péntek, szeptember 21, 2012

Jövőbe néző

Tegnap volt a szülinapom, úh. kicsit most így érzem magam. Bár egy poloska le is hallgathatná a jövőt, de most tekintsünk el ettől.

hétfő, szeptember 10, 2012

Közel

Elgondolkodtam azon, hogy lecserélhetném a makróobjektívemet egy portréobjektívre, aztán 3 másodperc után elvetettem a gondolatot. Azt hiszem nagyon hiányozna a kis apró univerzumok felfedezése a zöld között, mert ez igazán kikapcsol. Minden egészen más, ha közelebbről nézzük meg. A póknak vicces arca van, a tücsök szöcske, vagy fordítva, a szitakötő teli szájjal röhög, a fűben táncoló vízcseppekben ott a Nap és a csiga nincs is otthon (leugrott tejért, vagy új kilincset vásárol).
Hajoljunk le, nézzük meg közelebbről!




szerda, szeptember 05, 2012

szombat, szeptember 01, 2012

"denevéreset"

Kisfiam hozz egy hurkát, de ne véreset! kezdetű és tartalmú vicc különböző feldolgozásain nevetgéltünk tegnap, egyik barátnőm szülinapi mulatságán. Aztán szépen hazamentem, lefeküdtem aludni, majd éjjel 3/4 2-kor arra ébredek, hogy a fülem mellett szárnysuhogást hallok. Kicsit megijedtem, mert gyanús volt, hogy lepke nem lehet, ahhoz túl hangos. Madár szintén nem lehet, mert le van húzva a redőny. Akkor mi lehet, ugye nem denevér??? (Közben vhu-vhu-vhu, néha meglibben a hajam). Hát egy életem egy halálom, felkapcsoltam a lámpást, jöjjön aminek jönnie kell és természetesen denevér volt az. Végigfutott az agyamon, hogy fel kell elevenítenem valami filmes élményem, hogy erre a helyzetre hogyan kell reagálni, de csak a Batman jutott eszembe, Bruce Wayne - aki betojt.
Betojtam.
Első reakcióm az volt, hogy fejemre kanyarintottam a takarót és kimenekültem a szobából. Aztán eszembe jutott, hogy éjjel kettőtől még azért van vissza némi idő reggelig, ezért elég fontos lenne visszafoglalni az ágyamat. Lassan összeszedtem minden bátorságomat, behúztam a nyakam (közben a denevér árnyéka a falamon néha hatalmasra nőtt a lámpa fényében) és berontottam a szobámba. A denevér ebben a pillanatban rálapult a redőnyömre és elkezdte összecsomagolni magát, majd kipréselődött két léc között és elsuhant. Én az ablakhoz ugrottam, becsuktam a külső szárnyat és lerogytam az ágyra.
Reggel kinevettek.

De ez mind semmi. Tulajdonképpen egyáltalán nem kellett volna ilyen döbbenten fogadnom az eseményt, mert egy hete arra ébredtünk reggel, hogy egy macska nyávog az ablakunk alatt.
A negyedik emeleten lakunk.
Felkészültem lélekben, hogy mit fogok látni ha kinézek az ablakon, de amikor tényleg ott ült egy macska a párkányon, az vááááááá. Őt legalább lefotóztam a telefonommal, a denevéreset meg remélem elfelejtem.