csütörtök, november 17, 2011

Ívek, imák, szerelmek

Provence építészetéről mindenkinek a pasztell színű spalettás kis házikók jutnak eszébe, éppen ezért most mást mutatok. Három különböző helyen három igazi turisztikai látnivaló (még a franciáknak is), melyből kettő római, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy most az ívekre építettem fel (mennyire szellemes, hogy az építeni szót használom, igaz?) a tematikát.

Arles
Arles egyetlen negatívuma, hogy szinte lehetetlen parkolót találni és ha végre sikerült, utána nagyon nehéz elhagyni a várost egy Polskinál nagyobb járművel. Ezt leszámítva vendégmarasztaló atmoszférával bír, beleélhetjük magunkat, hogy II. Constantinus és Van Gogh lábnyomában járjuk a szűk utcákat, és Christian Lacroix parfümjének illatát szívhatjuk magunkba. Nekünk fotósoknak különlegességet jelenthet a júliusban megrendezett Fotóművészeti Fesztivál is, csak győzzünk eljutni ide.

Arles-i amfiteátrum. Érdemes rákattintani és nagy méretben szemlélni.









Pond du Gard
Ez a római kori vízvezeték Franciaország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. Összesen 52 ívet számolhatunk meg rajta (6 alul, 11 középen és 35 felül). Régen át lehetett sétálni a felső szinten, magán a vízvezetéken, ez ma már nem lehetséges, ellenben az alsó gyalogos hídról is gyönyörű a kilátás a folyóra és a környezetre. A rengeteg látogató ellenére nincs zsúfoltság (legalábbis ősszel), a sétaút mentén leereszkedhetünk a folyóhoz, ahol jókat lehet szusszanni és elmélázni a világ és a folyó folyásán.
A Pond du Gardról egy retró képeslappal tértem haza.














Abbaye de Saint-Roman
Nekem ez volt az egyik legnagyobb meglepetés az úton. Valahogy nem gondoltam arra, hogy ilyen ősi misztikus helyre is elvisz majd kísérőnk. Közel a Pond du Gardhoz található egy kőszikla, ami messziről semmi különöset nem ígér, de ahogy felgyalogol hozzá az ezernyi csigától hemzsegő szűk és kacskaringós úton a kedves turiszt, akkor már látja is, hogy miben áll a különlegessége. Ebben a sziklában laktak. A réges-régen itt élt szerzetesek és remeték is szerették az íveket, ugyanis számos boltozat van a sziklákba faragva. A zegzugos sziklalakok és sziklatermek között kicsit ijesztő látványt nyújtanak a földbe vájt sírok, már csak a méretüknél fogva is. Mintha törpéknek készültek volna. A kilátás nagyon szép a szikla tetejéről, ott kicsit megnyugodhatna az ember, de ott még több sírhely tátong, jelenleg szerencsére csak esővízzel telve némelyik. Igazán különleges élmény, ha valaki a Pond du Gardnál jár, ezt sem szabad kihagyni.
És egy fotó a troglodita monkok által ívelt falakról.















Az ízek ívek és az imák megvoltak, a szerelem meg úgy is körülvesz minket. Mindhárom helyről hozok még kevésbé ívelt fotókat is.

6 megjegyzés:

PPéter írta...

Én pedig beleültem az átokkal sújtott sírboltba, a helyi hiedelmek ellenére (vagy épp azért :D).

juice írta...

nincs is valami nagy szerencsénk semmivel :D

PPéter írta...

Szerinem meg de... igaz, a pohár lehet félig tele, de félig üres is.

juice írta...

tele kéne önteni inkább :)

Gehring János írta...

És jól meg is inni! :D
Szép anyag! :)

juice írta...

köszönöm :) és egészségünkre :)