hétfő, június 11, 2012

A porondmester meghasadt

Még tíz perc és az adrenalint tornáztató dobpergés felhangzik, márpedig akkor színpadra kell lépnie. Előadás előtt még bele szokott nézni a tükörbe. Megigazítja ruháját, ujjait megnyalva összeragasztja a kósza hajszálakat és mondókát mormol, hogy könnyebben pörögjön a nyelve, amikor ott áll a fénynyaláb közepén. A közönség már tapsol és nagy morajlás jelzi, hogy izgatottan várják a felvezetést. Általában nagy az önbizalma, tudja, hogy amikor beszél, mindenki őt figyeli és ez a figyelem kárpótolja mindenért, amire eddig vágyott, de nem kapott meg. Önnön fontosságának és nagyszerűségének érzése áthatol a lakkcipőjén, lassan felkúszik a cilinderéig, majd diadalittasan szétárad egész lényében.
Általában. De ma valami más volt. Ma amikor belepillantott a tükörbe, valami egészen nyugtalanító dolgot vett észre magán. Először fel sem tűnt neki, de mikor ujjait megnyálazta, hogy megejtse a végső simításokat, egyszerre tüzes kalapácsként dobolt szemében a felismerés: a bajsza csak rajzolva van.



2 megjegyzés:

[tsg] írta...

ér továbbgondolni? ér? ér? :D

juice írta...

ha megírod, felteszem :)