári képek (és akkor szerencsétek is van, mert ősszel nem fotóztam).
Tegnap volt advent első vasárnapja, kezdődjék tehát a várakozás.

csütörtök, november 17, 2011

Ívek, imák, szerelmek

Provence építészetéről mindenkinek a pasztell színű spalettás kis házikók jutnak eszébe, éppen ezért most mást mutatok. Három különböző helyen három igazi turisztikai látnivaló (még a franciáknak is), melyből kettő római, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy most az ívekre építettem fel (mennyire szellemes, hogy az építeni szót használom, igaz?) a tematikát.

Arles
Arles egyetlen negatívuma, hogy szinte lehetetlen parkolót találni és ha végre sikerült, utána nagyon nehéz elhagyni a várost egy Polskinál nagyobb járművel. Ezt leszámítva vendégmarasztaló atmoszférával bír, beleélhetjük magunkat, hogy II. Constantinus és Van Gogh lábnyomában járjuk a szűk utcákat, és Christian Lacroix parfümjének illatát szívhatjuk magunkba. Nekünk fotósoknak különlegességet jelenthet a júliusban megrendezett Fotóművészeti Fesztivál is, csak győzzünk eljutni ide.

Arles-i amfiteátrum. Érdemes rákattintani és nagy méretben szemlélni.









Pond du Gard
Ez a római kori vízvezeték Franciaország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. Összesen 52 ívet számolhatunk meg rajta (6 alul, 11 középen és 35 felül). Régen át lehetett sétálni a felső szinten, magán a vízvezetéken, ez ma már nem lehetséges, ellenben az alsó gyalogos hídról is gyönyörű a kilátás a folyóra és a környezetre. A rengeteg látogató ellenére nincs zsúfoltság (legalábbis ősszel), a sétaút mentén leereszkedhetünk a folyóhoz, ahol jókat lehet szusszanni és elmélázni a világ és a folyó folyásán.
A Pond du Gardról egy retró képeslappal tértem haza.














Abbaye de Saint-Roman
Nekem ez volt az egyik legnagyobb meglepetés az úton. Valahogy nem gondoltam arra, hogy ilyen ősi misztikus helyre is elvisz majd kísérőnk. Közel a Pond du Gardhoz található egy kőszikla, ami messziről semmi különöset nem ígér, de ahogy felgyalogol hozzá az ezernyi csigától hemzsegő szűk és kacskaringós úton a kedves turiszt, akkor már látja is, hogy miben áll a különlegessége. Ebben a sziklában laktak. A réges-régen itt élt szerzetesek és remeték is szerették az íveket, ugyanis számos boltozat van a sziklákba faragva. A zegzugos sziklalakok és sziklatermek között kicsit ijesztő látványt nyújtanak a földbe vájt sírok, már csak a méretüknél fogva is. Mintha törpéknek készültek volna. A kilátás nagyon szép a szikla tetejéről, ott kicsit megnyugodhatna az ember, de ott még több sírhely tátong, jelenleg szerencsére csak esővízzel telve némelyik. Igazán különleges élmény, ha valaki a Pond du Gardnál jár, ezt sem szabad kihagyni.
És egy fotó a troglodita monkok által ívelt falakról.















Az ízek ívek és az imák megvoltak, a szerelem meg úgy is körülvesz minket. Mindhárom helyről hozok még kevésbé ívelt fotókat is.

kedd, november 15, 2011

Agancs

Tudom nehéz kivenni, hogy mi van a képen, de nekem éppen emiatt tetszik. A vízből félig kilógó faág a tükröződéssel kicsit megzavarja a szemet. Nekem olyan mint egy agancs. Akkor lenne nagy szám, ha ülne az ágon valami hatalmas csőrű egzotikus magár, ami (én az állatokra mindig inkább azt mondanám, hogy aki) éppen elkap egy páracseppes szivárványos szitakötőt. De hát üres. Így üresen viszont bármit elképzelhetünk, amit feltűznénk egy agancsra. Például egy bécsi fánkot.

szerda, november 09, 2011

A leggyorsabb taxik városa

Marseille Franciaország második legnagyobb városa. Én csak a kikötőjét láttam, meg a Notre Dame-tól letekintve félig madártávlatból ezt a nyüzsgő hangyabolyt, de lenyűgöző látványt nyújtott. Azt hiszem életem legerősebb szelét éltem itt át, többször biztos voltam benne, hogy ha egy kicsivel is nagyobb lenne a kendőm, akkor elvitorlázhatnék vele gond nélkül. Nem tudom, hogy a szél miatt volt-e vagy egyébként is mindig ilyen, de a legkékebb kékek élnek bennem erről a helyről. Olyan szikrázó volt minden. Teljesen más hangulata volt, mint a többi provence-i városnak, de hát ez a méreteinél fogva kötelező is.

 Tudom kékekről beszéltem, de ezt az egy jelenetet már ott a helyszínen is így képzeltem el feldolgozva.





















Csalás és ámítás, de úgy gondoltam, hogy a távlatokat, méreteket jobban tudom érzékeltetni ezzel a tilt-shift-es hatással. Nem is beszélve arról, hogy kevésszer nyílik alkalom így felülről fotózni egy várost, vagy tengerpartot, aminek jól áll ez az effekt.

If vára, amit Monte Cristo grófja ismer a legjobban












A kikötő















A város















Mögöttem a kikötő















Itt meg éppen készülök elrepülni a francia szelek szárnyán (Peti örökítette meg a pillanatot)


péntek, november 04, 2011

Egyél csigát!

Ez a felkiáltás Harry Potter világában egy átok, a franciáknál viszont lehet, hogy csak egy kedves invitálás ebédhez. Folytatva provence-i képes beszámolómat elkerülhetetlenné vált külön posztot szentelni a csigáknak, mert valahogy nagyon sok került a fényképezőgépem elé. Szóval egyetek csigát!






csütörtök, november 03, 2011

Üdvözlöm Áts Ferit!

Most egyébként is beteg vagyok, nyomi vagyok, csupa kisbetűvel írom a nevem, épp kapóra jön egy bejegyzés a Füvészkertről. Utoljára két éve jártam itt, és már akkor is felüdülést jelentett a budapesti betonrengetegből bemenekülni ebbe a nem túl nagy méretű, de annál kellemesebb időtöltést ígérő kertbe. Azóta ráadásul sok mindent felújítottak és rendbe hoztak, így csak ajánlani tudom, hogy még szaladjatok ki, amíg tart ez a kellemes őszi idő. Remek kikapcsolódás egy olyan délelőttre vagy délutánra, amikor hosszabb program nem fér bele a napirendbe, de jól esne egy kis séta igazi fűk és igazi fák között.

Nekem az ázsiai kert a kedvencem















A növényházakban különleges és szép látnivalók várnak






















A sétautakon érdemes lefele is nézni





















És felfele is















Jó sétát!
Aláírás: nemecsek juice