hétfő, július 30, 2012

Emberpók

Régen valahogy nem éreztem át a felnőtt emberek képregények iránti rajongását, hiszen én olvasni szerettem (szeretek) és gyerekes dolognak tartottam képek nézegetését olyan feliratokkal kísérve, mint: paffff, sssshh, kvakk, grrrrrr. Pedig általában nincsenek ellenemre a gyerekes dolgok. Ellenérzéseimet az sem csökkentette, hogy nem tetszettek a képregény stílusú rajzok (mindenkinek akkora combja van, meg könyöke, amit Michelangelo szobrai is megirigyelnének, pedig az sem semmi), és a filmekben is nevetségesen néztek ki a köpenyes, gumiruhás repülő izék.
Aztán szép fokozatosan rájöttem, hogy ezekben a vékony füzetekben micsoda részletességgel kidolgozott kis világok rejlenek. Képregényeket azóta sem olvasok (vastag comb azóta is), viszont a filmek már kifejezetten jók (talán a Vasembernél kaptam rá) és így, hogy egyre több történetet ismerek, egyre jobban tetszik is ez a világ.
Azt hiszem elkerülhetetlen az ilyen történetek olvasása-nézése közben arra gondolni, hogy ez az egész milyen lenne megfordítva. Aztán szemem elé veszem a makró objektívet, és egy pók néz rám lesújtóan. Talán valami pökhendi ember megharapta és most póktársait egzecíroztatja. Mert ő az Emberpók.

Nincsenek megjegyzések: