hétfő, április 16, 2012

Igazi bor, igazi mámor, igazi Provence

Aki kicsit is ismer, tudja, hogy mindig Toszkánát emlegetem, nekem ott van az igazi mámor, de a tavalyi provence-i útról is hordozok magamban kellemes emlékeket. Az egyik egy filmhez köthető (igen ahhoz, ami kiderül a címből is), ugyanis filmeket nézni legalább annyira szeretek, mint utazni, elutazni egy film helyszínére meg maga a csoda. Legalábbis ha ilyen filmről van szó (pl. nemlétező helyekre csak ritkán vágyom, de néha az is előfordul). Provence-ba ráadásul emiatt a film miatt kezdtem vágyódni, előtte mindig csak Párizsra tudtam gondolni.


Először Gordes-ba mentünk, amit Provence egyik legszebb városának tartanak. Már csak a fekvése miatt is olyan, mintha egy díszlettervező álmodta volna meg az egészet. Miközben ott álltunk a városra csodálkozva, nyálat csorgatva és mindenki kiválasztotta magának a medencés házat, eljátszottuk, amit ilyenkor mindig: "és most képzeld el, vannak akik itt laknak!". Ezt nem tudom miért mondjuk el minden kellemesnek tűnő helynél, amikor tisztában vagyunk vele, hogy akik ott laknak azoknak ez valószínű nem nagy kunszt, és különben is, persze hogy tudjuk, hogy vannak akik ott laknak, de mégis. Azért képzeljétek el ti is!
















Ahogy beértünk Gordes-ba az első amit megláttunk a kis főtér, ahol Max (Russell Crowe) körbe-körbe keringett a kis makettautójával. Aztán felfedeztük a kávézót, ahol Fanny Chenal (Marion Cotillard) dolgozott, de egy pohár kólát is aranyáron számoltak, úh. a fizikai jelenlétünk odébb sétált. Meg az összes többi emberé is, hiszen egy kólával arrébb már feleződtek az összegek.
















Amikor elégedetten nyugtáztuk, hogy Russell Crowe lábnyomán lépkedtünk egy sort, Marion Cotillard szoknyája nyomán ücsörögtünk a kút peremén, megelevenítettük a filmet azzal, hogy útközben minden biciklisnek bekiabáltuk: Lance Armstrong!!! és meghallgattuk Peti filmtörténeti előadását az érintett műről, kikönyörögtük túravezetőnktől, hogy meglátogassuk a filmbéli Chateau la Siroque-ot, ahol a történet nagy része játszódik.
















Magába a "chateau"-ba  nem engedtek be, de így is hatalmas élmény volt benne lenni a díszletben. Este a szállásunkon megnéztük a filmet, kortyolgattuk a bort és felkiáltottunk minden második jelenetnél: itt is játuuuunk!!!
A valóságban Chateau la Canorgue-ban is bortermeléssel foglalkoznak és a történet kedvéért átcímkézték Coin Perdu-re a sajátjukat, ami sajnos már elfogyott ottjártunkkor. Egy ládikát azért hoztunk magunkkal emlékbe természetesen az igazi borral együtt, aminek most nem is jut eszembe a neve, nekem már csak Coin Perdu marad.

1 megjegyzés:

TiSza írta...

Nagyon hangulatos fotók! Kedvet kaptam. Ide el kell jutnom egyszer :)